Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

202 xcvif. OESZÁGOS ÜLÉS. bak az államkölcsönök, mint igazság szerint kpll, de mégis miféle kölcsönt kötünk? Ismét zálogba kell-e adni, rövid időre szóló kölcsönért az államnak javait ? avagy olcsóbb kölcsönöket «d a pénzpiacz az államnak egyedül nevére ? ügy tudom, hogy igen. Ebben is tehát, javulást nem látni azon helyzet közt, midőn az állam neve, hitele nem volt elég, de kézi zálogra volt szükség egy rövid lejáratú, drága kölcsön megköthetésére; most pedig elágaz állam neve és hitele egy állandó kölcsön megkötésére. Ebben javulást nem látni ismét, annak, a kinek az igazságról fogalma van, nem lehet. (JJgy van! Ugy van! balfelöl.) Ö méltósága panaszkodik, hogy ime a csendőrség felállíttatott és sokkal többe kerül, nem hozza meg azt az eredményt, melyet tőle várni lehetett és hivatkozik — a mint magát kifejezte — az administratio minden bajait legjobban ismerő — nem tudom a szót, hogyan méltóztatott mondani — bizonyos férfinak a szavára. Distinguáljunk egy kissé méltóságos főrendek. A csendőrségre nézve azon férfiút, kit tekintélyesnek nem akarok nevezni, mert elismerem, hogy én voltam az, ki a bizottságban azt mondta, hogy a hol a csendőrség már csak esztendő óta fennáll is, merem állítani, a közbiztonsági viszonyok tetemesen javultak; (Élénk felkiáltások balfei&l: Ugy van! ügy van!) két kerületéről az országnak még nem lehet Ítéletet mondani, mert csak januárius elején lépett az intézmény életbe. De mit mondtam tovább? Mondtam először azt, hogy meglehet, hogy a számot itt-ott szaporítani kell; meglehet, mihelyt a pénzügyek engedik, hogy még a díjazást is emelni kell, de hogy nem tudta magát mindenütt teljes mértékben érvényesíteni, az nem a csendőrség! intézmény hibájában rejlik, hanem rejlik abban, hogy igen sok helyt a csendőrök által eleinte tömegesen elfogott gonosztevőkigen hamar haza bocsáttattak, hogy olykor egyik másik előbb volt otthon, mint az őt bekísérő csendőr, a mi hogy megtörtént, nem a közigazgatás hibája, mint ő méltósága mondta, mert azok a bíróságoknak adatnak át (Helyeslés) és megmondtam azt is, hogy ennek oka meglehet, részben bíróságaink túl humánus eljárásában, de legfőbb részben abban keresendő, hogy a szükséges börtönök hiányában nem képesek mindazokat megtartani, kiket különben ott kellene tartani, (ügy van! Ugy van! balfelől.) Ez az, a mit én mondtam és hivatkozom mindenkire, a ki az ország különböző részeiben a viszonyokat ismeri, hogy ez ugy van, a mint mondottam. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Azt is mondja ő méltósága, hogy ugyancsak felemeltük a közigazgatás költségeit; és hol van az eredmény? Nem tudom ő méltósága a közigazgatási költségemelést mikortól számítja; mert annyit tudok, hogy midőn én 1875-ben a belügyministeriumot átvettem, valamivel lejebb szállítottam azután kivévén a csendőrség által keletkezett különbözetet, maradt egy-két ezer frtnyi differentiával in statu quo. Fölebb emeltetett a múlt évben alkotott törvénynyel, mely érvénybe lépett 18 84. január 1-én. Hogy azóta nagy változást az eredményben nem tapasztalhatott, azon bizony nem csodálkozom. De azt mondani már ma, hogy hiába történt, csakugyan nem lehet. A közigazgatásról Apponyi gróf ő excellentiája is szíves volt szólni. Szíves volt megemlíteni, hogy ő nem mondja, hogy nem történt semmi, de a közigazgatás terén nem foltozgatni kell, i t radicalis reformra van szükség és ő azt várja. Én emlékszem egy időre, midőn egy párt választási programúiban azt a radicalis reformot felvetette. De arra is emlékszem, hogy ugyanazon párt rövid idő alatt azt kitörölte belőle. Miért tette ? Nem tudom. De egyet tudok, és mert ezt tudom, csodálkozom, hogy ép ő nagyméltósága sürgette azon reformot és a mit tudok, az, hogy ott, a hol reformálni és nem felforgatni szoktak, ott, a hol a reformált intézmények tartósságát tekintik az ország érdekében levőnek, nem szükséges másra hivatkoznom, mint például Angliára, a hol az összes angol alkotmány és közigazgatási rendszer nem radicalis reformokból, de foltozgatásból áll: ott épen azért van mindig gyökere az intézményeknek a népben és a nemzetben, mert nem egy napról más napra felvetett theoriák