Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-113

CXIÍI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 287 tosabb az iparosok ügye, az ipar Magyarországon, és a szervezés érdeke, hogysem azt egy helyen így, más helyen ugy, néha talán nem is szakszerű adatokban és indokokból eldöntetni engedjük, és hogy a már létező szervezeteket a netán pillanatnyi nézetek, árnyalatok, ellenszenvek, az emberek közt mindenkor létező versengés által újabban szétbontatni engedjük. Azon nézet pedig, hogy a,z ipartestületek működése nem lesz hatályos, hogy ha a többség ezeknek létesítését nem óhajtja, szerintem, itt irányadó nem lehet, mert egyátalán nem áll az, hogy ha az iparosok tudják, hogy az iparosszervezetnek létesülni kell, hogy akkor a többség ennek létesítésébe nem fogna befolyni, és nem fogna e működésben részt venni, mert ép csak tőlük függ, vájjon a szervezkedésben érvényesitni akarják és fogják-e hasznos közreműködésüket, holott hogy ha a pártok közötti versengés tárgyává teszszük az iparos szervezkedés kérdését, meglehut az, hogy a kisebbségben maradt párt visszavonul, és közreműködését más indokoknál fogva attól fogja megvonni, melyhez a közérdekben hozzájárulni hivatott. Mondom, egy törvényt, mely ily szervezkedést szükségesnek lát, és azt csak sporadice, csak esetleg kívánja létesíteni, álláspontját mintegy megtagadónak kell tekintenem; kifolyását kell abban felismernem a különböző nézetárnyalatoknak, melyeknek egyike az iparosügy szervezését, másika annak szervezetlen voltát tűzi ki végczélúl. Az egyik a modern civilisatorius irány, az állam és társulat józan továbbfejlesztése és szervezése érdekét tartja szem előtt; a másik pedig ragaszkodik azon elvhez, melyet az átalános iparszabadság olyforma kifejezésének tekintettek, mely tág tért ad mindenkinek az ipar terén való foglalkozásra, individualizál mindent, és az ügy szervezetéről, az egyesek támogatásáról és védelméről nem gondoskodik, és nem gondoskodik azon magasabb és főbb államérdekről, a mely minden a testületben létező tömegesebb erőkifejtést szervez, az állam érdekében kifejt, abban testületi szellemet ébreszteni és az állam józan haladása és fentartása érdekében lekötni óhajt. Ezen szervezkedési törekvés mindenütt csak üdvözölhető és óhajtható. Ezen iránynak törvényhozásunkban nem egy téren adtunk kifejezést ; szerveztük a magasabb szellemi tevékenység működését és az a körül foglalkozó érdeklődést. Hisz maga az ügyvédség is az ügyvédi kamarákban leli mintegy testületi kifejezését. Ha valahol, úgy ép az iparos körökben ezen szervezkedés kiválólag szükséges és óhajtható az iparos szempontjából, mert a disparat magukra hagyott szórványosan működő iparosokat épen a testületi nagyipar, tőke által gyámolított gyári iparral szemben saját érdekeik védelmére kifejtésére, képességűk fokozására gyámolítani és vezetni a törvényhozásnak és közigazgatásnak feladata. Nem küzdelem ez a kisipar és gyáripar közt. Az egyes képességnek a szerinti fejlesztése, a minő fejlesztése a fejlődöttebb gyáriparral szemben ezen idő szerinti jogosultságát meg is adja, azt képesiti, hogy társulatban és iparosfejlesztésben általa elfoglalandó helyet magának biztosítsa és kivívja. És mentől előbb léptetjük ezen intézkedést Magyarországon életbe, mentől hatályosabban szervezzük ezt, annál hatályosabban fogunk elébe vágni azon kórjelenségeknek, a melyek a kisebb ipart és az abban való foglalkozást sok más helyen és államban érik. Méltóságos főrendek! Áttérek arra a magasabb szempontra, a mely kivált ezen módosítás beadására birt és a melynél fogva azt a törvényhozás figyelmébe első sorban ajánlani óhajtottam. A tegnapi tárgyalás alkalmával utalt a t. minister ur a franczia viszonyokra és a Francziaországban fejlődő és díszlő iparra. Ott is, valamint mindenütt, az ipar nem egy napnak és nem egy rövid évnek, hanem hosszú évek cuituralis fejlődésének gyümölcse és eredménye. De vájjon a Francziaországban létező társadalmi viszonyok ajánlják-e azon elveket, a melyek az utóbbi időben a törvényhozást vezették és az iparostörvényhozást inspirálták, inspirálták, az szerintem nemcsak fölötte kétes, hanem inkább intő és figyelmeztető jelül tekintendő, a melynek következtében az iparosokat szerves összeköttetésbe hozni, azokban nemesebb törekvéseket kelteni, és a maguk képzettsége és erkölcsi súlyuk által irányadó