Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-97

XCVIT. ORSZÁGOS ÜLÉS. 199 felszólaltam, méltóztassanak megengedni, hogy réfléctälkassak azon nyilatkozatokra, melyeket a tisztelt kormányeínök úrtól hallottunk és méltóztassanak megengedni, hogy midőn ezt teszem, ne menjek a gyanúsítás terén oly messze, mint ő tette, midőn az e padokról történt nyilatkozatokat, különösen a Horvátországra vonatkozókat, azon gyanúsítással vélte visszatorolhatni, hogy ő kétkedik, hogy ha azon férfiú jut a kormányszékekre, ki e tekintetben nyilatkozott, vájjon alkotmányunkat nem fogja-e megtámadni. Én azt hiszem, hogy támadni lehet nézetet, kétségbe vonni lehet felfogást, s lehet indokokkal elnáilani annak kiforgatására; de a gyanúsítások ily mértéke, azt hiszem, nem parlamentaris. {Helyeslés jobbfelöl.) Rámutathatok a büntetőtörvénykönyv 173. §-ára, mely szerint 5 évi államfogsággal büntetendők azok, (Ohó! balfelöl. Derültség.) kik az alkotmányos kormány vagy annak egyes intézményei ellen lázítanak. Nem akarok a törvénykönyv egy másik paragraphusára hivatkozni, mely a rágalmazásról szól. Akarom hinni, hogy a tisztelt ministerelnök ur e nyilatkozata nem seriosus, s csak egy momentán érzés kifolyása, nem alapos hit és ha az, akkor szívesen elállók attól, hogy a rágalmazás tekintetében ama paragraphusra hivatkozzam. (Ohó! balfelöl. Helyeslés jobbról.) Azt hiszem, ő maga is meg van győződve arról, mert azon nyilatkozatokból, melyek e padokról elhangzottak, a Horvátországgal való eljárás tekintetében, mindig a törvényes állapot hangsúlyoztatott. Igenis mondatott, hogy az előrelátás hiánya okozta a jelen állapotot, de egy szóval sem említtetett az, hogy az alkotmányos formák Horvátországgal azemben szüntettessenek meg. Utalás történt arra, milyen a viszony ma és milyen volt ez előtt, hogy a kormányt kétségtelenül mulasztás terheli, mely oly kevés gonddal teljesítette e tekintetben kötelességeit és annyira meglepette magát azon viszonyok által, melyeknek siralmas volta mindnyájunk előtt ismeretes. Továbbá ő nagyméltósága azt is felemlítette, hogy a kormány ellen e padokról hányszor nyilatkoztatják azt, hogy az a hatalom megtartásához ragaszkodik. Én ez állítást támadásnak épen nem tartom, sőt szívesen elismerem, hogy a kormány azon törekvése, hogy a maga helyén meg akar maradni, nem hibáztató egy feltétel alatt, ha e törekvés nem czél, hanem eszköz. A kormány előre látja, hogy bizonyos czélok kivitele végett az ország javára a hatalomban meg kell maradnia, az senki által meg nem támadható. És én azt hiszem, hogy ő nagyméltósága is, midőn e tekintetben — hogy saját szavaival éljek — azt mondotta, hogy azt a bornirtságot csak nem fogják feltenni róla, hogy ő a választókkal szemben fel fog lépni, hogy íme a kormány adóemelést tart szükségesnek és ez által akar népszerűségre szert tenni, maga is ezt a czélt gondolta. Elfogadom, a mit mondott, nem is volt soha czéljában azoknak, kik e tekintetben nyilatkoztak, ezt a kormányról feltenni, de mi rólunk se tegye fel a tisztelt kormány azt a naivságot, hogy azt higyjük, hogy a kormány ezen eszközzel kívánja a választókat megnyerni. A választásra való hivatkozás teljesen indokolt, feltevésében annak, hogy a választóknak befolyásolása nem eszközöltetik ugy, mint eszközöltetett eddig. Méltóztassanak meghinni, hogy a választókra való befolyás történhetik több módon. Történhetik ámítással, hatalmi szóval és ezek azok, melyek ellen igenis óvást emelek. Ha ö nagyméltósága, ki annyira szabadkozik azon feltevés ellen, hogy igenis hatalmát meg akarja tartani, nyilatkozott volna e tekintetben, hogy igenis ő befolyását ezentúl megszüntetni kívánja, vagy pedig még tovább menve, a választások alatt — hisz könnyen megtehetné — talán épen azokat, kik a választásra a legnagyobb befolyást gyakorolják, utasítaná, hogy egyátalán ne folyjanak be a választásokba, ugy mint például azon férfm tette, a ki épen ezen pártnak vezére, melynek csekély tagja vagyok, tette akkor, midőn a kormány élén állott, hogy egyátalán a választásokra befolyást nem gyakorolt. Ha ekként méltóztatik felfogni saját állását, midőn a tömegekre hivatkozik, részünkről elfoglaljuk a tért és ezen téren ha sikerül majdan a kormánynak szert tenni, akkor elismerjük, hogy politikája üdvös, elismerjük, hogy igenis, a mivel ö végezte szavait,