Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-117

CXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS 313 keket a monumentális gótízlés külső motívumaival és decorátiójával egyesitette. Nem is lehet e mellett továbbá fontosságot tulajdonítani amaz ellenérvnek, hogy e styl elüt a főváros mai építészeti műizlésétöl és környezetétől. Fájdalom, hogy a főváros mai épületei csupán szükségleti, úgynevezett kaszárnya ízlésében alakítva sajátlag semmi műizlésben sincsenek alkotva. Mert az, hogy néhány házon renaissance niódoni ékítmények, homlokoszlopzatok rá vannak illesztve, dekoratioul, azért még ez műizlésben vald alkotásnak nem nevezhető, ily monumentális alkotásnak épen az a feladata, hogy nem csak kiváljék törpe, lapos és alantas környezetéből és hogy azt inkább magához emelje; nem pedig hogy az itt rosszul alkalmazott harmóniai elvből a közönséges épületekhez alkalmazkodva, eltörpüljön. A mellett szól a kiválasztott tér Is, mely nem lévén kellően beépítve, a mint egy újabb szükséges városrész kiépítését hozza magával, ugy annak élén egy ily monumentális alkotás az ízlésre nézve mérvadó lehet. Nem is lehetett volna azért e czélra alkalmasabb helyet találni, mint e pontot az új városrész és Dunasor élén, hol a Duna partján domináló állást foglalhat el a kellő téren. És csak is az lehet a kérdés, vájjon közvetlen a Duna felett, vagy távolabb a tér közepén emelkedjék-e 1 hogy első esetben festőibb, a másikban méltóságosabb kinézést nyerjen. Végre következnék még a másik lényeges szempont, a nagy és súlyos költség kérdése. Nem lévén részem a tervező bizottság munkálataiban, megvallom, hogy a költségvetésnek előttem ismeretlen részleteibe sem ereszkedhetem; és meg kell nyugodnom egyszerűen a szakértők felhozott nyilatkozatában, mint ezt a tervek költségvetései összehasonlításával a bizottságban a ministerelnök ő nagyméltósága kimutatta, hogy ily monumentális épület, mely a nemzet méltóságának megfeleljen, s ezredéves itteni uralmunk méltó emléke legyen, jutányosabban nem állitható elő. Mert ha a között kell választanom, méltóságos főrendek, hogy egy közönséges tisztességes palota építtessék négy vagy öt millió költséggel, mint az másfelől ajánltatik; vagy FŐRENDI NAPLÓ 1881-—84. II. KÖTET. pedig oly monumentális, mely a nemzet ezredéves itt léte emlékének megfeleljen, 9 vagy 10 millióért, ugy minden habozás nélkül az utóbbit fogadom el, (Helyeslés a baloldalon.) és pedig takarékossági, gazdálkodási szempontból is. Mert ha közönséges egyszerű palotát fogadunk el, ezzel csak nem lehet ezeréves multunk emlékét ünnepelnünk, hanem ezt még külön is nagyobbszerű emlékkel kellene megörökítenünk. Ily külön emlék pedig, nevezzük azt azután akár pantheonnak, üdvleldének.vagy bárminek, könnyen nemcsak a fenmaradt öt milliót, de újra tizet is igénybe vehetne, ha az eszme méltóságának megfelelő lenne. S ez volna azután a valóban felesleges fényűzés, és túlzó hivalgása a dicsőségnek, mely sem a művészet által dicsőíthető multunkkal, sem a történelmi kegyelettel, sem szegényebb sorsunkkal nem állana arányban, akkor, midőn nálunknál jóval hatalmasabb nemzeteknél sem találunk (ily külön alkotásokat. Ha csak a párisi pantheont, vagy angol Westminstert, melyek eredetileg más czélra épült és részben szerényibb alkotások, vagy a játszi Walhallákat, Bavariákat és Germániákat nem akarjuk utánozni. De azért még nem lehet kizárva, sőt ellenkezőleg a nemzeti kegyelet és lelkesedés igényelheti, hogy a honfoglalás nagy vezérének s az országot alkotó első szent királynak országos közadakozás méltó emléket állítson. Mig ellenben méltóságos főrendek, az oly országház és törvényhozási palota, mely lehető legfenségesebb monumentális stylben alkotva, magában foglalná a nemzet élete nagy legislatiói és kormányzati actiója mellett múltja és jelene nagy momentumainak megörökítését a művészet, szobrászat és festészet által csarnokaiban és termeiben, ez azután valóban a nemzetnek méltó háza, akropolisa és palládiuma lehetne, a magasabb s emelkedettebb nemzeti élet, annak népképviselői, főrendéi által megnépesitve, a nemzet által pedig látogatva, mint az egyházak és muzeumok, és nem csupán a dicsőség üres kérkedő és holt mausoleuma és monumentuma lenne, a mire valóban szegénységünknek nincs költekezni valója. (Élénk helyeslés a baloldalon.) ki ily műalkotásnál azonban ugy hiszem, 40