Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-33

XXXIII, ORSZÁGOS ÜLÉS. 203 XXXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1882. június 9-én. SZÖGYÉNY LÁSZLÓ ELNÖKLETE ALiTT. Tárgyai Az elhunyt Radvánszky Antal b. főispán emléke jegyzőkönyvbe igtattatik. A belügyminister átirata, mely szerint az osztrák-magyar vámterület átalános vámtarifájáról az 1881. évre megállapított határvámfelesleg elmaradása folytán Magyarországra eső kiadás fedezéséről, az ásványolaj-vám felemeléséről és az ásványolaj-adóról, a madridi egyezmény beczikkelyézéséről, a közigazgatási bizottságról, a szegedi tiszai állandó híd feljáróinak kiépítéséről szóló szentesitett törvényczikkek az »Országos Törvénytár* utján kihirdettettek, tudomásul vétetik. Tárgyaltatván, elfogadtatnak a fennállott kikindai kerülethez tartozó községek határában fekvő úgynevezett »Überland« földek eladásáról, a közös hadsereg tisztképző intézetéinél felállítandó 120 alapítványi helyről, a megszállott tartományokban elhalt katonák özvegyeinek és árváinak segélyezéséről, az 1881. évi XL1I. t. ez. pótlásáról, a Bécsben 1882. évben tartandó nemzetközi villamossági kiállításon kiállítandó tárgyaknak ideiglenes szabadalmáról és a Temes-Bégavölgyi vízszabályozási társulat ügyeinek állami kezeléséről szóló törvényjavaslatok. A kormány részéről jelen vannak: Orczy Béla b., Ordódy Pál, Szapáry Gyula gr., Szende Béla, Trefort Ágoston. (Az ülés kezdődik d. e. 11 órakor.) Elnök: A mai ülés jegyzőkönyvének vitelére Pongrácz Emil b. jegyző urat, a szólni kívánók neveinek jegyzésére pedig Nyáry Jenő b, jegyző urat kérem fel. Minél ritkábban vagyok hivatva ezen nagyméltóságú ház elnöki teendőit teljesíteni, annálinkább nehezemre esik, ha ezen rövid és ritka működésembe ezen nagyméltóságú ház időnkénti nehéz veszteségei feljegyzésének kötelessége vegyül. Ezen magában is sajnos feladatnak felelőssége ma különösen fokoztatik az által, hogy egy mélyen t. kortársam és személyes barátom elhunytára, nagyméltóságú Radvánszky Antal b. valóságos belső titkos tanácsos, Túrócz és Zólyom megyék főispánja és az ágostai hitvallású felekezet főgondnokának halálára vonatkozik, ki egy történelmileg hires ősrégi magyar család tagja, nehéz időkben kipróbált hazafiságával, ritka és átalános európai műveltségével, kiterjedt tudományosságával és a közügyeknek messze előrehaladt korban sem lankadt szolgálatával, a főrendiháznak, a főispáni karnak és minden állásnak, melyet elfoglalt, disze volt, ki távozásával ugy itt, mint mindenütt, hol működött, alig pótolható ürt hagyott maga után, kinek enyészhetetlen sokféle hazafias érdemei közül különösen kimagaslanak azok, a melyeket a nemzeti érdekeknek az általa hiven gondozott vidéken való erélyes oltalmazásával és sikeres fejlesztésével szerzett, Azt hiszem tehát, hogy a méltóságos főrendek bizonyosan helyeselni fogják, hogy ezen ritka és jeles férfiúnak emléke és a főrendeknek kimúlta fölötti bánatos részvéte, jegyzőkönyvileg megörökítessék. (Átalános helyeslés.)