Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-19

XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 129 törvényjavaslatot is készitett és nyújtott be a törvényhozás másik házának. De nem ezen hibából származik kizárólag és főleg az, hogy még igen sokan a pénzügyi közegekkijátszását majdnem hazafiságnak tekintik; ez még maradványa az 1867 előtt fennállott absolut korszaknak. Én bátran merem mondani, s nem hiszem, hogy sértsek valakit, — magamat is bele számítom, — hogy még e mélt. főrendiház kebelében sincs senki, a ki már akkor olyan korban volt, hogy azt tehette, ki 1867 előtt passióval ne csalta volna a finánczot. (Élénk derültség.) E passiót elvesztettük az óta, mióta törvényesen megállapított, alkotmányosan megszabott terheket viselünk. De midőn ezen passió anyagi haszonnal is jár, hogy azok, kik az alkotmányos élet és a törvények követelményeiről nem bírnak oly tiszta fogalommal, mint a mélt. főrendiház tagjai, nem bírják könnyen e passiót levetni, bizony az nagyon a dolog természetében van. (Tetszés.) Nem a szegény pénzügyi közeg tehát e baj főoka, hanem azon körülmény, melyre hivatkozni bátor voltam. 0 méltósága beszéde végén egyenként, némely rövid szavakban jellemezte a kormány működését. Azt mondotta, hogy külügyi tekintetben egyedüli ténye, hogy hódol vagy meghunyászkodik, nem tudom, hogyan méltóztatott mondani — a dynastia hódítási vágyának. Én, méltóságos főrendek, teljes lelki nyugalommal mondom, hogy én a dynastia hódítási vágyait nem ismerem, róla nem tudok. Egyet azonban ismerek és tudok, hogy mint hű szolgája uramnak és királyomnak, ha oly irányzatot látnék a dynastia körében, mely veszélyes volna, nézetem szerint, hazámra is, de a dynastiára is, a legtisztább és egyenes őszinteséggel figyelmeztetném ő Felségét annak veszélyes voltára. (Élénk hosszas tetszés és helyeslés.) És tudom azt is, hogy különbséget tenni hazám érdeke s a dynastia érdeke közt épen Magyarország érdekei szempontjából nem lehet, soha sem helyeselhető eljárás. (Élénk helyeslés és tetszés.) A mi méltóságos főrendek az administratiót illeti, — erről talán egy pár szót íogok szólani; — megvallom az általam addig míg fentarthatő, íentartandó administrativ rendszernek nagyobb dicséretét nem hallottam réFÖBENDI NAPLÓ. 1881—84. I. KÖTET. gen, mint most a méltóságos főrendi tagtól. Mert ő azt mondja, ez az autonómia köpönyege alatt —igaz, köpönyegnek mondja — választott tisztviselőkkel centralisált administrátio. Bár adná isten, hogy ez ugy volna és adná isten, hogy ez ugy maradhatna, mert nem képzelhetek a magyar állam államisága érdekében jobb helyzetet, mintha az egyes vidékeken szabadon választott tisztviselővel lehetne az összállam érdekeire nézve centralisált irányban administrálni. Én elfogadom, nem vádul, mert nem köpenyeg az autonómia, de valóság és csak adja isten - ismétlem—hogy sikerüljön keresztül vinni, hogy ezen elemekkel az állam közös érdekében centralisált administratiót vezethessék én, vagy vagy vezethessen bárki más e hazában. (Élénk helyeslés.) Ha nem lesznek meg az elemek — és egyetlen aggályom az, hogy épen ezen administratióra fogynak az elemek az országban — akkor — mert az állami administrátio előttem mégis a fő, —létesíteni kell azt más utón. De nagyon meg kell gondolni minden lépést; — teljes igaza volt abban Szepesmegye főispánjának, — hogy épen az administrátio az, a minél a legóvatosabbankell, — ha ugyan kell, —szakítani a régi idő hagyományaival, mert ez hat be legmélyebben minden egyes polgár életébe. És nagyon meggondolandó még azért is, mert ma is, szombaton is igen szép szavakat hallottam, •— sok részben osztozom azokban, —az aggályokról, melyek a középosztály pusztulását hirdetik. Méltóztassék nekem elhinni, hogy a középosztálynak az ország némely vidékein, —• feltéve természetesen, hogy a kellő qualificatio megvan — egy-egy nagyobb támasza nem lehet, mint ha a fennálló rendszer keretében, közel tűzhelyéhez nyerhet képességének megfelelő hivatási kört; mig ha a kényszerűség reá viszi a másik eszmére, mindazok, kik nem fognak például Szepességből Bácskába menni akarni, elesnek ettől és az összes administrátio tudományosan képzett, teljesen vagyontalan egyének kezébe kerül. (Ugy van!) Hogy ez lesz-e következése, — nem akarok jósolni, mert magam is elitéltem a jóslatokat, — hanem meg vagyok győződve arról, hogy a midőn ez megtörtént, a mitől félek, hogy meg fog történni, ha még élünk, 17