Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-113

290 cxm. OKSZÁGOS ÜLÉS. közjó előmozdítását, mert akkor elég megsza- | vaztatni az érdekelteket ugy, a mint az a javaslatban van, a mely szerint azt sem lehet tudni, hogy ki és ki előtt szavaz, mert igy maholnap más kérdés is fog felmerülni s fel jogják vetni, hogy kell-e az iskola, az egyház, vagy kell-e bizonyos gyártelep létesítésére törvényhozási kedvezmény? Legyünk egyébiránt tisztában az iránt, hogy kivánjuk-e az ipartestületeket, vagy sem ? Ha kívánjuk, vájjon a jobb elemek-e azok, a melyek eddig támogatták a társulatok létezését és a melyek támogatására méltán számithatunk; és ha osztozunk azon felfogásban, hogy kívánatosak az ipartestületek, akkor szerintem nincs más mód, mint a kényszer elfogadásával és Zichy Nándor módosításának elfogadásával ezen óhajnak kifejezést adni. Részemről ezen módosítást elfogadom Széchényi Pál gr., földművelési-, iparés kereskedelemügyi minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A vita folyama alatt oly szinbe került az előttünk levő kérdés, mintha a fölött döntenénk, vájjon az ipartestületek szükségesek-e, üdvösek-e vagy nem, vájjon ezen ipartestületek egyátalában megengedhetök-e vagy nem. Ez szerintem más térre terelte a kérdést, mint a hol annak valódi veleje van. A kérdés szerintem nem az, szükséges-e ez vagy amaz, hanem az, hogy ezen ipartestületek, melyek ugy a kormány által,, mint a közvélemény által sürgettetnek, kötelezőleg legyenek-e kimondva oly helyeken is, hol az iparosok nem kívánják, kötelezőleg legyenek-e felállítva ott is, hol erre a hajlandóság nincs meg, vagy engedtessék meg, hogy ezen ipartestületek megalakuljanak ott, hol a kívánság arra meg van, s ne állíttassanak fel ott, hol az érdekeltek kívánsága azt nem sürgeti. E közt pedig szerintem nagy a különbség. Épen igy meg van a különbség a közt is, — a mint a vita folyamán ugy látszik feltűnt, — vájjon az új törvény szerint alakult iparhatóság alkalmas lesz-e azon esetben, ha az ipartestületek egyik vagy másik helyen nem fognak megalakulni, a törvény által megszabott rendelkezéseket helyesen végrehajtani vagy nem. És hivatkoznak a t. előttem szóló főrendi tagok arra, hogy miután az eddigi iparhatóságok ezt nem tették, valószínűleg jövőre sem fogják tenni. Itt a különbség nagy, és eltér attól, mi a vita alapját képezi; mert eddig az első fokú iparhatóság volt a szolgabiró a maga személyében, az érdekelt felek hozzájárulása nélkül, a törvényjavaslat pedig az első fokú iparhatóságot ugy szervezi, hogy a hatósági személy oldalán működik az iparosokból választott szakértők testülete, melynek véleménye alapján fog ezentúl az iparhatóság ítélni. A másodfokú iparhatóságnál szintén van egy iparosokból összeállított szaktestület, melynek véleménye alapján fog a második iparhatóság dönteni. Igy tehát mindazon ügyek, melyek a testületek által fognának jövőre e törvény értelme szerint kezeltetni azon esetre is, ha testület nem fogna létesülni, az iparhatóság által tökéletesen ugy fognak elláttatni, mint a törvény rendeli. Itt tehát e testületek szükségességéről a törvénynek végrehajtására vonatkozólag nem lehet szó, mert az ipartörvény mindazon czikkei, melyek az ipar védelmére és szervezetére vonatkoznak, ha testület van, részben a testület, részben a hatóság által, ha testület nincs, maga a hatóság által fognak kezeltetni. E tekintetben nagy szükség a testületekre nincs. Az a tekintet, mely miatt az ipartestületekre szükség van, az, hogy az iparosoknak szellemileg gyöngébb része emeltessék, hogy bennök a hajlam a kölcsönös segélyezésre megteremtessék és fokoztassék. Ez teszi szükségesekké az 'ipartestületeket. Minthogy ezeket ennyiben szükségeseknek tartom, azért terjesztettem oly javaslatot a törvényhozás elé, hogy mindenütt, hol az iparosok kétharmada e testületek megalakulását kívánja, azok megalakulhassanak, és ez esetben kényszeritőleg alakuljanak meg ugy, hogy azoknak minden qualificatióhoz kötött iparüző egyének legyenek tagjai. Ezzel szerintem a kívánatnak tökéletesen elég van téve. A különbség tehát köztünk, kik az ipartestületek e módját akarjuk, és azok közt, kik kényszerűleg akarják ez ipartestülelet, semmi másban nem lehet, mint abban: hogy szerintünk ez az igazságosság és kölcsönös méltányosság kérdése. Én, ki soha