Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-96
xcvi. ORSZÁGOS ÖLÉS. 163 ügyi tudomány, a pénzügyek kezelése, azon intézkedések, melyeket saját pénzügyi kezelésünk is ezen irányban létesített, — hiszen nem a mi megtámadásunk tárgya, átalában megtámadásról itt szó sínes; itt a helyzet helyes méltánylásáról van szó és azoknak mérlegeléséről, a melyek a javításra szükségesek, a melyek talán elmulasztattak, a melyeknek létesítését szorgalmazni szükséges; főleg pedig azon csalódások elkerülése, melyekhez olyszerű felfogások vétetnek, a melyek a még csak elérendő, szerintem még távol meg nem közelitett czélt most már elérettnek és megközelitettnek tüntetik fel. Ezeket azon egész tisztelet és hódolat mellett, melyet magas tudomány, magas állás és kor iránt mindenkor érzek magamban, az előttem szólott előadására megjegyezni bátor voltam. Ezek után engedje meg a nagyméltóságú ház, hogy egész rövideden szóljak magáról a költségelőirányzatról, és pedig nem annyira adatokkal és azok czáfolatával, hanem elvekkel íoglalkozván ez alkalommal. E részben maga a pénzügyi bizottság jelentése adja a legczélszerűbb kulcsot kezemhez. Bevezetésében fölemlíti azt, hogy szerinte 8 millióval és néhány százezerrel állunk kedvezőbben az ez évi előirányzat alapján, mint a múlt évben; másodszor eonstatálja, hogy a múlt évben 87 2 millió volt a rendes szükséglet és a rendes fedezet közötti különbség. Ha már most felteszem is, hogy ezen számszerű adatok helyesek, — mire nézve leszek bátor később megjegyzést tenni, — mindenekelőtt azt kivánom vizsgálni, miből eredt ezen kedvezőbb helyzet, és akkor ugyanezen jelentésből és az előirányzatból egyszerűen azt olvasom ki, hogy 3 milliót meghaladó összeggel terheltetett inkább az ezen előirányzatban feltüntetett számok szerint a földbirtok, egyenes adója alapján; hogy 6 milió azon többlet, melynek jelentékeny része ismét a földbirtokot terheli közvetlenül, mindenesetre pedig az adózó közönséget az átalános jövedelmi pótadóalapján; hogy egy millió azon összeg, mely a pénzintézeteknél elhelyezett betétek magadóztatása alapján; igy tehát több, mint 8 millió frt, sőt 10 milliót meghaladó ősszeg az. a mi tisztán csak az által javitfatik az egyensúlyban, hogy a direct terheket növeli és mindenesetre az adózó közönséget újabb adóval sújtja. Tehát nem a megtakarítás haladta meg a múlt évi költségelőirányzatok egyensúlyát, hanem a terhek viszonylag nagyobbak lettek és meghaladják azon megtakarítást, azon kedvező aránynak mondott differentiát, mely a 8 millióban szerepel. Nem akarom megemlíteni, csak azon egy körülményt, a melyre az előttem szólott nagyméltóságú ur is utalt, és mely az ásványolaj adójának kérdése. Ez 2 millió, szerinte 800.000 frt, a költségi előirányzatban pedig 440,000 frttal szerepel, és tisztán csak egy szerencsés áthelyezésnek, de nem a nemzeti vagyon — és értéktermelésnek az eredménye. így állnak azon számos adatok, melyek a pénzügyi bizottság jelentésében szerepelnek, igy áll azon haladás, melyet a pénzügyi egyensúlyunkra nézve jelezni óhajt. Á mi előirányzatunk összeállítása oly természetű, hogy abból a normális és rendkívüli, a rendes és az átmeneti és a beruházási költségeket egymástól szorosan megkülönböztetni alig lehet. Nem akarom részletes adatokkal fárasztani a nagyméltóságú főrendeket, méltóztassanak csak az egyes adatokat felvenni, teszem a bányaügyünkben szükségelteket, melyek itt felsoroltatnak, az egyes vasutak előállítására szükséges ezer meg ezer forintokat, egyes épületek kijavítására, az egyes administratiőkban szükséges kisszerű átalakításokat, melyek mint átmeneti, vagy mint beruházási kiadások szerepelnek és melyek voltaképen csak a dolgok rendes kezelésének felelnek meg. Máskép áll azonban és még kedvezőtlenebbül azon körülmény, hogy mi már nem elégedvén meg azzal, hogy az átalános szükséglet fedezésére nagyszerű adóssággal terheltetünk, az egyes administratiók ágaiban az állami közigazgatás, egyes intézkedésekben a megyei közigazgatások ismét budget szerinti előirányzataikat mindig csak az ezek fejében szerzendő tőke kamatja és törlesztése biztosításának kívánják tekinteni, s újabb parcellaris adósságokkal tetézik azon nagy államadósságot, mely különben is a nemzet vállaira nehezedik. Nagyméltóságú főrendek! A kormány érde21*