Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-96
Í74 XCV1 ORSZ az az ö méltósága által annyira megrótt administratio, tán mondhatnám. 9 /i« részében, de mindenesetre 7>»-ed részében ugyanazon osztály kezében van, mert csak ott van mások kezében, a hol ezen osztály tagjai a ma már bőségesen nem jutalmazó bivataloskodástól idegenkednek, vagy elismerem, újabbi időben a törvényben megállapított qualiíicatióval nem birnak. De a hol ezen két eset egyike nincs, ott Magyarországon mindenesetre ezen osztály kezében van az administratio. És Magyarország egyik szerencséjének tartom épen azt, hogy még eddig a történelem során vidékenként befolyásukat biztosított családok befolyása, ha csak maguk el nem játszák, mindenütt megvan, mert a nép maga ragaszkodik hozzá minden más idegen ellenében, (ügy van! a baloldalon.) Ö méltósága azzal is vádolt, hogy beszé lünk az állam hiteléről, de nem gondolunk mások hitelével és hogy ezen irányban sem történt és nem történik semmi; ott vagyunk, a hol 1848 előtt. Én igen kérem ő méltóságát, kérdezze meg az idősebb emberektől, a kik 1848 előtt élték, hogy vájjon mi volt akkor egyes — mondhatni — szerencséseken kívül, a kik alapítványi vagy káptalani pénztárakból kaptak kölcsönt, mi volt akkor a kamatláb, a mit a legtökéletesebb — hogy ugy mondjam — szűz hitellel biró birtokosok is kaphattak. Hasonlítsa ezt aztán össze azzal, mi az ma. De hasonlítsa össze a mait nem csak azzal, hanem azzal is, a mi volt ezelőtt 10 évvel és bizonyára nem fogja mondhatni, hogy átalában javulás be nem állott, de azt sem, hogy a kormány nem igyekezett a kisebb birtokosokon segíteni, mert hiszen már a mostani kormány initiativájára keletkezett, — még pedig nem a nélkül, hogy sokan ellenezték volna —- a kisbirtokosok hitelintézete, mely bár keserves vajúdásokon ment át, de ugy tudom, hogy ma áldásosán és meglehetős nagy körben működik. Hogy tehát ez ügy sem kerülte el a kormány figyelmét, bizonyítja ez. Lehet, kell a hitel érdekében még többet is tenni, de itt a kormány és a törvényhozás szerepe legnagyobb részben csak az útmutatás, a támogatás, segédkezés GOS ÜLÉS. lehet; mert kormányilag behálózni az országot hitelintézetekkel államvagyonból, ez még a miénknél sokkal gazdagabb államok erejét is meghaladja. De a segédkezés, útmutatás, buzdítás utján lehet és kelt tenni; szó nincs róla. De én legalább nem látom át és azt nem s igérem, hogy míg én ugyan a kormányon leszek, olyan intézkedések fognak történni, hogy mindenkinek legyen hitele. (Derültség.) Ma is annak, kinek van vagy anyagi, vagy személyi biztositéka, nem mondom, teljes kielégítően, de a múlthoz képest meglehetősen többszörözött mérvben van és elég olcsó hitele. Azon kérdés megoldását, hogy olcsó kölcsönt kapjon az is, ki nem hitelképes, a méltóságos gróf kormányára bizom. (Derültség.) Még csak egyet, mert épen egy legközelebbi eseménynye! hozatott kapcsolatba egy beleszólás utján. Gróf Sztáray ő méltósága azt is kegyes volt mondani, hogy a kerületek jutalmaztatnak, az egyik járásbírósággal, a másik törvényszékkel. Belekiáltotta ott valaki a méltóságos urak közül: »Ott van Szolnok!« Ismételhetem kérésemet: méltóztassanak, mielőtt vádolnak, a dolgoknak végére járni. Hiszen Szolnoknak a kormánytól sokkal messzebb álló, a kormányt akárhányszor a legkeményebben megtámadó képviselője van. Nemcsak ezen országgyűlésen, de már azelőtt sem volt Szolnok kormánypárti. Sokkal messzebb áll azon kerület képviselője a kormánytól, mint pl. JászBerény vagy talán Karczag képviselője is. Nem lehetett tehát megjutalmazni azt, kinek választottja a kormánynak még nagyobb ellentétese, legalább az elvekben, mint a másik két kerület akármelyikének képviselője. De hát persze a kormány nagyon ügyes kortes. Három kerületről volt szó; azért, hogy egyet kielégítsen, megsértett kettőt. (Derültség.) No ez nagyon czélszerű korteskedés volna; biztos jele annak, hogy a kormányt nem a közérdek, hanem csak a korteskedés vezeti. (Elénk derültség.) Méltóságos főrendek! Én nem kívánom méltóságtok figyelmet tovább igénybe venni. Ismétlem, hogy a pénzügyi részekre a feleletet t. collégámra, a pénzügyministerre bizom, ki arra sokkal képesebb, mint én. Én a magam ré-