Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-37

280 XXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. tekinteni a társulafot, egész mostanig az öszszes kivetés holdankint két frt tiz krajczárra ment. Ebből egy forintot vett igénybe a felső részen fekvő és híressé vált maíomgátak kisajátítása, eltávolítása, a másik egy frtba került a műszaki tervek elkészítése és a tiz esztendő alatt felmerült regie-költség. Már pedig e társulat akkor, midőn e kivetéseket elrendelte, a maga erejéből állott fenn, a saját jogköre szerint intézkedett. És megtette a kirovásokat egyformán, holdankint; a classificatio még meg sem volt. Hogy ez igy történt és jogérvényesnek ismertetett el, arról nekem tudomásom van. Most, 10—14 év múlva ezen segíteni nem lehet. Zichy Nándor gróf ő méltósága bizonyos kérdéseket intézett hozzám a bekövetkezendő fizetéseket és tehermivelést illetőleg. Abban a szerencsés helyzetben vegyok, hogy e tekintetben nem szükséges egyebet tennem, mint felolvasnom a törvényjavaslatnak erre vonatkozó passusait, melyek eléggé világosak lévén, megadják a kellő felvilágosítást. Mindenekelőtt kétféle költség különböztetendő meg, tudniillik először azon költség, mely a munkálatok tartama alatt fizetendő a munkálatok három első évében, holdankint tizenöt krajczárral és másodszor azon költség, mely a munkálatok másik három évében fizetendő és ez holdankint huszonöt krajczárnak felel meg. Hogy mi fog történni a kiegyenlítést illetőleg, azt világosan megmondja a törvényjavaslat 5. §-ának 2. bekezdése, mely következőleg hangzik : >az illetéktelenül beszedett időközi járulékok megtéritése, illetőleg kiegyenlítése az ezen szakasz 4. bekezdése értelmében, eszközlendö ideiglenes kiigazítás befejezése után fog megtörténni.* Megvallom, hogy ezt a módosítást a képviselőház tette, a melyet én, mint határozottan igazságost, nem elleneztem. Az eredeti törvényjavaslatban mellözhetönek véltem ezt, mert bizony a 15 és 25 krajczárnyi hozzájárulás minden esetre nem sok, minthogy az a vidék sokkal nagyobb megterheltetésnek is ki volt már téve és pedig saját magának a társulatnak felfogása szerint méltányosan és jogosan lehetett kitéve. Ez a megterheltetés — mondom — aránylag elenyészőleg csekély. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy 100 hold után 15-20 frt, 1,000 hold után 150—200 frt fog fizettetni és igen nagy a valószínűség, hogy ha idő folyamán reclamatio történnék, egyes részek ki fognak maradni, mig más részek ennek arányában többet fognak fizetni. Egyik nagyobb község, a mely talán 10—15 frtot fizetett, ha fél annyi holdja van a megmaradottnak, akkor ez hordja azoknak a terhét is, a kik kimaradtak, mert az állam részére az egész kirótt összegnek be kell folynia. A másik kérdés az, hogy mi történjék az 5. §. szerint, ahol ki van mondva, >hogy a munkálatok befejezését követő évtől kezdve a költségek kizárólag az érdekeltség által viselendök.t Azt kérdezi már most Zichy gróf ő excellentiája, hogy milyen kulcs szerint? Hát a kulcs is meg van állapítva az 5. §. szerint, tudniillik: >az elért haszon arányában*. A maximalis megterheltetés kérdése itt nincs felhozva. De a 9. §-ban meg van mondva, hogy: »a Rába szabályozó társulat érdekeltségére hárítandó teher nem lehet nagyobb, mint azon értékemelkedés, mely az egész szabályozás végrehajtása folytán előáll*. És ha itt előállhatna azon általam nem várt eset — csakugyan biztos vagyok felőle, hogy nem fog előállani, hogy a 6.600,000 frtnyi munkálat keresztülvitele után kevesebb lenne az értékemelkedés, mint azon járulék, melylyel az illetők tartoznak, akkor hat év múlva az akkori közlekedésügyi minister kénytelen volna előterjesztést tenni az országgyűlésnek, hogy a törvénynek két szakasza közt ellentét lévén, méltóztassanak ám intézkedni, illetőleg a hiányzó összeg fedezetét elrendelni. Egyébiránt teljes biztosságban vagyok a felől, hogy ez bekövetkezni nem fog. A mi a classificatiót illeti, ugy a mint a törvényjavaslatban elő van adva és csakis annak, valamint szavaimnak némi magyarázatakép leszek bátor még egyszer arra utalni, hogy a közlekedési ministerium hivatva lesz, még pedig a munkák befejezése után, megállapítani, hogy mily arányban és mily osztályokban terjed ki azon hozzájárulás. Addig mig a létező