Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-56

g34 LVI. ORSZi kezni fogok egypár szóval megmagyarázni álláspontomat, a mennyiben talán nem fejeztem ki magamat kellő szabatossággal, és az általam contemplált példát nem fejeztem ki elég tisztán. (Halljuk!) Mindenekelőtt megkívánom jegyezni azt, hogy azon állatok, melyek kártékony vagy ragadozó állatoknak neveztetnek, a melyekre áll az, hogy minden időben, mindig lelőhetők, azok a kártalanítás alól különben is ki vannak véve. De szabad legyen, mondom, megpróbálni példával illustrálni. Valakinek nagy vadászterülete mellett van 200 hold és kiveszi hozzá a községnek vadászati jogát a község területén. Most ezen 200 holdas birtokos a saját birtokán a közellévő nagy vadász-terület nagy vadjai által, de a melyeket nem szabad pusztítania, a saját területén kárt szenved. Ha elfogadtatik a módosítás, hozzájárul, hogy miután ő bérli a község területét, ha azon vad a község területén tesz kárt, akkor ö lenne köteles megtéríteni, nem pedig az, a kinek nagy vadász-területéről átjött nagy vadja tette a kárt. Bocsánatot kérek, ezt semmi viszonyok közt igazságosnak nem tekinthetem és ismételve kérem a szöveg változatlan elfogadását. Elnök: Ha senki nem kivan szólani, akkor fel fog olvastatni a módosítás. Nyáry Jenő b. jegyző {olvassd): >A fő vadak (szarvas, dámvad) által a vetésekben, ültetvényekben, vagy más gazdálkodási és erdészeti ágakban okozott minden kárért azon birtokos, vagy haszonbérlő, a ki annak lelövését magának föntartotta, teljes kárpótlással tartozik.* Elnök: A kik ezen módosítást támogatják, méltóztassanak azt felállásukkal nyilvánítani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Nyáry Jenő b. jegyző (olvassa a 8—13. %-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 14. %-t.) Keglevich István gr.: E szakasz, méltóságos főrendek, ha jól emlékszem, a régi törvényből változatlanul vétetett át, s ennélfogva attól tartok, hogy változatlanul fenn fog maradni vele jövőre azon visszás helyzet is, hogy tudniillik a kik nagy költséggel vadász-területet tartanak, ÍOS ÜLÉS. kitéve vannak annak, hogy a szomszéd kutyája onnan a vadat kiűzi. A szakasz igy szól: >A vadászati területen talált házi macskákat és kóbor ebeket a vadászatra jogosított elpusztíthatja. < Az ellen, hogy a házi macskákat szabad lelőni, nincs kifogásom, mert ez tulajdonképen a fáczánosokat illeti, de a kóbor szóra, illetőleg annak kihagyására nézve módositványt leszek bátor előterjeszteni, mely egyszersmind a sorrendet is megváltoztatja. Ha a szöveg ugy marad, a mint van, annak az lesz a következése, hogy a vadász azon kutyáját, a mely tulajdonképen vad után jár, lelőni nem lesz szabad, mert az nem kóbor kutya, mert az kötelességében jár el; azt azonban, mely az erdőben foglalkozás nélkül jár, az nem vadászkutya, azt agyon lehet lőni. Ennek a felfogásnak azután az volt a következése az eddigi törvény következtében, hogy sok helyen különféle magyarázatot adtak neki, perek folytak, és magam is azon helyzetbe jöttem, hogy egy 2 forintos kutyáért 230 forint kárpótlást fizettem. Azt hiszem, ily kérdésben a törvényhozó testületnek határozott állást kell foglalnia és pedig vagy elfogadja azon elvet, a mely leghelyesebb, hogy mindenki ur a saját földjén, mívelhet, tenyésztethet mindent, a mit akar, és ha az a nézete, hogy a vad több kárt okoz, mint hasznot, lőhesse agyon a saját területén; vagy pedig, ha vadat tenyészteni akar, akár sport szempontból, akár azon szempontból, mert azt hiszi, hogy több hasznot hoz, mint kárt, tehesse azt is, de azután legyen joga a szomszédnak is, hogy ez lelője, ha neki kárt tesz, de ne követelhessen kárpótlást, ha kára történt. Ez is egy álláspont. A törvényjavaslat azonban más álláspontra helyezkedett, arra tudniillik, a melyet ezelőtt 15 évvel Csehországban, 30 évvel Németországban, és 80 évvel ezelőtt Angliában vallottak, hogy tudniillik a vadállományból nemzetgazdasági tekintetben haszon áramlik, mely elv, nézetem szerint, hibás és téves felfogáson alapszik. Ha azonban ezen elvet kiindulási pontul elfogadja a törvényjavaslat és védi a vadállományt, — akkor engedje meg azon állatok elpusztítását is, melyek a vadállomány fentartását, ha nem is lehetetlenné teszik, de nagy mértékben nehezítik.