Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-28

XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 217 ész és nem a rokonszenv dönt. (Átalános helyeslés.) Nagyban és egészben, méltóságos főrendek, én a nagyméltóságú Szécsen Antal gróf által előadott érveket pártolom és helyeseknek is-, merem, de egyszersmind melegen óhajtom azt is, hogy a ki a magyar törvényhozásban részt vesz, szokásaiban, érzületében igazi magyar legyen és ezen tulajdonokat ne csak szivében hordozza, hanem tettleg is érvényesítse. (Átalános helyeslés.) Óhajtom, hogy azon tisztelt és szeretett tagjai e háznak, a kik nem mindenkor laknak körünkben, minél gyakrabban és állandóbban lakjanak itt, hogy legyenek külszinleg is teljesen magyarok, ezt a kívánságot jogosultnak tartom és ugy hiszem, hogy ha ezen kivánatomnak nem felelnek meg, nem jóakaratjuk hiányán múlik, hanem az élet viszonyainak kényszere hozza magával. Én a magyar nemzet assimiláló képességének minél tágabb kört szeretnék nyitni. (Átalános helyeslés.) Mindezen tekinteteknél fogva én az előttem beadott két módositványt szívesen elfogadom. De teszek még le egy szűkebb körű módositványt a ház asztalára, hogy azon esetben, ha ama mődositványok többséget nem nyernének, lehessen ezen szakasznak mégis oly alakot adni, mely legalább ezen assimiláló hatásnak befolyását és a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok felsőházában helyet foglaló magyar indigenáknak az ezen törvényhozásba való belépést nem köti határozott időponthoz. Méltóztassanak ezen szakasz b) pontja alatti második szakában ezen szó után: »ha« e szókai beletenni >ha előbb«, a többi marad egészen a hol a 24 évről van szó és innen kezdve a következő sorok törlendők: egész az »a< betűig és megmarad: »aministerelnökhöz intézendő nyilatkozatot teszen«. Kérem módositványom felolvasását. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a módositványt). Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Szavaim helyreigazítása végett vagyok bátor szót kérni. (Halljuk!) Igen rövid lehetek. FŐKENDI NAPLÓ. 1884—87. I. KÖTET. Zichy Nándor gróf tisztelt barátom, habár csak feltételesen nyilatkozott, azt monda, hogy tévedek, ha talán azt teszem fel, mintha egy hazafias enuntiatio e házban visszhangra nem találna. Nem az volt szándékom azon kijelentéssel, midőn azt mondtam, hogy nem lep meg, ha szavaim visszhangra nem fognak találni. Nem a hazafiságra vonatkozott e kijelentésem. Én nem kételkedem, hogy hazafias enuntiatio itt visszhangra talál; a mire kijelentésem vonatkozott, az azon itt szerzett tapasztalás, hogy az én közjogi felfogásom itt visszhangra nem talál, mert rendesen leszavaztatom. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Azokban a miket Zichy Nándor gróf a rokonszenvre nézve felhozott; azokban, a miket felhozott arra nézve, hogy a törvénynek itt contemplált dispositióit nem az ellenszenv, hanem a főrendiház újraszervezésének helyes alapjai szempontjából sugalmazták, tökéletesen egyetértek; de nem érthetek egyet sem ő méltóságával, sem a módositványt ajánló többi urakkal arra nézve, a mit módosítani kivannak. De mielőtt még egy pár szót erről szólanék, meg kell jegyeznem azt, hogy a honosítási törvényre hivatkozni ezen esetet illetőleg alaposan nem lehet. Ha a honosítási törvénynek — csak ezt jegyzem most meg minden részletezés nélkül — czélja lett volna a főrendiház összealkotását csak az indigenákra nézve is érinteni, bizonyosan kimondta volna és ha kimondta volna, tehát benne volna, 1879 óta alkalmaztatott volna is. Maga a tény, hogy senkinek eszébe nem jutott ezen törvényt az indigenák jogai szempontjából alkalmazni, mutatja, hogy ezen törvénynek nem is volt czélzata ezen régi viszonyt érinteni, a mely helyesen csakis a főrendiház szervezése alkalmával érinthető. A mi magát ezen szakaszt illeti, nem akarok bővebb értelmezésekbe bocsátkozni. Részemről tökéletesen respectálom azt, a mit Szécsen Antal gróf ó excellentiája mondott, hogy nem kell mindig a conflictusok lehetőségére gondolni, de gondolni kell a közreműködés lehetőségére is. És én azt hiszem, hogy azon viszonyban, melyben a monarchia két állama 28