Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.
Ülésnapok - 1881-92
116 XCO. ORSZÁGOS ÜLÉS. nem a tárgyhoz kívánok szólni és a házszabályokra hivatkozva kijelentettem, hogy csak sürgőssségi indítvány folytán lehetne az illető kérdés tárgyalását azonnal megkezdeni, s illetőleg a felett szavazni, most jogosítva éreztem magam feljegyeztetni, hogy a tárgyhoz szólhassak, ha ebbe a méltóságos főrendek beleegyeznek. (Zaj, felkiáltások balfelöl: Halljuk! Jobbfelöl: Nem lehet!) Az előttem szólt méltóságos urak némelyike a tárgyhoz szólva, azt mondta, hogy a kérdés jelen stádiumában a bizottsági tárgyalás felesleges, mert ugyanaz a tárgy, a mi volt és mert a bizottság ennek következtében nem mondhatna más véleményt, mint mondott első alkalommal és továbbá, hogy a kérdés tökéletesen érett és hogy iránta már mindenki tájékozhatta magát. Én mindkét állítást helytelennek tartom. A tárgy nem ugyanaz többé, mert — mint már előttem is mondták — időközben az egyik törvényhozási factor megtagadta ahhoz a hozzájárulást, a másik factor pedik ragaszkodván hozzá, ismét visszaküldte azt. így határozottan nem áll az, hogy feltétlenül olyan volna a helyzet, mint volt az első izben. mikor a méltóságos főrendek a kérdést tárgyalták. (Zajos közbeszólások: Ugyanaz!) A mi pedig azt illeti, hogy mindenki tájékozhatta magát e tárgyban, ezt is határozottan tagadom. Nem csak hogy tájékozva lett volna mindenki a tárgyban, de sőt ellenkezőleg, arról vagyok és voltam meggyőződve, hogy épen nem volt tájékozva azon többség, mely a törvényjavaslatot átalánosságban nem fogadta el. (Zajos ellenmondások és jelkiáltások jobb felöli OhÓ! Ohó! Eláll! Helyeslés bal/elöl. Halljuk! Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Keglevich István gr.: Ha jól emlékszem, a főrendiháznak 20 tagja vett részt a hármas állandó bizottság tárgyalásaiban, a mely bizottság — hiszen az utóbbi 10—15 év / folyamán, fájdalom, többször tapasztaltuk és talán az utóbbi években tapasztalták azok is, a kik e bizottságot megalkották, hogy talán nem mindig a legilletékesebbek választattak be a bizottságba, (Mozgás.) hanem talán inkább részben azok, a kik Budapesten laknak és igy a kiktől meg lehet várni, hogy a leggyakrabban vesznek részt annak tárgyalásaiban és talán a kikről fel lehet tenni, hogy a kormány mellett szavaznak. Igaz, hogy a méltóságos főrendek nincsenek kizárva a bizottsági tárgyalásokból, hallgathatják azoknak menetét,de a helyiség szűke miatt is tényleg sohasem vettek azokban részt. Tehát a hármas állandó bizottság tárgyalásai iránt a főrendek egyátalában nem tájékozhatták magukat, mert sem jelen nem voltak, sem azok menetével — gyorsírói feljegyzés nem történvén — meg nem ismerkedhettek. Azt pedig határozottan merem tagadni, hogy ily nagy fontosságú törvényjavaslat iránt és az iránt, hogy vájjon e törvényjavaslat opportunitási szempontból, ugy a mint most előttünk áll, elfogadható-e vagy nem, pusztán hírlapok utján kellő tájékozást lehessen szerezni, és igy kénytelen vagyok azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy ezen törvényjavaslat iránt az első tárgyalás alkalmával lehetetlen volt tájékozást szerezni. Ezt természetesen kereken tagadják azok, a kik ellenkező nézeten vannak és azt mondják, hogy kellőleg tájékozva vagyunk. De kérdem a méltóságos főrendeket, vájjon ily nagyfontosságú kérdésben, melynek horderejét senki sem tagadja, s melyre nézve az előttem szólottak egyike hangsúlyozta, hogy éles az ellentét, nemcsak egyesek nézete, sőt a törvényhozási factorok közt is, — kérdem: vájjon helyes-e az éles ellentétet fokozni az által, hogy midőn az egyik fél azt állítja, hogy a kérdés még behatóbban tárgyalandó, ezen nézetben nem osztozva, elhamarkodott — nézetünk szerint legalább — elhamarkodott szavazás utján erőszakoljuk az eldöntést ? Én azt hiszem, hogy ezt, ha a házszabályokból nem, de a méltányosság szempontjából sem lehet javasolni. (Helyeilések.) Azt hiszem, jogosan állithatjuk, hogy a bizottság újabb tárgyalás nyomán, midőn e törvényjavaslat, mely másodszor utasittatik hozzá, egészen másképen fog véleményt adhatni most, midőn feladata lesz megfontolás alá venni azt, a mi időközben történt, hogy tudniillik a főrendiház az átalános tárgyalás alapjául sem fogadta el a törvényjavaslatot, és a bizottság feladata lesz