Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-26

XXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 131 matni, a ház tagjai között kiosztatni és annak idején napirendre fog tűzetni. A mai ülés napirendjén a főrendiház hármas állandó bizottságának jelentése van a felsőház szervezéséről szőlő törvényjavaslat tárgyában. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a hármas állandó bízottság jelentését). Elnök: Következik az átalános szempontból való tárgyalás. Dessewffy Aurél gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Midőn ezen nagyfontosságú kérdésben gyenge szavamat bátor vagyok felemelni, teszem ezt azon érzetnél fogva, hogy azon százados intézménynek reorganisatiója, melyről most szó van, mindenki előtt és különösen az igen t. főrendiház előtt minden esetre a legfontosabb kérdések közé tartozik, mert egyrészről a törvényhozás egyik factorának átalakítása, egy régi intézmény átalakítása s másrészről olyan új intézmény alkotása forog szőnyegen, a mely új intézménynek a kőiigényeinek és kívánalmainak kell szükségképen megfelelnie, a maradandóság jellegével felruháztatnia. Megvallom, ha a legkisebb reményem és kilátásom volna arra, hogy a törvényjavaslatnak az átalános tárgyalás alapjául leendő elfogadása után annak ama főbb intézkedései, melyek jogérzetemet sértik, orvosolhatók volnának, talán én is hozzá tudnék átalánosságban járulni ezen reformhoz; de a törvényjavaslathoz azon alakban, a mint az most a hármas állandó bizottság szövegezésében előttünk fekszik, én a magam részéről hozzá nem járulhatok. (Helyeslések a jobbközépen.) Vegyük csak közelebbről szemügyre, melyek azon változtatások, a melyeket a hármas állandó bizottság a kormány által előterjesztett és a képviselőház által átküldött törvényjavaslaton tett. Első és leglényegesebb pontja a módosításoknak az, hogy a kinevezett tagok száma, mely 160, illetőleg 150-re volt eontemplálva, leszállittatott 30, illetőleg 50-re. Ezt az intézkedést én a magam részéről helyesnek és czélszerűnek találom, mert ebben a jövőre nézve a főrendiház függetlenségének elvét látom kimondva és biztosítva. Egy másik módosítása a hármas állandó bizottságnak, melyet a képviselőház által elfogadott törvényjavaslaton tett,

; az, hogy a jelenlegi főrendiház azoknak sorából, a kik jogaikat ezentúl gyakorolni nem fogják, egyszer és mindenkorra 50 tagot fog választani, hogy ekként mintegy compensatióul azok, a kik eddig gyakorolták e jogukat, de ezután többé nem gyakorolhatják, az új főrendiházban képviseletet nyerjenek. A ministeri indokolás, valamint a hármas állandó bizottság jelentése átalában igen nagy súlyt fektet a főrendiház történeti alapon való fejlődésére, alkotmányos intézményeinknek történeti alapon való átalakítására. És mégis mit látunk ? Eddig, mint tudjuk, a születés, azaz örökös jogon való főrendi tagok történeti alapon birtak azon jogosultsággal, hogy részt vehettek a törvényhozás ezen termében a törvényhozás működésében és ha nem is vettek részt, minden esetre bírták a jogot, melylyel, ha akartak, élhettek is. E történeti alap adta meg a főrendiház tekintélyét és magas méltóságát. A főrendiház Magyarországon a nemességnek, ezen régi intézménynek mandatariusa volt. Mit fog az újabb reform előidézni'? Először, a mint méltóztatnak tudni, e reform 3,000 frt censushoz köti a jog gyakoroihatását vagyis jövőre a főrendiház eddigi tagjai közül csak azok fogják jogukat gyakorolhatni, kik a 3,000 frt adó-censusnak megfelelnek. Én nem tagadom, hogy a magam részéről a census eszméjét elfogadom, azaz, hogy a születési jog mellett azok bírjanak üléssel a főrendiházban, kik bizonyos magasságú adót fizetnek; óhajtanám azonban, hogy a törvényjavaslatban megszabott census leszállitíatnék. De, mondom, magát a census eszméjét elfogadom, azért, mert ebben egyrészről birtok az érdekképviselet elvét látom lefektetve, másrészről biztosítékot látok abban arra, hogy azok, a kik nagyobb vagyonnal bírnak, egyszersmind gyakorolni is fogják azon jogokat, melyek a törvényhozási functióval járnak. A reform egyik további pontja az, hogy jogukat itt a főrendiházban érvényesitni fogják azok, a kik főméltóságok viselői, mint az országzászlósok vagy a kathoüka és a többi egyházak képviselői, továbbá azon 50 tag, kik egyszer