Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-89

LXXXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 35 urat, hogy valamint a képviselőházban történni szokott és a főrendiházban is nem egyszer megtörtént, ez alkalommal is intézkedni méltóztatnék, hogy a törvényjavaslat mellett vagy ellene szólni kiránók felváltva nyilatkozhassanak. (Helyeslés.) Elnök: Ez a méltóságos főrendek rendelkezésétől függ. A házszabályok azt tartják, hogy a szólás a feljegyzés rendje szerint történik. Ha azonban méltóztatnak kívánni, a méltányosság szempontjából és a vitatkozás rendjének szempontjából azt hiszem, hogy a kérelem teljesíthető. [Helyeslés.) Következik a jelentés felolvasása. Rudnyánszky József b. jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: Az átalános vita megnyittatik. Kíván valaki átalánosságban szólni a törvényjavaslathoz? Simor János herczegprimás ; Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk!) Első pillanatra ugy látszhatnék, mintha e törvényjavaslat fölötti tárgyalást hallgatag kisérhetném, miután annak tárgya egyházon és valláson kivüli intézmény. Azonban a családnak vallás-erkölcsi méltósága átalában, s e miatt a társadalom érdeke, kötelességemmé teszik, hogy igénybe véve a méltóságos főrendek türelmét, a törvényjavaslathoz lehetőleg röviden hozzá szóljak s elmondjam felőle meggyőződésemet. Nem emberi elme volt az, melyben a házasság alapittatásának s a család szervezésének eszméje fogantatott. Az első emberi páron kivül, azok, a kik attól leszármaztak, már megalapított vallási házasságot s lényegében szervezett családot találtak. A házasság a családnak kútfeje,~ az emberiségnek bölcsője, minden további életnek első ápolója, oktatója és vezére s épen azért vallásszerű kegyeletnek, az életben a legdrágább emlékeknek tárgya marad a sirig a család. E kegyelet oly szilárd, oly törhetetlen, hogy a legszilajabb szenvedélyek s vérfagyasztó bűntények elkövetése után is, mikor az ember lelke fölött az életnek egész épülete összeroskadt, egy apai vagy anyai szóra, egy a családban örökölt érzés, egy vonzalom emelkedik fel ä roncsolt kebelben, megragadja az elvadult, meglágyítja a megkövesült szivet, miként a hazagyilkos Coriolánnál, kit Rómáüak óriáii hatalma megtörhetett testben, lélekben meg nem hódithatott, de a kit anyjának szava lefegyverezett s a hazának vissza szerzett. Ez emlékeztet a természet urára, ki az embert tökéletlenül teremtette volna, ha egyszersmind számára családot is nem szervez, kitűzvén a házas feleknek a végczélt, az emberiség javára, melynél magasabbat egy bölcsész sem volt képes felfedezni. Államot nem szervezett az Isten, csak éltető alapját — a tőle eredő hatalmat adta meg neki: >non est potestas nisi a Deo« — hogy törvényei egyrészről feljuthassanak az örök igazságig és jogig, másrészről lehassanak az ember lelkiismeretéig. De a családot, minden társadalmi, minden nemzeti életnek emez alapját ő szervezte, hogy minden más hatalom ellen a földön védve legyen a gyönge család. Ő megadta erkölcsi méltóságát az egynejűségben, szilárdságát a házassági kötelék felbonthatlansägában, s hogy eredetünk a megszentelést már önmagában birja, ezen köteléket megáldotta, miszerint tisztelve legyen benne az emberi természet, támogatva a gyarlóság, megőrizve a mérséklet, megzabolázva a szilaj érzékiség. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban nem ily házasság, nem ily család megállapittatása és szervezése áll, milyent a keresztény világ ismert és tisztelt a mai napig, hanem áll előttünk egy új intézmény, egy új szövetkezés, melynek a javaslat házasság nevet ád, legfeljebb oly értelemben, hogy a kik e javaslat szerint szövetkeznek, a polgári törvény által nem háborgattatnak, de a mely szövetség messzire esik a fogalomtól, melyet a keresztény és zsidó elme a házasságról birt. Nem hordozza ugyan a polgári házasság czímét, de birja annak egész lényegét, hogy nem vallásos alkotás, „hogy az a polgári törvényen kivül semmi más magasabb természetű és isteni törvényre nem támaszkodhatik; jellegét, létjogát birván a puszta legalitásban, de nem a magasabb erkölcsi törvényben. Tévedés — az első felfogásban elkövetett tévedés — házasságot és családot államilag szervezni akarni. Saját életének kútfejét senki