Főrendiházi napló, 1884. I. kötet • 1884. szeptember 27–1885. május 21.

Ülésnapok - 1884-20

1©2 XX. ORSZÁGOS ÜLÉS. az általam mondottak czáfolatába bocsátkozott, j ugy hiszem, félreértett engem, a mennyiben oly értelmet tulajdonított szavaimnak, mely világosan ki volt zárva. Én többségről szóltam, nem a képviselőház többségéről és igyekeztem kerülni, hogy ezt a szót >képviselőház* még csak ki is ejtsem. A t. kormánynak többsége van nemcsak a képviselőházban, hanem e házban is, sőt meggyőződésem szerint az egész országban is mindazoknál, kik politikai jogok gyakorlatára hivatva vannak. Ha csak a képviselőházban volna többsége, az baj volna reá nézve, de azt hiszem, többsége van az egész országban és a kormány állása ezen országos többségen sarkal. Ezt csak azért kívántam megjegyezni, hogy látszatát is elkerüljem annak, mintha nem igyekezném mindenkor megtartani a koriátokat, melyeket szerintem egyik háznak a másikkal szemben minden egyes tagjának felszólalásában is fenn kell tartania. A másik az, hogy felhozta ő nagyméltósága azt, hogy utaltam arra, miszerint a kormány solidaritása ma oly praegnans kifejezést nyer, hogy elégséges a ministerelnök politikájával foglalkozni és akkor átalában a kormány politikájával foglalkoztunk; ő nagyméltósága erre azt mondta: meglehet, hogy ha az az egyetlen egy utált egyéniség nem lesz ott, én talán még bizalommal is viseltethetem a kormány politikája iránt. Erre csak azt jegyzem meg, hogy a polikai értelemben vett bizalomnál nem az egyes egyéneket, de azok politikáját, politikájuk sikerét veszem mindenkor szemügyre. És ha a ministerelnök ur arra utal, hogy 1865 előtt — nyíltan bevallja — még a conspiratióra is kész volt, csak annyit mondok, hogy akkor sem sikerült a conspirálás, később nem sikerült a törvény útján elérni azt, a mit óhajtott és elérni lehetett volna. Most egy dolog sikerült, erős kormányt létesíteni, igenis a kormány erős, de ezen erőnek forrása nem önmagában rejlik, hanem az ellenzék gyengeségében, abban, hogy az kétfelé van oszolva, az egyik a másik alapját támadja meg. Tisza Kálmán ministerelnök; Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Csak egyet kívánok megjegyezni. Nagyon örülök ő méltósága azon rectificálásának, hogy nem akart a képviselőházról beszélni. De bocsásson meg, minthogy a választásról és arról beszélt, hogy a választás folytán hivatkozik reá, hogy a kormány többségben van, talán nem csuda, hogy ebbe a félreértésbe estem. (Helyeslés.) Elnök: Ha nem kivan többé senki sem szólni, a tett nyilatkozatokhoz képest, kijelenthetem, hogy a méltóságos főrendek az 5. §-t elfogadják. Nyáry Jenő b. jegyző (olvassa a 6. §-t). Elnök: A 6. §. megszavaztatik. Nyáry Jenő b. jegyző (olvassa a 7. §~f). Elnök; Nem lévén észrevétel, a 7. §. megszavaztatik. Befejeztetvén a részletes tárgyalás, felkérem azon méltóságos főrendeket, kik a törvényjavaslatot átalában és részleteiben elfogadják, méltóztassanak azt felállással jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek elfogadják a törvényjavaslatot és erről a képviselőház szokott módon fog értesíttetni. Napirenden van még a törvényjavaslat a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvény némely intézkedéseinek módosításáról és pótlásáról. Zichy Nándor gr.; Talán méltóztatnának a méltóságos főrendek ezt a tárgyat a holnapi ülésre áttenni, minthogy ezen tárgyhoz is lesz megjegyzésem, s talán mások is akarnak hozzá szólni. (Helyeslés.) Elnök: Ezen tárgy tehát áttétetik a holnapi ülésre, mely délelőtt ii órakor fog kezdődni; (Helyeslés.) a mai ülés jegyzőkönyve is akkor fog hitelesíttetni. Az ülést bezárom. (Az ülés vége'd. u. 2 óra 10 perezkor.) •