Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-55

324 LV. ORSZÁGOS ÜLÉS. perelni, hanem akkor is áll, sőt talán nagyobb mértékben áll, ha egyátalán nem lehet be­perelni; mert akkor kénytelen volna, túltéve magát a törvény dispositióin, hitelt adni; mert az ország legnagyobb részében, még ott is, hol nem iszákosak az emberek, a dolog természe­ténél fogva egy bizonyos mérvű hitelre e tekin­tetben épen ugy szükség van, mint más tekin­tetben. És itt, minthogy méltóztatott említeni, hogy nem károsítaná az a regálét, csak azt kívánom megjegyezni, hogy én azon szempont­ból, hogy kárositaná-e vagy nem, nem indulok ki. Nem azért, mintha a regáléhoz való jogot nem tartanám épen olyan jognak, mint bármely mást, de azért, mert meg vagyok győződve, hogy épen ezen méltóságos főrendiház kebelé­ben ezen szempont, hogy valahogy a regálé ne károsodjék, senkit sem fogna visszatartani attól, hogy olyan intézkedéseket tegyen, melyek az ország népére üdvösek. {Elénk tetszés) De ellene vagyok más szempontból. Én az ország némely vidékeit ismerem, vannak adataim olyanokról is, melyeket nem ismerek és tudom azt is, hogy egészségi szempontok épen a munkás emberre nézve a szeszes italok mérsékelt használatát okvetetlen megkövetelik. Igen, de épen ezen munkásosztály, mely sok­szor a harmadik megyébe megy dolgozni, nem élhet a nélkül azért, mert már a víz és a klima különbségének ellensúlyozására is szükséges. De ezen munkásosztály annyiban a korcsmai hitelre van szorulva, a mennyiben nem szokta napszá­mát előre kikapni, hanem a hol rendesen megy, a hét végén. Ha tehát a legrendesebb ember, ki nem iszákos, azt az italt, melyre a munka hete alatt szüksége volt, kénytelen hitelbe használni, mert csak a hét végén van pénze, hogy kifizethesse, nemcsak hasznot nem, de kárt tennénk azok­nak, ha egyátalában minden korcsmai hitelt megtiltanánk. E szerint azok irányában, kik iszákosak, nem érnők el a czélt, — kivált ha a t. előttem szólónak igaza van, mert hiszen szerinte az iszákost sohasem perelik be a korcsmárosok, — ellenben megrontanők azt, a ki nem iszákos, kinek az italra azért van szük­sége, hogy egészségét fentartsa. {Helyeslés.) Ismétlem, hogy nemcsak a tudomány sze­rint, mert e szerint is, de a tapasztalás szerint is okvetlenül szüksége van a munkásnak szeszes italra; mert pl. szeretném tudni, hogy a magyar felföldről az alföldre jött munkás a legnagyobb nyári melegben rászorítva az alföldi rósz, olykor posványos viz ivására, hogyan birná ki a mun­kát és maradna egészséges? {Helyeslés.) Most még csak a minimumról és a maxi­mumról egy pár szót, vagyis arról, hogy diffe­rentialis összeg állapittassék-e meg. Mindenek­előtt megjegyzem, hogy 1848 előtt is volt több megyében megállapítva egy maximum, melyen túl a korcsmai hitel beperelhető nem volt. Akkor sem volt ez egyforma. Tudom, hogy a felföld legnagyobb részében 2 forint volt; tudok megyé­ket, még pedig nem is leggazdagabb részén az országnak, hol három volt. Volt léhát megálla­pítva, megyei statútumok utján, különböző tétel. És én azt hiszem, hogy ha meggondoljuk egy­felől az ország különböző vidékein a nép kü­lönböző vagyoni helyzetét, másfelől különböző életmódját, a mennyiben egyik naponkint haza­tér, a másik gazdálkodási viszonyainál fogva néha hetekig nem térhet haza és kell, hogy előre ellássa magát, akkor nem is lehet helye­sebbet, tenni, mint meghatározván egy minimális és maximalis összeget, az a közt való döntést bizni, mindenesetre a kormány jóváhagyásának kikötése mellett, azokra, a kik a helyi viszo­nyokat a legjobban ismerik és igy inkább van­nak azon helyzetben, hogy a kellő mértéket megválaszthassák. Kérem a méltóságos főrendeket, hogy ezen szakaszt elfogadni méltóztassanak, melyre igenis ráillik az, hogy az iszákosságot megszüntetni nem fogja teljesen; teljesen ráillik az, hogy nem fog minden embert megmenteni, a ki eddig is a korcsmahitel utján megy tönkre, de a mely mégis mindent megtesz, a mi ez irányban tör­vényhozásiig tehető a nélkül, hogy a másik túlzásba esve, kárt okozzon minden szükség nélkül. (Helyeslés.) Elnök: Van-e még, a ki szót kívánna emelni ? Ha nincs, miután indítvány nem téte­tett, az elleninditvány pedig támogatásban nem részesült, azt hiszem, kimondhatom, hogy a 22. §. elfogadtatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom