Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-31

XXXI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 191 ez eljárás ellen leginkább azért, nehogy ez alkalmilag hasonló eset előfordultával praece­denst képezzen s ne lehessen hivatkozni arra: hogy az 1882-ik országgyűlés szó nélkül, tehát helyeslőleg fogadta ez eljárást. Valóban szomorúan, de frappánsan iga­zolja a jelen eset az ellenzéknek i 880-ban a Boszniára vonatkozó törvény alkotásakor tett azon jóslatát, hogy ez a delegatio hatáskörének kiterjesztésére fog vezetni, ez pedig alkot­mányunkra veszélyes következményű lehet. De eltekintve az illetékesség kérdésétől, még ha az investitio kérdése egyenesen az országgyűléshez és nem a delegatiohoz jött volna, még az esetben is ellenezném azt, azon egyszerű okból: qui in fundo alieno aedificat, non sibi aedificat, én a pedig Boszniát és Hercze­govinát mindaddig, mig azt csak mint a berlini congressus mandatariusai, a berlini szerződés megbízásából megszállva tartjuk, nem tarthatom tulajdon birtokunknak, más birtokában pedig, utoljára talán másnak javára, hasznára épít­kezni, költekezni valóban nem óhajtok; ezért a törvényjavaslatot nem fogadom el. Dessewffy Egyed gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Nem akarom a méltó­ságos főrendek türelmét keleti politika, vagy dél-szláv érdekek felőli elmélkedésekkel igénybe venni és szerény nézetemet csak azért kívánom kifejezni, mert három évi boszniai hivatalos­kodásom folytán képesnek tartom magamat az okok elősorolására, melyek a kérdéses rend­kívüli kiadásokat szükségessé tették és melyek, ha gyökeresen nem orvosoltatnak, jövő évben azok folytatását fogják szükségessé tenni. Jól tudom, hogy nézeteimnek bizonyos oldal­ról ellentmondanak, de ezzel szemben először is hivatkozom arra, hogy én múlt év október hó 12-ikén 58. eln. szám alatt a forradalom kitörését épen a focsai járásban megjósoltam, mely jóslatomat deczember 18-án Serdar Tun­gus a zagoriai fönsikon szomorú valósággá tette és másodszor hivatkozom arra, hogy ezen betelje­sedett jóslatom folytán Boszniából távoznom kellett; mi világos jelenségül szolgál arra, hogy nézeteimet megsemmisíteni jónak látták, mely tactikát légből kapott eszméknél semmi ellenfél sem szokott használni. Az átalános nézet szerint a boszniai és herczegovinai lázadás az ujonczozási törvény szülöttjének tekintetik; holott ha a Krivosciében nem tört volna ki a lázadás, épen ezen oknál fogva Boszniában és Herczegovinában az ujonczozás föl sem használtathatott volna a más okoknál fogva kitört lázadás tényezőjének jobban mondva a történt hibák köpenyegének, és hogy ezen szintén hivatalosan deczember hó folytán elő­adott véleményem alapos volt, bizonyítja a sorozás rendes lefolyása Szerajevon, Banyalukán és Tuzlán, az intelligentia és az izlam szék­helyein. Bosznia és Herczegovina lakosai egyátalá­ban nem oly előrelátó emberek, hogy egy áprilisban bekövetkező esemény végett már deczemberben forradalmat anticipáljanak; de föllázadnak olyan dolgok miatt, melyeket már tovább nem tűrhetnek és ezek voltak: az adó­rendszer és főképen a szerencsétlen erdőtörvény, mely a Boszniában oly fontos agrar-kérdést leginkább elmérgesitette. Nem akarok arról szólani, hogy a boszniai Landes-Finanz-Director épen olyan fizetést huz, mint Magyarország pénzügyministere, hogy Szerajevóban a directiónál huszonöt arany­galléros egyén van alkalmazva és az egész pénzügyi apparátus két millióba kerül, mert mikor két év előtt azt mondottam, hogy vala­mint egy privát ember, kinek jó termés mellett 6,000 frt évi jövedelme van és ki a számtartó­jának 2,000 frt fizetést ad, néhány év alatt elpusztul, ugy egy ország, mely szintén csak jó termés mellett, — Boszniában nem lévén telek­könyv, az adó csak a hajdani természetbeni tized után számíttatik pénzül, —hatmilliót éven­kint bevesz és ennek elszámolására két milliót elkölt, néhány év múlva forradalom elébe néz; engem akkor olyan embernek tekin­tettek, ki csupa török sympathiából fejét, mint a hajdani bagdadi bűvész, vizzel telt me­denczébe dugta és ottan rettentő nevetséges dolgokat vélt látni; holott ha bizonyos emberek azon bűbájos medenczébe, mely Boszniában csak higgadt gondolkozást jelzett — szintén bele dugták volna a fejőket, bizony megláthat­ták volna benne a harmincz millió póthitel épen nem nevetséges vázlatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom