Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ÍJO e tekintetben intézkedni. Az az ellenvetés, hogy ez az államnak túlkapása, hogy ez az állani omnipotentiájának, mindenhatóságának egyik kifolyása, mely fokról fokra mindinkább terjedvén, magához ragadta az oktatásügyet, a jótékonyságot és mosd már a házasságra is kiterjeszti kezét, véleményem szerint nem áll. Már előbb volt szerencsém megérinteni, hogy ez történelmileg nem igazolható. Mert az állam a történelem tagadhatatlan adatai szerint a maga befolyását a házasságra gyakorolta, a nélkül, hogy — mint mondám — az egyház auctoritását bizonyos körben kétségbe vonta volna; nem tartozom azok közé, a kik az állam mindenhatóságát proclamálják, kik abban a véleményben vannak, hogy az államnak mindent szabad tennie, hogy annak korlátja sem egyéni szabadságban, sem testületi jogokban, sem isteni, sem természeti törvényekben nincs. Vannak bizonyos korlátok, és ha az állam e korlátokon túlment, az akár az absolutismus, akár azochlocratismus érteimében és irányában, vészthozó volt a nemzetekre és államokra. De azért vannak intézmények, melyek az állam mindenhatóságának visszaélései ellen biztosítják az állam polgárait. Az állam magában véve nem valami abstract fogalom, az állam magában véve a polgároknak összege közös főhatalom alatt, s igy az állam intézkedései nem jelenthetnek egyebet, mint ott hol korlátlan uralkodó van, annak, hol pedig korlátolt államalkat van, a törvényes korlátok közti alkotmányos intézkedéseket. Vannak bizonyos formák, nevezetesen a törvényhozásra nézve, melybe a polgárok összesége befolyván, az által azon nagy hatalmat, melyet az állam gyakorol, korlátozzák. A költő mondata: Vis consilii expers mole ruit sua, — Vim temperatam Dii conservant, mindenre és igy az államra is alkalmazható. Én tehát itt az állam mindenhatóságától, az államnak az egyházi, családi intézményekre való visszaéléseitől nem tartok, nem tartok épen azon intézményeknél fogva, a melyek ily visszaélések ellen garantiát és biztosítékot nyújtanak. Midőn mi ezen törvényjavaslatot előterjesztettük, nem lehettünk tekintettel csupán csak ix mi viszonyainkra, mert hazánk nem áll elszigetelten; hanem tekintetbe kellett vennünk mindazon viszonyokat, melyek Európában vannak, s nálunk is befolyást gyakorolnak. Tekintettel kellett lennünk különösen arra, hogy mig itt nálunk az izraeliták és keresztények közti házasság tiltva volt, a szomszéd örökös tartományokban az megköthető, még pedig oly formában, mely az én felfogásom szerint — a legveszedelmesebb ; a mennyiben t. i. magukat olyanoknak kellett vallani ok, a kik semminemű vallástársulathoz vagy egyházhoz nem tartoznak. Annálfogva nem szabadítjuk mi fel, vagy hatalmazzuk mi fel az illetőket engedetlenségre az egyház iránt, nem teszszük ki megvetés tárgyává az egyház intézményeit; hanem midőn a kettő között kellett választanunk, hogy vagy oly törvényt alkossunk, a mely őket nem gátolja abban, hogy házasságot köthessenek, habár ez által a vallásuknak egyik szabályát megszegik, vagy választanunk kellett oly állapot közt, a melynél fogva őket mintegy utaljuk arra, hogy nem a vallásnak egyik szabályát, . hanem az egész vallást megtagadván, magukat vallástalannak is vallván, egymással keljenek házasságra ; midőn, mondom, e kettő közt kelleti választani, választottuk az előbbit, mert ott, hol egyes vallási szabály megszegéséről van szó, és a közt, hogy vallástalannak vallja magát, nem volt semmi kétségem az iránt, ho gy mely utat kelljen követnie és választania a törvényhozásnak. A mi a második részt illeti, t. i. a külföldön kötött polgári házasságot, közösen ismeretes dolog, hogy Európában és Amerikában is el van fogadva a házasság e formája, közösen ismeretes dolog, hogy hazánk fiai közül többen ily házasságokat kötöttek; közösen ismeretes dolog, hogy a mi törvényszékeink praxisa e tekintetben szétágazó, t. i. mig a törvényszékek egy része az ilyen házasságokat, miután a magyar törvény a polgári házasságot el nem ismerte, semmisnek jelentette ki, vannak a legfőbb ítélő széknek ítéletei, melyekben kimondotta, hogy ha a magyar honos azon személyes képességgel bír, hogy házasságot köthessen, és ha annak minden ünnepélyességét megtartja, a házasságát semmisnek tekinteni nem lehet, a házasságát ennél fogva felbontották, nevezetesen egy esetben a gyűlölség miatt és igy annak köthetését elismerték.