Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-69

442 LXIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. hangzásban lévőnek találom. Ha ezen törvény javaslat tanügyi, illetőleg paedagogikus részét tekintem, igen könnyű leend feladatom, mert meggyőződésem és véleményem szerint azt. a mit e tekintetben mondhatnék, a gyakorlat és tudományos alapokra helyezkedve, az egri érsek ur oly kimeritőleg és szakszerüleg adta elő, hogy ahhoz újabbat hozzáadni, vagy attól valamit elvonni képtelen volnék. Csak egyet jegyezhetek meg e részben és ez az. hogy a középiskolai tanítás hathatósabb és gyakorlatibb kezelését felette szükségesnek tartom, mert annak hiányait, részint mint honpolgár és szövevényes ügyekkel foglalkozó, részint mint atya, sok tekintetben és sajnosán tapasztaltam s mert azoa meggyőződésből indulok ki, hogy az egyén erkölcsi és testi épsége az életben való gyakorlati működésnek egyik legfőbb feltétele; (ügy van! jobb felöl) ha valahol, ugy Magyarországban kirivó, mert nincsen ország, a melyben oly sok tantárgy követeltetnék szükségszerűleg, mint szeretett hazánkban. A nyelvek sokfélesége a tudományos kiképeztetés nagy akadályának tekinthető, a melyet absolute elhárítani csaknem lehetetlen. Annál szükségesebb tehát, hogy a túlterheltetés a tanrendszer kellő és a paedagogia helyes alkalmazása által kiegyenlítessék és könnyittessék. (Helyeslés jolbfelől.) És ha visszaemlékezem arra, hogy a classicus művelés Magyarországon a régi időben sem maradt el és hogy classicus műveltségű egyéneket mindenkor birt e haza felmutatni, azt hiszem, hogy nyomatékos indokok szólnak a mellett, hogy midőn a classicus műveltséget elősegíteni akarjuk, akkor e tekintetben a túlhalmozást a nyelvek sokasitása által ne növeljük. Azonban e kérdés a részletekhez tartozván, a részletes tárgyalás alkalmával lesz alkalmam akár szavazatommal, akár felszólalásommal ezen segíteni. A közoktatási törvényt és e tekintetben a felekezetek különböző állását, az egyesek és testületek viszonyát, különböző időkben és különböző országokban más és más szempontokból intézték el. Nagy megnyugtatásomra szolgál azonban, hogy ezen törvényjavaslatban nem azon modern irány nyer érvényt, mely szerint az állam magát elszigeteltnek és elkülönítettnek tekinti a felekezetektől és ezeket mint egyéneket tekintvén, a tanítási szabadság bizonyos mértékét mindenki elé szabja és a maga gyenge vállaira veszi a nevelés és tanítás egész terhét, minek gyakorlatilag szerencsés eredményét tapasztalni még sehol sem lehetett. Az egyének mulandók s a nézetek változók és ez néha szerencse; állandó és maradandó csak a vallásos meggyőződés és a felekezetek szervezete. A nevelés és a tanítás ügyét állandó alapokra kell fektetni, kivált a classicus és az erkölcsi nevelés tárgyában és ezért boldognak tartom azt az országot, a mely ily alapokra fekteti a nevelés ügyét. {Helyeslés jobbfelöl.) Más a gyakorlati életben a technikai irányokban való kiképzés, a melyre nézve akár szövetkezet, akár állam inkább hivatott önállóiag működni és az, hogy ezt ezen alapokra fekteti a törvényjavaslat, az eszmék üdvös fejlődését, részint a nézetek tisztább voltát mutatja. Hogy ez mindig nem volt így, elég emlékeztetnem azon tévelygő utakra, a melyeket az elemi iskolák ügyében bejártunk és a melyekről minél előbb visszatérni vajmi kívánatos, (Helyeslés jobhfelol) mert a nép nevelése kivált és szükségszerűleg inkább nevelés legyen, mint tanítás, a minek a vallásosság alapján való megerősítéssel kell leginkább kezeltetnie. (Helyeslés jobbfeló'l.) Ez lévén a törvényjavaslat elmélete és elve, igen természetes, hogy abba a különböző felekezetek állapota, ezek viszonya az államhoz természetszerűen bejátszik. És épen a római katholikus egyház viszonya az államhoz, a mint ezt a kormány és a hivők közönsége felismerte és a mint e tekintetben már az első lépések megtörténtek is, a melyek egyelőre befejezetteknek és a jelen viszonyokhoz alkalmazhatóknak nem tekinthetők, a tárgyaláson lévő kérdéssel összefügg; mert a felekezetek általi nevelés és oktatás kérdését a nélkül, hogy az állam viszonya az egyházhoz, szabályoztatnék és a kor igényeihez alkalmaztatnék, megoldani nem lehet. Ezen megoldást a jelenlegi törvényjavaslatban keresni a lehetetlenségek közé tartozik, de annak egy része I szükségképen e törvényjavaslat keretében áll | és ahhoz a törvénynek magának szükségképen