Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-29

246 XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ez a ház még több mint két esztendeig határozzon, hogy vonhatja kétségbe, hogy ezen ház határozhat akkor, midőn még a törvény megalkotva sincs; midőn még csak reményleni lehet, de tudni nem, hogy a két ház között az egyetértés létrejővén, a törvény egyátalán megalkottatni fog. De ha megalkottatik is, hiszen éppen arra, hogy az újraszervezett ház ennek a helyét elfoglalhassa, még igen sok teendő van hátra. Nem tudom, ő méltóságán kivül van-e még valaki, meglehet, vannak, de reménylem nem sokan, a méltóságos főrendiház kebelében, a ki azért, mert el nem érhette azon czélt, hogy ezen ház még két évig működjék, most mar szeretné ezen ülésszakban a törvényhozási működést lehetetlenné tenni. Igen kérem a méltóságos főrendiházat, hogy ebbe a csapdába bemenni ne méltóztassék, (Derültség.) hanem el nem fogadván ő méltóságának javaslatát, tárgyalás alá méltóztassanak venni a határozati javaslatot. {Helyeslés.) Prónay Dezső b.; Nem tudom, miután Írásbeli indítványt nem adtam be és nem is szándékozom beadni, vájjon a napirendre térés iránti indítványomat olyannak méltóztatnak-e a házszabályok értelmében tekinteni, mely ennek másodszori felszólalásra jogot ad? {Felkiáltások: Igen: Halljuk!) Ha tehát méltóztatnak megengedni, röviden leszek bátor még egyszer nyilatkozni. Ő nagyméltósága a ministerelnök ur némi ellentétet talált az általam előbb fejtegetett álláspont és a közt, hogy a most szőnyegen levő határozati javaslat érdemleges tárgyalásába sem kívánok belebocsátkozni. Pedig méltóságos főrendek, ez az ellentét korántsem forog fenn. Én csak azt nem tartom helyesnek, hogy egy ház bizottságot küldjön ki, mely bizottság munkálata azután egy másik háznak törvényhozási működésére szolgáljon alapul: ezt nem tartom helyesnek éppen ugy, minthogy az országgyűlés által kiküldött valamely bizottság munkálatát, ha az törvényerőre nem emelkedett, az újonnan alakult ház nem veszi tárgyalás alá, hanem új bizottságot küld ki. Én legalább nem tudok rá esetet, hogy más eljárás követtetett volna. Ha a kormány a bizottsági munkálatot mint új javaslatot nyújtja be, akkor azon alapon vétetik tárgyalás alá; hanem igenis van akárhány törvényjavaslat, mely a bizottsági tárgyalásokon keresztülment és mivel nem került az országgyűlés teljes ülésében tárgyalás alá, az új országgyűlési cycluson nem tekintetik olyannak, mely az előzetes tárgyalás stádiumain keresztül ment volna, különösen áll ez akkor, midőn regnicolaris deputatióról van szó, tehát a lehető legfontosabb ügyek elintézésére hivatott egy közegről. Hiszen ez némileg az országgyűlés delegatiőja. Már most ha annak ezen jellege csakugyan megvan, akkor annyival inkább áll, hogy igenis meg kell gondolni vájjon czélszerűségi szempontokból helyes-e most belebocsátkozni ezen határozati javaslat érdemleges tárgyalásába? Én nem mondom azt, hogy egyátalában ne menjünk bele annak tárgyalásába, mert például: ha ugy alakulnának a körülmények, hogy a mi lehetséges, bár nem valószínű, — a főrendiház szervezetének módosítása ezen egész országgyűlési cyklus alatt nem lenne törvényerőre emelhető és hogy ha az következnék be, hogy a javaslat ismét a jelenlegi ház elékerülne, akkor, szerintem, is belemehetnénk a határozati javaslat tárgyalásába; de hogy mi esetleg egy küldöttséget válaszszunk, melynek tagjairól azt sem tudjuk, vájjon az új háznak tagjai lesznek-e és hogy ezen küldöttség munkálata a majd összeülendő főrendiház határozatainak alapul szolgáljon, azt én legalább czélszerűnek nem tarthatom. Ha azt óhajtottuk volna, hogy a főrendiház szervezetének módosításáról szóló törvényjavaslat később emelkedjék törvényerőre, annak egyik oka az is lett volna, hogy akkor nem lett volna megszakítva és alterálva az országgyűlés egész működése, s akkor egy bizonyos egyöntetűség lett volna a munkálatban, mig ellenkező esetben ezen egyöntetűséget nélkülöznünk kell. De korántsem áll az, méltóságos főrendek, hogy az általam ezen speciális esetben elfoglalt álláspont ellentétben áll azzal, melyet ama másik kérdésben elfoglalok, sőt inkább annak szükségképeni folyománya, folyománya oly értelemben, hogy mivel a helyzet megváltozott, nekem is máskép kelleljárnom, mert a megváltozott