Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.
Ülésnapok - 1881-31
XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 191 ez eljárás ellen leginkább azért, nehogy ez alkalmilag hasonló eset előfordultával praecedenst képezzen s ne lehessen hivatkozni arra: hogy az 1882-ik országgyűlés szó nélkül, tehát helyeslőleg fogadta ez eljárást. Valóban szomorúan, de frappánsan igazolja a jelen eset az ellenzéknek i 880-ban a Boszniára vonatkozó törvény alkotásakor tett azon jóslatát, hogy ez a delegatio hatáskörének kiterjesztésére fog vezetni, ez pedig alkotmányunkra veszélyes következményű lehet. De eltekintve az illetékesség kérdésétől, még ha az investitio kérdése egyenesen az országgyűléshez és nem a delegatiohoz jött volna, még az esetben is ellenezném azt, azon egyszerű okból: qui in fundo alieno aedificat, non sibi aedificat, én a pedig Boszniát és Herczegovinát mindaddig, mig azt csak mint a berlini congressus mandatariusai, a berlini szerződés megbízásából megszállva tartjuk, nem tarthatom tulajdon birtokunknak, más birtokában pedig, utoljára talán másnak javára, hasznára építkezni, költekezni valóban nem óhajtok; ezért a törvényjavaslatot nem fogadom el. Dessewffy Egyed gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nem akarom a méltóságos főrendek türelmét keleti politika, vagy dél-szláv érdekek felőli elmélkedésekkel igénybe venni és szerény nézetemet csak azért kívánom kifejezni, mert három évi boszniai hivataloskodásom folytán képesnek tartom magamat az okok elősorolására, melyek a kérdéses rendkívüli kiadásokat szükségessé tették és melyek, ha gyökeresen nem orvosoltatnak, jövő évben azok folytatását fogják szükségessé tenni. Jól tudom, hogy nézeteimnek bizonyos oldalról ellentmondanak, de ezzel szemben először is hivatkozom arra, hogy én múlt év október hó 12-ikén 58. eln. szám alatt a forradalom kitörését épen a focsai járásban megjósoltam, mely jóslatomat deczember 18-án Serdar Tungus a zagoriai fönsikon szomorú valósággá tette és másodszor hivatkozom arra, hogy ezen beteljesedett jóslatom folytán Boszniából távoznom kellett; mi világos jelenségül szolgál arra, hogy nézeteimet megsemmisíteni jónak látták, mely tactikát légből kapott eszméknél semmi ellenfél sem szokott használni. Az átalános nézet szerint a boszniai és herczegovinai lázadás az ujonczozási törvény szülöttjének tekintetik; holott ha a Krivosciében nem tört volna ki a lázadás, épen ezen oknál fogva Boszniában és Herczegovinában az ujonczozás föl sem használtathatott volna a más okoknál fogva kitört lázadás tényezőjének jobban mondva a történt hibák köpenyegének, és hogy ezen szintén hivatalosan deczember hó folytán előadott véleményem alapos volt, bizonyítja a sorozás rendes lefolyása Szerajevon, Banyalukán és Tuzlán, az intelligentia és az izlam székhelyein. Bosznia és Herczegovina lakosai egyátalában nem oly előrelátó emberek, hogy egy áprilisban bekövetkező esemény végett már deczemberben forradalmat anticipáljanak; de föllázadnak olyan dolgok miatt, melyeket már tovább nem tűrhetnek és ezek voltak: az adórendszer és főképen a szerencsétlen erdőtörvény, mely a Boszniában oly fontos agrar-kérdést leginkább elmérgesitette. Nem akarok arról szólani, hogy a boszniai Landes-Finanz-Director épen olyan fizetést huz, mint Magyarország pénzügyministere, hogy Szerajevóban a directiónál huszonöt aranygalléros egyén van alkalmazva és az egész pénzügyi apparátus két millióba kerül, mert mikor két év előtt azt mondottam, hogy valamint egy privát ember, kinek jó termés mellett 6,000 frt évi jövedelme van és ki a számtartójának 2,000 frt fizetést ad, néhány év alatt elpusztul, ugy egy ország, mely szintén csak jó termés mellett, — Boszniában nem lévén telekkönyv, az adó csak a hajdani természetbeni tized után számíttatik pénzül, —hatmilliót évenkint bevesz és ennek elszámolására két milliót elkölt, néhány év múlva forradalom elébe néz; engem akkor olyan embernek tekintettek, ki csupa török sympathiából fejét, mint a hajdani bagdadi bűvész, vizzel telt medenczébe dugta és ottan rettentő nevetséges dolgokat vélt látni; holott ha bizonyos emberek azon bűbájos medenczébe, mely Boszniában csak higgadt gondolkozást jelzett — szintén bele dugták volna a fejőket, bizony megláthatták volna benne a harmincz millió póthitel épen nem nevetséges vázlatát.