Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-44

XLIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 251 közönségnek és a szolgálatnak adolt garantiákat körülírják. Annál kívánatosabb azonban, hogy az arra vonatkozó intézkedések a lehető legnagyobb praecisióval történjenek, mert nemcsak kinevezett, hanem választott tisztviselőkről is van szó és misem sajnosabb, mint az, hogy ha az ilynemű intézkedések a helyett, hogy a megválasztottak méltóságát emelnék, az ellenkező eredményre vezetnek, mintha a megválasztás arra való productióvá válhatnék, [hogy a megválasz tott egyéneknek polgári tekintélye és állása megtámadtassák. Ezt csakis a lehető legnagyobb praecisio a törvényben zárhatja ki. Viszont a közszolgálatban állónak legnagyobb biztositéka szintén azon praecisio lefelé és felfelé, hogy ő ellene mást, mint a törvényben megállapított szempontból hivatalvesztést kimondani nem lehet. Annál szükségesebb ez akkor, mikor ezen tisztviselői állások csekély recontributióval vannak összekötve, ha a tisztviselők állandósága biztosítva nincs, ha azoknak nyugdíjra kilátásuk nem lehet és ha azon csekély tiszti recontributio mellett az állás tisztasága az, mi a tisztviselőjutalma. E szakasz G) pontjában elősoroltak különböző természetűek. Az egyik sorozata azon tárgyaknak, a melyek a büntető törvénykönyvben praecisiroztattak, a másik még ezenfelül az erkölcsi tekintetben alapos kifogás alá nem eshetést köti ki. Ezen fogalom >erkölcsi kifogás alá nem vonható*, oly tág, hogy mindazt, a mit mondhatunk, magában foglalja. Azonban itt mégis helyesen van alkalmazva, mert többet is követel, mint amit a büntetőtörvénykönyv előre látott. Ugyanis követeli azt, hogy azon egyén, a ki a közszolgálatban áll, polgári életmódját tekintve, a tisztesség és az erkölcsi feddhetlenség jellegét viselje. Más országok törvényhozásában és gyakorlatában ez határozottabban van kifejtve, mint nálunk, mert a jelenlegi élet és az előző élet közt megkülönböztetést tesz és azt mondja pl. a német: »Das Vorleben des Individuums* és igegenwärtiges Lében desselben*. Azt, a mit »Vorleben«-nek nevez a német, mi itt tekintetbe venni nem akarjuk és azért soroljuk fel a törvényes kizáró momentumokat, a melyek a hivatalvesztést involválják magukban. Ennélfogva azt is kívánjuk, hogy a köztisztviselő állása elnyerésekor és annak lefolyása alatt erkölcsi tekintetben kifogástalan legyen. Ha igy fogom fel az utóbbi qualificatio defmitióját, akkor nem szabad ezek közé oly fogalmat felvennem, a mely megvonja ezen magyarázatot, különben ennek hordereje nem lesz és az egész hatálytalan leend. És ez itt megtörtént, szerintem azon indokból, hogy még nagyobb garantiát nyújtson a közszolgálatban lévő egyének integritása iránt, midőn az mondatik : a nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt elitélt egyén, bármikor követte is azt légyen el, hivatalra képtelen. Tehát nem elégszünk meg azzal, a mit a büntető törvénykönyv a hivatalra való képtelenségre mond, hanem egy újabb categoriát állítunk fel, a mely a büntetőtörvénykönyv szakaszaiban részint határozott kifejezést nyer és a mely nem azon jogi szabályok körébe illesztett dialectica, s nem ott meghatározott fogalmak szerint, hanem a régi magyar jogi eszméknek mondatik itt. E szövegezés azonban határozott elentétben állt a büntetőtörvénykönyv vei és pedig elvi és szövegezési szempontból. Elvi szempontból, mivel a büntetőtörvénykönyv azon elvből indul ki, hogy nincs olyan bűntény és vétség, a mely az idők folyamával utóbb el ne évüljön, a melyre utóbb a feledés fátyolát ne kellene vetni. Hogy miért, minő keresztyéni, minő humanisticus vagy civilisatorius elveknél fogva, minő kíméletből teszi ezt az egyén iránt: nem tartozik ide, hanem tény, hogy ezen elvet nem valami régen az országgyűlés és törvényhozás sajátjává tette és a büntető codexbe fel van véve. Ezen elvvel, az ezen szakaszban foglalt meghatározás ellentétben áll, mert a büntetőtörvénykönyv azt mondja, hogy a kik a büntetést kiállották és a kikre nézve a hivatalvesztés ideje lejárt : azok közhivatali szolgálatra jogot tarthatnak. Más kérdés az, hogy valakit, a kitől a qualificatio büntetésképen elvonatott, akarok-e alkalmazni a szolgálatban, mint testület s mint egyén; de midőn az állam törvényeket álkor., nem szabad felednie azt. a mit mint alapot más alkalommal a büntetőtörvénykönyvbe lefektetett. E szerint ezen törvényt, a büntetővel összhangzatba kell hozni. És erre az eszmére azért tértem vissza, mert, ha végig tekintünk 32*