Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-20

XX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 133 jogot, mert e tekintetben hazai jogszabályaink alig vannak és mert ez a kereskedelmi és váltójognak szükséges kiegészítő része. Ezt követné a vagyoni jog, a melyre kevesebb a szükség, mivel az ausztriai polgári törvénykönyvnek erre vonatkozó része eddigelé is alkalmazva volt. Ez után jönne az öröklési jog és csak ez után következnék a családjog. A mi pedig azon intézményeket illeti, a melyeket ő méltósága is felemiitett, a házassági jogot, ez a családi jog egyik kiegészítő részét képezi. Az öröklési jognak külön rész van szentelve a polgári törvénykönyvben és ez a vagyoni és kötelmi jog után tárgyaltatnék. A mi végre a hitbizományi intézményt illeti, azon átalános elveken kívül, a melyek a vagyoni jogban említendők, nézetem szerint, arról speciális törvényes intézkedés szükséges ép ugy, a mint ez eddig is speciális rendelet által szabályoztatott és tartatott fenn. A mi az én nézeteimet illeti, azt vélem, hogy mind nemzeti, mind pedig alkotmányos szempontokból, a hitbizományi intézmény bizonyos korlátok közt fentartandd. Ez az, a mit a méltóságos gróf úr interpellátiójára válaszolni szükségesnek tartottam. Zichy Nándor gr*: Nagyméltóságú elnök úr, mélt. főrendek! Élek azon jog gyakorlásával mely ugy a mélt. főrendeknél, valamint a képviselőházban be van véve, hogy t. i. a nagyméltóságú minister urakhoz kérdést intézettnek jogában áll a nyert válasz után a kérdéshez hozzá szólani. Ezt a lehető legrövidebben fogom tenni. {Halljuk!) Czélom nem annyira az volt, hogy felvilágosítást nyerjek az iránt, miképen szándékozik a minister úr a polgári törvénykönyv szerkesztésében eljárni; czélom igen határozott: a concret czél elérése, s e részben nekem végre mindegy lehet, hogy minő eljárás követtetik, fődolog, hogy czél éressék. Egyrészről megnyugvásomra szolgál azon nyilatkozata a nagyméltóságú minister urnak, hogy a polgári törvénykönyv nem együttesen, hanem külön-külön részleteiben fog a törvényhozás tárgyalása alá bocsáttatni. A sorrend azonban, melyet e részben felhozni méltóztatott, rám nézve inkább nyugtalanitólag hat. Mert távol van tőlem annak logikai szabatosságát és tudományos alaposságát kétségbe vonni, a gyakorlati élet azonban más sorrendet követel. (Helyeslés.) Az ok, mely engem az interpellátióra bírt, egyrészt az volt, hogy szerintem a családjog körében intézkedés különösen azért kívánatos, hogy a közerkölcs érdekében határozottabb rend szabassák. De mivel a?, a ki sokat mozgat egyszerre, nehezebben ér czélt: én pedig, hazánk jelen közgazdászati s fejlődési viszonyai közt, épen a birtokviszonyok fejlesztésére fektetem a legfőbb súlyt és másrészről e kérdés szerencsés megoldását könnyebben hiszem ez utón megközelithetőnek: az interpellátio azon részére fektetem a legfőbb súlyt, hogy a polgári magánjognak a vagyont illető része, különösen pedig az öröklési jog minél előbb törvényhozási tárgyalás alá hozatnék. E részben az elvi kérdést mellőzvén, egyedül csak arra kívánok mutatni, hogy a vagyoni viszonyokon minden nap változtat, mindennap történnek adás-vevések, végrendelkezések, halálozási esetekre, vagyonátruházások élők közt vagy halál esetére és mindezen cselek vényeknél, a jelenleg létező jogszabások mellett, mindinkább oly vég felé haladunk, melytől épen ellenkezőleg távoznunk kellene. (Helyeslés.) Ez ut a nagy-, a közép- és kisbirtok folytonos eldarabolása, folytonos átruházása, azon elemnek folytonos depossedálásához vezet, melyeken nemcsak nemzetiségünk s nemcsak közgazdaságunk érdeke, hanem állami létünk is sarkallik. (Ugy van!) Nem fogok e kérdés megoldásának részleteibe bocsátkozni, ez tán helyén s idején kívül lenne, csak azt kívánom kijelenteni, hogy rám nézve az lenne megnyugtató, ha a polgári törvénykönyv ezen részének minél előbbi tárgyalását a nagyméltóságú ministerium eszközölni méltóztatnék. Az, hogy az elvi megállapodások külön, vagy magával a szakasz-szerű fogalmazványnyal hozatnak-e eldöntés alá, szerintem irreleváns. De az kétségtelen, hogy nagy különbség létezik a közt, hogy a váltójog, az Európaszerte kifejtett kötelmi jog, szóval, hogy a codificatio oly része, szövegezése forog-e szobán, a mely a polgárosult világban mindenütt egyforma, vagy pedig, hogy a magyar magán-