Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.
Ülésnapok - 1884-29
XXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 239 tottak közül elhaltakat oly arányban, a mennyi választó még marad. És igy minden egyes esetbeD, ha ez elfogadtatnék, utoljára is bizonytalan számmal állana szemben mindenki. Nem akarva tehát vitatni, hogy lehet-e e íelett ma szavazni a tegnapi szavazás után, miután belátom, hogy habár e pont ellenkezik is vele, de mégis nem állandósítása az intézménynek, újabb eszme, mely eldöntést igényelhet: igen kérem, hogy mint olyan eszmét, mely mégis elvi ellentétben áll a tegnap elfogadott szakaszszal és a mely, azt hiszem, a gyakorla i kivitelben hasznot alig, de bajt és kellemetlenséget igen sokat csinálhatna, ne méltóztassanak elfogadni. Ö méltósága azt mondta, hogy ha belátnák azok, kik az örökös joggal bírnak, de a kikre ez most szünetelni fog, hogy ez intézkedés megérdemli ezen áldozatot, bizonynyal szívesen meghoznák azt. Én is abban a meggyőződésben vagyok azoknak minden egyeséről, kik ezen helyzetbe jönnek. De miért dőlt el ugy a hogy eldőlt e törvényjavaslat sorsa ? És pedig eldőlt többségével még azok szavazatainak is, kik azon helyzetbe jönnek, hogy joguk szünetelni fog a vagyoni census hiányában? Azért, mert mig egyrésze a méltóságos főrendeknek ugyanazon véleményben volt, melyben az indítványozó méltóságos ur, addig a másik része, de a többsége azon nézetben volt, hogy érdemes ezen áldozatot meghozni. Nincs itt tehát, szerintem, szó jogfosztásról, hanem oly intézkedésről, mely az áldozatot még az érintettek többségének ítélete szerint is megérdemli. Épen azért kérem, e törvén3 T javaslat eddig elfogadott alapelveit és dispositióit ne méltóztassanak megbontani, hanem a szakaszt ugy a mint a hármas bizottság előterjesztette elfogadni.(Helyeslés.) Zichy Pál gr.; Arra nem méltóztatott reflectálni a ministerelnök ur ő nagyméltósága ! a mit azokra nézve szólottam, a kik két tekintetben lesznek képviselve a főrendi házban, mert ez egészen új valami a törvényben. Tisza Kálmán ministerelnök; Én a törvényjavaslathoz tartom magamat, a mellett szólottam. Elnök; Szavazásra bocsátom a kérdést. Zichy Pál gróf ur indítványát teszem fel első sorban szavazásra és ha az elfogadtatik, akkor, szavazhatnak a méltóságos főrendek Prónay Gábor báró indítványa felett, mely szövegezés végett a hármas bizottsághoz kívánja utasíttatni az indítványt. Ha az előbbi indítvány el nem fogadtatik, akkor természetesen Prónay Gábor báró indítványa is elesik és akkor az eredeti szöveget elfogadottnak jelentem ki. Elébb fel fog olvastatni az indítvány. Cziráky Béla gr. jegyző (olvassa Zichy Pál grőf indítványát). Elnök: A kik az indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség az indítványt nem fogadja el, s ezzel Prónay Gábor báró indítványa is elesett. Rudnyánszky József b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! A törvényjavaslatban, jelesen a 12. §-ban van gondoskodás azon esetekről, ha a főrendiház azon tagjai közül, kik az örökös jog, hivataluk vagy kinevezés alapján ülnek a főrendiházban, valaki képviselővé választatik, hogy ez esetben mi történik; nincs azonban gondoskodás azokról, kik választás nyomán fognak itt helyet foglalni. Már pedig, előfordulhat az az eset is, hogy ez utóbbiak közül is megtisztelhet valakit a nép bizalma azzal, hogy képviselővé választatik. Ez okból szükségét látom annak, hogy ezekre nézve is történjék intézkedés és ez nem lehet más, mint azonos azzal, a mi a törvényjavaslat 12. §-ának 3. és 4. kikezdésében az örökös tagokra nézve megállapítva van. Ennélfogva bátor vagyok javasolni, hogy a 25. §. zárpontjául méltóztassanak elfogadni a következő szöveget: >ha ezen tagok közül valaki képviselővé választatik, irányában a 12. §. 3-ik és 4-ik bekezdése nyer alkalmazást«. Bátor vagyok módositványomat elfogadásra ajánlani. (Helyesl's.) Elnök: Ha méltóztatnak elfogadni, (Elfogadjuk!) a módositványt elfogadottnak jelentem ki. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a 26. §4). Vécsey József b.: A 26. §-hoz bátor vagyok egy módositványt, illetőleg határozati javaslatot benyújtani. A szakasz értelme az, hogy e törvény szentesítésének napjától vagyis a szakaszban tüzetesen meghatározott naptól
