Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-52
296 LII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nagy hasznot lehessen húzni a részvények agiójából, keleLkeztek továbbá, hogy óriási nagy kamatláb mellett még nagyobb jövedelmet hozzanak, mint az illendőség, az ország java és a vidék érdeke magával hozná. A mit az elölt lehetett mondani a takarékpénztárakról, hogy áldásos volt működésök, ezt most a takarékpénztárak nagy részéről többé nem lehet mondani. Neveket nem akarok idézni, de egy hivatalos adatra hivatkozom, a mely mindenki által megtekinthető, ez a statisztikai évkönyv, a mely 1880-ban jelent meg és igen szomorú dolgot mutat e tekintetben. Azt mutatja t. i., hogy a takarékpénztárak legnagyobb része jelzálogkölcsönökre dolgozik és hogy az összes betételekből több, mint egy harmad, azaz több mint 100 millió forint jelzálogkölcsönökre fordíttatott. Vájjon czélszerü-e ezen eljárás, arról később fogok szólani, de hogy a jelzálogtőkék után oly kamatláb számíttatik a takarékpénztárak által, mint az évkönyv mutatja, ez szomorú, mert vannak oly takarékpénztárak, melyek 8%-ot vesznek, de vannak olyanok is. melyek 9—10—11%-ot vesznek, sőt van három, mely 127,-ot vesz. Ez előtt az ily dolgokat, ha megtörténtek, a nagy közönség nem tudta, vagy legfeljebb kevesen tudták, de a mi nyilvánosság melleit nem maradhatott titokban, hanem az ország területén túl kiment a külföldre is ennek a nire, oly külföldieknek is tudomására jutott, kiktől a mi hitelünk függ. A takarékpénztáraknak ezen eljárása köztudomású lett Francziaországban és az Annuaire de l'economie politique czímű évkönyvben, mely minden második évben szokott megjelenni Parisban, a mely igen nevezetes könyv, melyet mindenkinek birnia kellene, a ki statisztikával foglalkozik s államgazdászati dolgokban reszt akar venni, — oly megjegyzéseket olvasunk a mi takarékpénztáraink eljárásáról és különösen a kamatlábról, melyet a jelzálogkölcsön után vesznek, hogy ezen dolgok az olvasót megdöbbentik. Az van ugyanis mondva ezen intézeteink eljárásáról, hogy valóságos török procedúra. Ránk nézve ennél megszégyenitőbbet gondolni nem is tudok. Említhetnék még sok tárgyat, melyet e tekintetben szerelnék is felhozni, de csak egyet vagyok bátor itt említeni, s itt már nem tartózkodom attól, hogy magát a nevet is ne említsem. (Halljuk!) Méltóztassék tekintetbe venni, ott van a károlyfalvai takarékpénztár, ennek összes tökéje, mely gondviselésére van bizva, nem több mint 102,000 frt. Hogy van-e existentiájának létoka, azt nem akarom feszegetni, de megjegyzem, hogy ha egy takarékpénztárnak 2—3—47u-ra rámegy a nyeresége, ez jelentékeny nyereség, jelentékeny annyival inkább, mert a kamat, melyet ez az intézet maga fizet, 6—77 u . De méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a tiszta nyereség ezen takarékpénztárnál 21,304 forint. Ezen takarékpénztár üzletei tehát oly keretben mozognak, hogy 25°/»-nál többet vesznek. Más példát nem akarok felhozni, csak azt, hogy hajdan azon, nem épen jó emlékezetben levő Bernardus Wachtler sem cselekedett máskép. Azonban akkor legalább a királyi fiscus törvénybe idézte és convincáltatta ex capite usurae. Most nem történik semmi. Ezenkívül még egy körülményre akarom a méltóságos főrendekéi figyelmessé tenni, arra, hogy a takarékpénztáraknak legnagyobb kötelezettsége az, hogy a felmondásoknak pontosan feleijenek meg. A felmondások leginkább akkor jönnek tömegesen, mikor a pénz szűkén van, mikor kereskedelmi vagy financiális crisisek léteznek, vagy pedig ily crisisek politikai viszonyok által idéztetnek elő. Hogy egy példát idézzek, felemlítem, hogy 1848-ban Francziaországban a takarékpénztárakba be volt téve 370 millió frank. Egy év leforgása alatt ezen összeg tisztára ki lett véve, ugy hogy a takarékpénztárakban egy centimé sem maradt. Nem akarom azl mondani, hogy Magyarországon ily esetek fordulhatnak elő, de hogy pénzcrisisek nálunk is lehetségesek és hogy a kereskedelmi viszonyok nálunk is juthatnak zavarba, ezt annál is inkább merem állítani, mivel nálunk az ily bajok nem függetlenül állnak be, hanem a külföldi viszonyok által idéztetnek elő, mert nem állunk mi a magunk lábán, hanem függünk más országok pénzügyi viszonyaitól is.
