Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-5

V. ORSZÁGOS ÜLÉS. 19 tetett, hogy erre nézve méltóztassanak elkészülni és választási jegyeiket magukkal hozni, arra kérem a méltóságos főrendeket, hogy ezeket beadni méltóztassanak. Egyúttal pedig legyenek szívesek beadni azon szavazati jegyeket is. melyek a rendes bizottságokban a múlt alkalommal a HorvátSzlavón-, és Dalmátország küldötteire nézve fen tartott helyekre vonatkoznak. (Szavazás után.) Elnök : Méltóságos főrendek! A szavazás az ülés 'végéig folytattatni fog és csak az ülés végével fog bezáratni. Most áttérhetünk a napirend tulajdonképeni tárgyára t. i. a válaszfelirati javaslat tárgyalására, ügy hiszem, hogy mindenekelőtt a válaszfelirati javaslat lesz felolvasandó. Ifj. Maüáth György jegyző (olvassa a válaszfelirati javaslatot). Elnök: Van-e a méltóságos főrendek közül valakinek átalánosságban a válaszfelirati javaslatra észrevétele ? Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos íőrendek! Én részemről a tárgyalás alatt lévő felirati javaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert az tökéletesen megoldja azon feladatot, hogy a magas trőnbeszédben foglalt és a jövő országgyűlés elé kitűzött tárgyak elintézési módját átalános ságban jelezze. De mindamellett útját nem zárja annak, hogy ezeket illetőleg mind az irányra, mind az egyes detaillokra nézve eltérő vélemények ne nyilváníttathassanak és ne érvényesíttethessenek, vagy a budgetvita alkalmával, vagy az egyes törvényhozási intézkedések tárgyalásakor. Átalánosságban tehát, ismétlem, elfogadom a felirati javaslatot és részemről csak némely megjegyzést szándékozom tenni azokra nézve, a melyekre a felirat nem reflectál, a mint hogy nem is reflectálhatott, a melyek ugyanis a trónbeszédben nem foglaltatnak. Midőn ezt teszem, kénytelen vagyok némileg a múlt országgyűlésekhez intézett trónbeszédekre és az utolsó években folytatott kormánypolitikára is reflectálni. Ha összehasonlítjuk a korábbi trónbeszédeket a maival, mellőzve az 1878-iki trónbeszédet, a mely az akkori viszonyok közepette alig foglalkozhatott concret kormányzati kérdésekkel, ha visszatérünk az 1875-iki trónbeszédre, látjuk, hogy nagy számmal voltak oly fontos kérdések, a melyek megoldását, vagy megoldásuk kezdeményezését az uralkodó a törvényhozás feladatául kitűzte. Első sorban kitíízetett, a mi kétségtelenül fő fontosságú, az állami háztartásban az egyensúly helyreállítása és azzal együtt ezen megrendített egyensúly megrendülése okainak megszüntetése, t. i. az adóképesség emelése minden módon. Másodsorban az 1875, évi magas trónbeszédben a közigazgatás gyökeres javítása lett kilátásba helyezve, továbbá a közlekedési rendszer és a közmunkának rendezése mondatott ki sürgősnek és helyeztetett kilátásba, ismétlem, a közlekedési hálózat kiépítése és a közmunkának rendezése lett kilátásba helyezve, valamint nemkülönben a főrendiház reformja. Végre a megoldás feladatául tűzetett ki a vallási- és házassági kérdések megoldása. Ezen öt csoportban jelezhető a teendők összege, a mely a hat év előtt megnyílt országgyűlés feladatául tűzetett ki Ha taglaljuk mindazt, a mi azóta történt, és összehasonlítjuk az akkori helyzetet a mostanival, akkor látjuk, hogy ezen öt feladatból tulajdonképen csak egy irányban észlelhetünk határozott haladást, és meg kell vallanunk egész őszintén, hogy haladás javulásnak tekinthető, habár nem is azon mértékben, mint azt kilátásba helyezték azok, a kik azt előidézték, bizván saját inultjokban, és bízván a jövőnek eredményeiben, habár nem is a kellő mérvben, de határozott haladást látunk, részint a tagadhatatlan erélyesség, munkásság, szorgalom következtében, a melyek ezen irányban kifejtettek, s részben a szerencse folytán is, mely az emberi dolgokban bizonyos szerepet játszik, tehát igenis van haladás, és ez a haladás az állami pénzviszonyok terén van. Fájdalom, hogy azon irány, mely e tekintetben a magas trónbeszéd szavaiban nyilvánult, és a mely az azóta folytatott politikán is veres fonalképen áthúzódik, hogy, mondom,