Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-90
68 XC. ORSZÁGOS ÜLÉS. után, melyek a törvényjavaslat ellen felhozattak, nem leszek képes hasonló hatással érvelni, nem pedig azért, mert sem azon ékesszólással, sem azon tudományos alappal nem bírnak, mint a melylyel a tegnapi szónokok argumentumai bírtak, de kivált ismét azért, mert azon argumentumok nem ezen törvényjavaslat ellen, hanem egészen más ellen irányultak. A jelen törvényjavaslatot én részemről egyszerűen szavazatommal támogattam és egyszerűen elfogadtam volna szavazatom minden indokolása nélkül. E törvényjavaslat két részre oszlik. Az egyik, t. i. a végső része, egy oly intézkedés, melyre nézve, ha egyátalán lehet a jelenlegi kormánynak szemrehányást tenni, ez legfeljebb az lehet, hogy már sokkal korábban kellett volna ezen lépést megtennie és talán lehetett volna is, mert ez oly intézkedés, mely azon chinai falnak egy részét, mely eddig még Magyarország és a civilizált világ közt fennállott, lerontja és pedig minden oly törvényjavaslatot, mely e chinai falnak egy részét lebontja, csakis örömmel üdvözölhetek. Ez oly intézkedés, mely rendezett jogviszonyokkal biró államok egymás közti érintkezését könnyíti. Ezt tehát, mint szükségest szó nélkül elfogadom. Első része a törvényjavaslatnak a keresztények és izraeliták közti házasság rendezése. Nem állithatom és nem állítom, hogy ez sürgősen szükséges, de az idő kérdésének tartom ezt is, minthogy ez is csak természetes folyománya a már törvényhozásilag megállapított emancipatiónak és azt mint olyant előbb-utóbb minden esetre foganatosítani kell. Sem egyik, sem másik része a törvényjavaslatnak új elvet, új eszmét, mely eddig törvényhozásunkban ismeretlen lett volna, nem állapit meg és nem törvényesít, hanem egyszerűen a más országokban fennálló törvényes állapotok elismerését involválja, ezt tehát részemről feltétlenül helyeslem. A másik része pedig egy törvényhozásilag már megállapított elvnek betetőzését, folytatá sát, egy törvényhozásilag adott ígéretnek teljes beváltását képezi. Mint olyan, ez sem mondható újnak s ennélfogva — ismétlem —- mindkettőt elfogadom. Miután azon argumentumok, melyek felhozattak, nem annyira a törvényjavaslat, hanem a polgári házasság ellen voltak irányozva, megengedem, hogy bajosan lehet ezen törvényjavaslathoz hozzászólni, a nélkül, hogy a polgári házasság kérdését is érintené a szónok, és igy magam is kénytelen leszek, a mint egyikre refiectálok, a másikról is szólni, de lehetőleg csak azon szempontból fogom azt tenni, hogy a polgári házasság, mint más államokban létező, nálunk azonban nem létező és e törvényjavaslat által is csak kivételes esetekben és remediumként, nem pedig elvileg megállapított törvényes intézkedésként contempláltatik. Ismétlem, felhozatott, nem ugyan directe a polgári házassággal szemben, de e törvényjavaslatra vonatkozólag úgy, hogy ez a polgári házasságot behozná. Megvallom, ezt legalább túlzásnak kell nyilvánítanom. Mert hiszen a midőn a törvényjavaslat egyik részében azt kívánja kimondatni, hogy azon házasságot, mely más államban, más állam törvényei szerint köttetett, hogy azt elismerjük, egyszerűen oly intézkedés történik, melynek hézagát a múltban számos esetben sajnosán tapasztaltuk, midőn külföldön kötött frigy hazai törvényeink szerint el nem ismertetett, az ebből származó gyermekek törvényteleneknek tekintettek; ezen tarthatatlan állapoton tehát segíteni kellett. De azért, mert azt, a mi más országban történt, törvényesnek elismerjük, azért ama törvényes intézkedést nálunk még nem importáltuk. Nagy különbség ez, bár jól tudom, hogy a külföldön kötött polgári házasság, melynek elismerése ezen törvényben javasoltatik, ugyanazon polgári házasság, mely esetleg talán törvényesen el fog fogadtatni nálunk is, hogy ez ugyanaz. De mégis óriási különbség van a közt, hogyha azt, a mi más országban történt, csak törvényesnek ismerjük el és a között, ha ama törvényes szokást a mi törvénykönyvünkben is szentesitjük. Azt tehát, hogy ezen javaslat által nálunk is törvényesíttetett volna a polgári házasság, részemről túlzásnak tartom. Az mondatott, hogy a polgári házasság, itt átalánosságban szólva, lazítja a családi élet erkölcsi értékét. Ezt nem akarom túlzásnak nevezni, hanem ezen szerintem téves felfogást
