Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-84

10 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. országban is, habár más ürügy alatt, zavarok támadtak. Erre vonatkozólag méltóztassék megengedni, hogy kinyilváníthassam, hogy igenis beismerem azt, nevezzük azt felforgató szellemnek, nevezzük bármely más irányú, de nem a törvények korlátai közt mozgó szenvedélyes kifakadásoknak; de mindazoknak, mik Horvátországban történtek, a kormányra és államháztartásra megnyugtató azon jellege volt, hogy nem a kormány eljárása okozta a zavarokat, hanem a zavarok okai ott akár a tények helytelen felfogásában, akár túlságos aspiratiókban nyilvánultak. És ez nagy különbség. Méltóztassanak meghinni, hogy oly zavarok, melyek az utóbb jelzett okból keletkeznek, veszélyesebbek, mint azok, a melyek a kormány tényei és cselekvése ellen irányulnak. És én ennek következtében a kettő közt óriási különbséget látok. S ha részemről nem kívánom, hogy a törvényhozás hozzájáruljon a kormány által követett eljáráshoz, ezt nemcsak azért teszem, mert a kormány eljárását hibáztatom, hanem leginkább azért, hogy a törvényhozás ne azonosítsa magát azon eljárással, melynek hibáztatásában, azt. hiszem, mindnyájan osztozunk. És méltóztassanak elhinni, hogy én ugyanazon törekvéssel s ugyanazon kívánsággal, melyet ő nagyméltósága kifejezett, kívánom, hogy ez intézkedésben a törvényhozás, mint olyan, igy indírect módon részt ne vegyen. Ennek oka pedig az, hogy ha a kormány netaláni téves eljárása volt okozója azon zavaroknak, melyeket mindnyájan fájlalunk, akkor ezen zavaroknak emléke sokkal gyorsabban el fog mosódni, mint ha ezen, szerintem hibás eljárásnak az országgyűlés, mint olyan is részesévé válik. Mert ezen részesség, melyet a parlament ez által természetes következményeiben magára vesz, épen azon nyugalom helyreállításának, melyre ő nagyméltósága czélzott, gátul fog szolgálni. Mert bármily nagy körben mozogtak légyen azok, kiknek kifakadásait mindnyájan sajnáljuk, sokkal könnyebben megnyugtathatókká válnak, ha maguk előtt csak egy kormányt látnak, mely netalán helytelen eljárást követett, mint ha bebizonyítjuk, hogy ez eljárást a törvényhozás is magáévá tette, s ennek következtében még azon remény kilátása is elvész, hogy a kormány netaláni változása következtében az elkövetett tények is változást szenvednek. E tekintetben én nem tudom, méltóztatnak-e helyesléssel fogadni a ministerelnök ő excellentiája azon nyilatkozatát, mely szerint épen a méltóságos főrendek iránti tiszteletből kívánja a történtek helyeslését. Tévedések addig, mig istenek nem lesznek a kormány élén, mindig fognak történni. Éu elismerem, hogy azért, mert egy kormánynak voltak tévedései és hibái, még kormányzási képtelenségét ezzel nem bizonyította. Bocsánatot kérek a ministerelnök ur ö nagyméltóságától, de én nem emlékezem, hogy nyilatkozatomban arra utaltam volna, hogy nagyméltóságod vagy kormánya követte volna Horvátország kormányférfiait és leköszönni lett volna kénytelen. Ezt szóval sem említettem és csak arra fordítottam a legfőbb figyelmet és ezt most is hangsúlyozom, hogy a kormány részéről követett eljárás maradjon ott, mint a kormány cselekménye és hogy ezért azon párt, a mely a kormányt egyéb tekinteteknél fogva hivatva érzi támogatni, hogy az ország ügyeit kezelje, bizonyosan ezen téves eljárás daczára is támogatni fogja, a mint a ministerelnök ur hivatkozott is azon példákra, a melyek Angolországban a resolutiókra vonatkozólag történtek, és a melyek mutatják, hogy lehetnek esetek, a melyekben a kormánynak bizonyos meghatalmazások adatnak és pedig nemcsak határozati javaslat, hanem az eljárás tudomásul vétele alapján. Azt hiszem, hogy a jelenlegi körülmények és viszonyok közt sokkal ildomosabb^ helyesebb és épen a békéltető szellem tekintetében óhajtandóbb lett volna, ha a kormány ezen cselekménye csakis tudomásul vétetik a nélkül, hogy az egész eljárás, mely szerintem lehet czéljaiban helyes, de akivitelben téves volt, az országgyűlés mint olyan által helyeseitessék. A ministerelnök ő nagyméltósága azt méltóztatott mondani, hogy ellenmondás foglaltatik abban, midőn felemiitettem, hogy a főrendek, megengedem, a mostani kor szellemének nyomása alatt, nem tartják szükségesnek és fontosnak, hogy az egyes kérdéseket kellőleg tanulmányozva tárgyalják, hanem e helyett