Főrendiházi napló, 1881.II.kötet • 1883. szeptember 27–1884. május 19.

Ülésnapok - 1881-80

í LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. leirat hódoló tisztelettel fogadtatván, biztos megőrzés végett az országos levéltárba elhelyeztetni fog. Ezen királyi leirattal jelen országgyűlés harmadik — utolsó — ülésszaka megnyittatván, azt a nagyméltóságú főrendiházra nézve niegnyitottnak nyilvánítom, melynek küszöbén a méltóságos főrendeket elnűktársamma! együtt tiszteletteljesen üdvözölvén, azon reménynek, illetve kérelemnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy — miután a méltóságos főrendek ezen ülésszakban előreláthatólag még több nagyfontosságú iurvény létrehozására közremunkálni iesznek hivatva — a méltóságos főrendek ezek tárgyalásánál bölcsességöket és fenkölt hazafias érzelmeiket tényleg érvényesítve , ugy átalában az élet különféle viszonyaira kiható új törvényeknek minél igazságosb, méltányosb és üdvösebb irányban való megalkotását sikeresen előmozdítani, mint — ha, mint régen várjuk és reméljük — a főrendiháznak történelmi törvényes alapon leendő rendezése szőnyegre kerülne, ezen ház ősrégi alkotmányos elemei és tényezőinek túlsúlyban életrevalóságát és ezzel egyszersmind azt, hogy a méltóságos főrendek a magyarországi törvényhozásba való nélkülözhetien lényeges befolyásukat nemcsak időnként hatályosan gyakorolni tudják, hanem hogy ezt most és minden időben komolyan gyakorolni akarják is, az egész ország előtt tényleg bizonyítani méltóztassanak; a mi csak folytonos önzéstelen, kitartó élénk részvétükben és érdeklődésökben nyilvánulna. (Élénk helyeslés.) Ezzel magamat elnöktársammal a méltóságos főrendek megbecsülhetlen kegyes indulatába ajánlva, kegyes pártolásukat és támogatásukat az újonan megnyílt ülésszakra is egész tisztelettel kikérjük. E szerint a nagyméltóságú főrendiház tanácskozásai újra megnyittatván, tiszteletteljesen felkérem a méltóságos főrendeket, hogy az eddig szokásos eljárás szerint, mely tulajdonképen nem a házszabályokon alapszik, a ház jegyzői kara és az állandó bizottságok újbóli megválasztása, vagy ha ennek szükségét nem méltóztatnának látni, azoknak eddigi működési körükben való megerősítése iránt intézkedni méltóztassanak. (Felkiáltások: Maradjanak!) A méltóságos főrendek ennélfogva a ház jegyzői karát és az állandó bizottságok tagjait a ház teljes elismerésével találkozott és általuk eddig önfeláldozó buzgósággal teljesített hivatalukban újból megerősíteni méltóztattak és azok hivatalos teendőiknek eddigi buzgalommal és bölcsességgel való folytatására felhivatnak, a szükségessé vált pótválasztások pedig, nevezetesen az állandó igazolási bizottságba egy; az állandó mentelmi bizottságba egy rendes; a királyi és országos legfőbb fegyelmi bíróságba egy rendes ; éá a közjogi és törvénykezési bizottságba egy tag pótválasz! ás útján mielőbb megválasztandó lesz a holnap déli 12 órakor megtartandó ülésben. (Felállva.) Van szerencséin a méltóságos főrendeknek jelenteni, hogy azon örvendetes esemény folytán, mely szerint a királyi trónörökös ö császári királyi fenségének fenséges neje az uralkodó családot egy nősarjjal ajándékozta meg, a főrendi- és képviselőház elnökei a keresztelés szent cselekményére legkegyelmesebben meghivatván, folyó hó 5-én Laxenburgban a császári palotában megjelentünk és a nagyméltóságú főrendiház több tagjaival a keresztelés ünnepélyes szertartásának tanúi lehetni szerencsések voltunk. Mely alkalommal — ismerve a méltóságos főrendek érzelmeit — Felséges Urunk királyunknak, koronás királynőnknek és a fenséges trónörökösnek a méltóságos főrendiház hódolatteljes üdvözletét és szerencsekivánatait, valamint azon őszinte legbensőbb örömüket voltam bátor kifejezni, melyet a legjobb fejedelem családi életének minden kedvező mozzanata a jogarának hódoló összes népei szivében mindig kelt, és különösen a magyar nemzetben ez alkalommal azért is keltett, mert reméli, hogy a született főherczegnő Magyarország halhatatlan emlékű, egykori legnagyobb nádorának dédunokája, és egy boldog ország fényes trónján is szülőfölde iránti kegyeletes hajlamát híven megőrző királyi nagyanyának unokája — felséges nagyszülőinek és fenséges szülőinek a magyar nemzet és Szent-István koronájának országai iránti igazságos kegyes jó indulatát is örökölni fogja. Melyek viszonzásául ugy ő Felsége szeretett királyunk, — alkotmányunk legerősebb oszlopa, — mint egykori utódai a ma-