Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-64

LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 373 jait sem fedezik, az állam kezelése alá vegye. Ez által el van érve az a körülmény is, hogy nem jogi és tulajdonjogi kérdésekbe bocsátkozunk, hanem tisztán adniinistrativ kérdésekbe, mert épen a jogi kérdések azok, a melyek más országokban, a hol e kérdések hasonlókép szellőztetve voltak, a legnagyobb nehézségeket gördítették. Ennélfogva ezt tekintetbe véve, pártolom a törvényjavaslatot és ajánlom a méltóságos főrendeknek elfogadásra. Ha nem méltóztatnak sajnálni a fáradságot, én azt, a mi itt Magyarországon történik, külföldi példákkal is szeretném illustrálni és különösen á példákat onnan véve, a hol azok a legszembeszökőbbek, mert cuíturális nemzetektől származnak és ezen nemzetek azok, melyek épen a vasutak dolgában előttünk igen messze állottak és állanak most is. (Halljuk!) Mindenekelőtt Francziaország példáját kívánom felhozni. Francziaország már 1842-ben fundamentális törvényt hozott s abban engedélyezte 6 társaságnak mindazon vonalakat, melyek a franczia vasutaknak úgynevezett hat hálózatát képezik s ezen 6 társaságot oly módon támogatja a maga részéről, hogy idők leforgása alatt azoknak nem kevesebb, mint két milliárdot vagyis 2,000 millió frankot adott a szükséges építkezések megtételére. Az állam teljesítette a kisajátításokat, a tracirozásokat, sőt az építkezéseket stb. és mindezért semminemű kárpótlást nem kivánt, sőt alakított társaságokat, melyek építkezéseikbe a saját pénzeiket fektették, de a befektetett összegek kamatait biztosította nekik épen ugy, mint az előbb mondatott, 2*57o-al. Ezért örvendettek ezen társaságok a legnagyobb prosperitásnak elannyira, hogy már 1878-ban Francziaországban 21 ezer kilométer vasút létezett, mely ily úton-módon épült. Midőn Francziaországban a fővonalak ki voltak épitve, akkor szóba került a másod- és harmadrendű vasutak építése. A másodrendű vasutak építését a társaságok magukra vállalták minden kárpótlás és kamatbiztositás nélkül; a harmadrendű vasutak építését némi kárpótlással ugyan, de csak előlegképeni kárpótlással, úgyszólván csak kamatbiztositással. Ezek építése is megindult és így történt, hogy mint előbb mondottam, 1878-ban 21,000 kilométer vasút volt ezen hat hálózatnak birtokában. A vasutak építése ez által lezárva még nem volt Francziaországban. A hat társaság olyannyira prosperált, hogy ezen előlegeket, melyeket neki az állam adott és azon kamatbiztositásokut, melyeket nekik hasonlókép előlegként nyújtott, vissza tudta fizetni a legutolsó frankig és ezen visszafizetett előlegeket a kormány a vicinális vasutak építésére használhatta. Ha valaki ezen eljárást egész hidegen követné, azt kellene hinnie, hogy oly helyzetben vannak ott a vasutakkal, hogy a vasúti kérdés tökéletesen meg van oldva, pedig, méltóságos főrendek, ez nincs igy. Az áramlat Európában nagyon változik és igy azon áramlat, a mely Francziaországban azelőtt lehetővé telte, hogy 21,000 kilométernyi vasutat meg tudtak építeni társaságok útján: változást szenvedeti és most azt tapasztaljuk, hogy Francziaországban az a főeszme uralkodik, hogy a vasutaknak az állam kezébe kell átmenniük. Ennek következése az lett, hogy midőn igy az állam megkezdte az építkezéseket, ezeket csakhamar a vicinális vasutakkal, a negyed és ötödrendű vasutakkal volt kénytelen folytatni és kénytelen volt ez előtt két esztendővel 1,000 millió frankot felvenni, hogy ezen összeggé, eme negyed- és ötödrendű vasutakat megépítse. Ez még tovább ment. A legújabb időben, csak 14 napja, hogy Lyonban egy államgazdászati összejövetel volt, melynél Léon Say, a ki pénzügyminister volt Francziaországban, a ki az államgazdasági literaturában a legnagyobb auctoritása Francziaországnak, a kinek munkái nemcsak Francziaországban, de azt lehet mondani, az egész civilizált világban nagy kedveltséggel olvastatnak és a kinek különösen a vasutakra igen nagy befolyása volt és e befolyást talán egyszer-másszor ugy is használta fel, hogy magára a tőzsdére is hatott és pedig ugy, a mint ő akarta, a mi nem csekély dolog: ezen összejövetelben, mondom, ő igen nevezetes beszédet tartott és ezen beszédben különösen a következőket emelte ki, a melyek nagy figyelmet gerjesz-