Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-44

234 XLÍV. ORSZÁGOS ÜLÉS. kozatát, bennünket ez irányban megnyugtatni méltóztassék. Mert ne méltóztassanak hinni, hogy ez oly csekély kérdés, melynek mellőzése aggályokkal bennünket nem tölthetne el, nevezetesen ismerjük mi, fájdalom, azon kifejezést, a mely kétség nélkül szerencsétlen államfinanciánk szempontjából talán a kormánynak felfogása szerint igazolási talál, hogy a jövedelmezőség mindenekfelett az első tekintet. Tudjuk azt, hogy az adózóknak több vagy kisebb megterheltetése ezen magasabb financiális szempontokból igen gyakran szenved, igen gyakran megtörténhetik az, ha majdan a későbbi financiális eredmények fokozását kívánják a jövedelemnek, hogy a fokozást abban is fogják találni és pedig minden tekintet nélkül az adózókra, mert hisz azt méltóztatnak tudni, az adózóknak a megtakarítási ösztönét a kormány már meglehetősen kifejlesztette és ennek további kifejlesztése, azt hiszem, az előzmények után nem tartozik a lehetetlenségek sorába. Igaz, kívánatos volna a kormányzatra vonatkozólag is, hogy az átalános jövedelmezőség annyira fokoztassék, hogy a magasra fokozott adók elviselése könnyebben történhetnék, de miután ezen czél elérése csakis puszta vágy maradand, igen-igen félek attól, hogy ezen tekintetet mellőzve, az államjövedelmezőségi tekintetet mindenekelőtt szemmel tartva, ezen alkalmat is felhasználandja a kormány, hogy egy mintegy indirect adónak felemelése által a tarifának oly magasra fokozását fogja majd eszközölni és pedig jelenleg már takarózva ezen szerződés megszabásaira, hogy ezt a közérdek bizonyosan meg fogja sínyleni. S ezért ismétlem kérdésemet, illetőleg kérésemet, hogy ezen akadálynak elhárítása tekintetéből ö méltósága nyilatkozni szíveskedjék. Kemény Gábor b., közmunka- és közlekedésügyi niiaister: Méltóságos főrendek! Engedjék neg nekem, hogy azon mindenesetre nagy fontosságú kérdésre, melyet t. barátom Lipthay Béla b. ő méltósága volt szíves hozzám intézni, néhány röTíid szóval válaszolhassak. Mindenek előtt legyen szabad megjegyeznem, hogy legkevésbbé sem a fiskális szempontok voltak azok. melyek a kormányt vezették akkor, midőn ezen szerződést megkötötte és azt az országgyűlés elé jóváhagyás végett terjesztette. Nem tagadom, fiskális érdekek is vannak ezzel egybekötve, de nem ezek képezték az indokot, nem ezek voltak a vezérmotivumok, nem ezek képezték a czélt. Hogy fiskális momentumok is jönnek itt tekintetbe, az tagadhatatlan, mert mindenki tudja, hogy két jelentékeny vaspályahálózatnak egymással való versenye többnyire abban nyilvánul, hogy az egyik, ha mindjárt saját kárával, magához igyekszik vonni valamely forgalmi tárgyat már csak azért is, hogy azt a másik vaspálya-társulat útjáról leterelje. A verseny ily módjának kizárása, ezen egymás kisebbítésére való törekvés mellőzése czéloztatik. Ezentúl ez meg fog szűnni és a szerződés értelmében mindegyik pálya csak azon szállítási irányban fogja az illető tárgyak forgalmát közvetíteni, mely őt méltányosan megilleti. Ezen két veszekedő félnek, mint ő méltósága magát kifejezni méltóztatott, e versenyzése folytán nyert a nagy közönség, mert lejebb és lejebb szállíttatván a tarifák, a végén a nagy közönség, az országos ipar és kereskedelem volt az, mely ennek hasznát vehette. Méltóztassanak meggyőződve lenni, méltóságos főrendek, hogy nem az volt a czél, hogy iparunkat és kereskedelmünket bénítsuk, nem az, hogy új terhet rójunk az ország lakóinak vállaira, nem az, hogy a tarifákat emeljük, hanem a magasabb forgalmi politikai czél lebegett szemünk előtt, midőn ezen törvényjavaslatot az országgyűlés elé terjesztettük. Hiszen miért is lettek volna azon nagy költekezések, melyeknek egy igen jelentékeny része legközelebb a vasutak építésére fordíttatott, miért köttetett volna a cartellszerződés a déli vasúttal, miért történt gondoskodás Fiumét illetőleg, miért váltatott meg a Tiszavölgyi vasút, miért váltatott meg a déli vasút, miért vétetett foganatba a zimonyi vasút kiépítése, ha nem azért, hogy az állam suprematiát nyerjen a fővonalokon a kereskedelmi politika tekintetében és pedig tette ezt az állam nem azért, hogy kizsákmányolja az ország lakóit, hanem megfordítva, hogy az ország lakóinak kedvezményeket biztosítson ezen szerzett hatalma által. Épen ezen intézkedések következtében, melyek összesen sok millió, hogy ne mondjam, sok száz millió forintot igényeltek,—jött az állam azon helyzetbe, hogy az osztrák államvaspálya-tár-