Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

334 CXVIÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. ganatba vétethetett volna és e kérdés ép oly czélszerűen fog a jövő országgyűlés küszöbén, vagy egy-két évvel később is az országgyűlés elé hozathatni. Egy érvet méltóztatnak kivált hangsúlyozni, és ez az, hogy a jelenleg létező képviselőházi épület körülbelül csak 10 évre volt szánva, hogy az már 20 évig áll fenu és legfölebb még 10 évig tartható fenn. Én ezen számításokat exacte követni képes nem vagyok. Én azt hiszem, hogy valamint azon épület, mely csak bizonyos szükségletnek megfelelően épült, sokkal tovább használtatott, mint a mennyi időre szánva volt, ugy az, hogy mennyi ideig fog még czéljának megfelelhetni, előre pontosságai ki nem számítható és azt hiszem, hogy ily kisszerű ok azon elvi álláspontra, melyet jelezni bátorkodtam, semmi befolyással nem lehet. Azon álláspont pedig, melyet Vay báró ő nméltósága felemlíteni szives volt, hogy mert Bécsben épült a parlamentnek egy palotája, azért Budapesten is nyomban kell azt építeni, én rám nézve semmi hatással sem bir, mert azt hiszem, ezen kérdés megítélése, az annak mikori létesítése iránt való megállapodás, annak miként keresztülvitele tisztán a mi viszonyaink mérlegeléséből ítélhető meg és én e részben a rivafitásnak és utánzásnak semmi indokoltságát nem látom. (Élénk helyeslés jobbfelö'L) Engem, méltóságos főrendek, a mint kiindulásomnál jelezni bátor voltam, arra, hogy a határozati javaslatot elfogadjam, hogy azt melegen ajánljam, egyedül csak az bir, az előttem az irányadó elv, hogy az országgyűlés kivált ezen kérdés-" ben, a komoly megfontolás, a viszonyok komoly latbavetése, a szükségesnek a fényűzés elébe helyezésének elvei által kell hogy vezéreltessék. Ha tehát van köztünk különbség, ha van e kérdésnek nyomatéka és súlyereje, az abban van, hogy némelyek íényűzési költekezések, külszinlegesség által vélik ezen nemzet jövőjét biztosítani, (Ugy van !> jobbfeWk) mi pedig a belfejlődés, a viszonyoknak komoly figyelembevétele, a szükséges előfeltételek megadása által kívánjuk a haladásnak, a jövőnek alapját megvetni. (Éljenzés és, helyeslés jobbfelöl.) Röviden tehát ezekhen fejezve be előadásomat, elfogadásra ajánlom a határozati javaslatot. (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon: Szavazzunk!) Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! (Halljuk! Halljuk!) Nem kívántam a méltóságos főrendek idejét időközben felszólalásommal igénybe venni, de azt hiszem, mint azon ministernek, a ki e törvényjavaslatot benyújtottam, kötelességem, mielőtt az ügy szavazás által eldöntetnék, egy pár szóval a magam részéről is nyilatkozni. (Halljuk! Hall'mk!) Megígérem én is, hogy rövid leszek, mert meggyőződésem az, hogy ha az előttem mások által elmondottak nem capacitáltak valakit, azt az én gyenge szavaim capacitálni nem fogják. De különben is szemben azzal, a mi mondatik, hogy későn hozatott be ez a tárgy, — minthogy az oly régen képezi már úgy a nyilvános, mint a magán körökben megvitatás tárgyát, hogy csakugyan, ha valamiről, erről mindenki alkothatott és alkotott is magának meggyőződést, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) az ellenkezőről az én gyenge szavam capacitálni senkit sem fog. Egyet igenis elismerek. Zichy Nándor gr. azt mondotta, hogy nem volt opportunus e kérdést most behozni. Egy szempontból igazat adok neki, de épen nem szükséges, hogy ezt ő vegye rósz néven. Nem az itt hallottak, — mert ezen ház kebelében ilyeneket nem hallottam, — de az orzágban szerteszét folytatott nagyobb és kisebb terjedelmű beszédekben való felhasználása ezen kérdésnek azt mutatja, hogy tisztán önző, kormányi szempontból nem volt opportunus e kérdés behozatala. (Ugy van ! a baloldalon.) De én merem állítani és mindenkivel bátran felveszem a versenyt, hogy eme faja az opportunismusnak engem sohasem vezetett, nem is fog vezetni, hanem igenis vezetett és fog vezetni az, a mit országos szempontból tartok opportunusnak. (Elénk helyeslés és tetszés a baluldalon.) Mielőtt nézetemet a tárgyról röviden elmondanám, három előzetes megjegyzést kívánok tenni. (HaHrjuh! Halljuk!) Egyik az, hogy az igen tiszteit szónokok közül az egyik szükségesnek látta ezen alkalomból nevek megemlítésével odaállítani egy tekintélyes péuzcsoportot, mint a melynek még