Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-93
130 XCIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. főrendeknek ajánlani vagyok bátor, hogy előbbi határozatukat főntartani méltóztassanak. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Perczel Miklós, baranyamegyei főispán: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mielőtt magához a tárgyhoz szólnék, én is azon a nyomon, melyet az igen tisztelt előttem szólott követett, mindenekelőtt magára a parlamentaris situatióra nézve kivánom nézetemet elmondani. (Halljuk!) A tárgy fontossága tökéletesen indokolja azon élénk részvétet, mely az előttünk fekvő törvényjavaslatnak már első tárgyalása alkalmával mutatkozott. Épen nem meglepő, hogy most, midőn e kérdés újabban ide került, már csak az eset ritkaságánál fogva is, az érdeklődés nem csökkent, sőt növekedett. De már azt az erős ellenzést, melylyel a törvényjavaslat e főrendiházban találkozott, hacsak abból nem, a mit nagyon sokan a sorok közt rejleni vélnek, magából a törvényjavaslatból bizony bajos lenne kimagyarázni, de részben talán arra is vezethető az vissza, hogy a főrendiház múltkori többségének határozata a sajtó által oly élesen támadtatott meg. Lesz-e a közvélemény ilyetén nyilvánnlásának hatása, nem tudom, de erős meggyőződésem az, hogy a tisztelt ellenzék nem térhet ki azon követelmények elől, melyek a főrendiháznak a törvényhozás többi tényezőivel szemben fennálló viszonyából erednek. A mint az előttem szólott nagyméltóságú gróf jelezte, oly országban, hol a törvényhozás tényezőinek jogköre határozottan körvonalozva nincs, a törvényhozás factorainak kölcsönös méltányossága, sőt engedékenysége, elodázhatlan kötelesség, melyet ha bármelyik el nem ismerne és alkalmilag nem követne, esetleg a törvényhozatal szenvedne általa. Igaz, senki sem tagadhatja, hogy a főrendeknek tökéletes joga van az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadni vagy elvetni, de azt is el kell ismernie mindenkinek, hogy e jognak merev alkalmazása czélul vagy átalános politikai irányul sem egyesek, sem pártok által ki nem tűzhető. (Helyeslések.) A parlamenti discussio tehát szerintem nem optio, hanem kötelesség, a melynek gyakorlásában a törvényhozás tényezői egymás irányában a méltányosságot gyakorolni kötelesek. Méltóztassanak a helyzetet tekintetbe venni; egyrészről állanak, korona tanácsosai, a kik a törvényjavaslatot előterjesztették, a képviselőház, mely azt nagy többséggel, a jelen esetben talán mondható, majdnem egyhangúlag elfogadta, továbbá a főrendiháznak igen tekintélyes kisebbsége, más oldalról a főrendiháznak igen csekély többsége. Már hogy most mi legyen itt a követendő eljárás, annak megítélését én a méltóságos főrendek méltányosságára és hazafiságára bizom. (Helyeslések.) Ezen, ugy hiszem egészen alkalomszerű észrevételek után a méltóságos főrendek megengedik, hogy magához a tárgyhoz szóljak. (Halljuk!) A politikai érettségnek kétségtelen bizonyítékául szolgál, hogy azon kényes kérdések, melyek egyebütt mindenütt oly nagy hullámokat vertek, e házban a legnagyobb higgadtsággal és mérséklettel tárgyaltattak és t e tekintetben az érdem pálmája mindenesetre a méltóságos főrendek nagyérdemű egyházi tagjait illeti meg; az ő példájuk adta meg a vitatkozásnak azon higgadt alaphangot, a mely eddig a discussiót jellegezte és daczára a múlt napokban itt tapasztalt kissé zajosabb jeleneteknek, azt hiszem, ma is ezen higgadt alaphang fogja- a vitát jellegezni. A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tartott fényes és nagyszabású szónoklatokban sok becses eszme, sok indok rejlik, melyeknek nagy részét mindenki aláírhatja, és aláírom én is. De már az azokból vont következtetések tekintetében eltérek a tisztelt ellenzéktől. Érzem én is a kérdés fontosságát. Elismerem, hogy minden intézkedés, mely a házassági viszonyra vonatkozik, a leggondosabb megfontolást igényel. Elismerem, hogy a házasság morális és ethicai intézmény, de épen azért el nem ismerhetem azon következtetés helyességét, hogy akkor, midőn egy adott irányban való intézkedésnek szüksége áll elő, azt lehessen mondani, hogy ne tegyünk semmit. Ebben újabb biztositékát látom annak, hogy a legtudományosabb dogmatico-politikai fejtegetések és doctrinák, bármily nagy legyen is akademicus becsök, ha azokat a gyakorlati életben érvényesíteni^ ha a