Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-7
VII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 19 - Van szerencsém értesíteni a méltóságos főrendeket, hogy Szmrecsányi Dárius Árva-, Lonovics József Csanád-, Vay Béla báró Borsod-, Szentiványi Márton Liptó-, Batthyány Lajos gróf Győr-, Bethlen Gábor gróf Kis- és Nagy"Küküllő megyék főispánjai, Batthyány Elemér gróf, Bethlen Kálmán gróf, Bissingen Ernő gróf, Bissingen Nándor gróf, Szécsen Miklós gróf, Hugonnay Béla gróf, Wenckheim Frigyes és Géza grófok, Prónay Dezső báró és Pongrácz Vincze báró kegyelmes királyi meghívó leveleiket az elnökségnél bemutatták. Jegyzékbe iktatás végett, az igazolási bizottságnak adatnak ki. Korniss Viktor gróf kegyelmes királyi meghívóért folyamodolt. Kérvénye jelentéstétel végett az igazoló bizottságnak adatott ki. Esterházy Miklós herczeg, Batthyány Károly gróf betegség, Révay Ferencz báró családi körülményei, Bissingen Ernő gróf, Wenckheim Frigyes gróf, országgyűlési képviselővé történt megválasztása, illetőleg betegség miatt felmentésért folyamodtak. Nyilvántartás végett a kérvények az igazolási bizottságoz utasíttatnak. Mielőtt a napirendre áttérnénk, a királyi és országos legfőbb fegyelmi bíróságba megválasztott jelenlévő tagok felesketése fog megtörténni. A királyi és országos legfőbb fegyelmi bíróság elnöke a főrendi ház elnöke. Az én nagyérdemű elődöm egyszersmind a Curia elnöke is lévén, a birói esküt ott tette le. Én a múlt alkalommal, mint a bíróság megválasztott tagja, lettem le az esküt. Minthogy pedig legközelebb egy fegyelmi ügy fog tárgyaltatni, melyben mint elnök leszek hivatva részt venni, méltóztassanak megengedni, hogy az esküt én is letegyem. (Szögyény László, Cziráky Béla gr. és Zichy Rezső gr. leteszik az esküt.) Elnök : Következik a napirend, a válaszfelirat tárgyalása, Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a bizottság válaszfelirati javaslatát). Elnök: Kiván-e valaki átalánosságban szólni? Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én a legkegyelmesebb trónbeszédre ezen házban adott hódolatteljes választ nem tekintem egyébnek, mint az alkotmányos és a parlamenti szokásoknak megfelelő azon hódolatteljes kifejezésnek, melynek következtében a főrendi ház a trón által kifejezettekéi tiszteletteljesen tudomásul veszi; és azt hiszem, hogy a mi szokásunk és gyakorlatunk nem is hozza magával és nem teszi kötelességünkké sem mindnyájunknak, sem pedig azoknak, kik e házban a kormánynyal nem mindenben egynézetűek, hogy ezen alkalommal politikai irányuknak concréte, átalános kifejezést adjanak. Hisz átalában és különösen a magyar főrendiház tagjai magatartását az eddigi gyakorlat szerint mindenkor ahhoz mérsékelte, hogy a fenforgő kérdéseket teljes higgadtsággal mérlegelvén, csak akkor vetették szavát leginkább a latba, a midőn nagyfontosságú kérdések ezt objectiv meggyőzödésök folytán kötelességükké tették. S ez a felfogás szabja meg egyszersmind ezen alkalommal való beszédemnek irányát is. Ennek következtében meg fognak bocsátani, ha előadásom szűkebb keretű lesz és hogy ha ebben egész egyszerűn és az ékesszólás minden virágától megfosztva, csakis azon megjegyzésekre szorítkozom, melyeket már ez alkalommal is, nem pártállásomnál, hanem egyéni felfogásomnál fogva teendőknek vélek; babár nem tagadom meg magamtól egyszersmind azon hitemnek kifejezését, hogy ezen felfogásban nem egyedül állok e házban, hanem hitem és reményem szerint adandó alkalommal e háznak többsége által is esetleg támogattatni fogok. Kétségkívül nagy fontosságúak a kérdések, a melyek ezen válaszfeliratban felsoroltainak és a trónbeszédnek viszhangját képezik. Mindnyájunk érzését fejezi ki a válaszfelirat, midőn abbeli hálánknak ad kifejezést a trón irányában, hogy a jövőben a külügyi alakulások következtében oly békés viszonyokra számithatunk, a melyekre ügyeink rendezésében vajmi nagy szükségünk van, s egyszersmind igen helyesen hangsúlyozza a trónbeszédre adott válasz azt is, hogy a belviszonyok és az alkotmányos intézmények rendszeres fejlődése mellett a jövő iránt táplált 3*
