Főrendiházi napló, 1881.I.kötet • 1881. szeptember 26–1883. május 28.

Ülésnapok - 1881-19

XIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. m melyet ő nagyméltósága Zichy Ferencz gr, elmondott, erre nézve is csak rövidek lehetnek megjegyzéseim, mert azon szátntömegekkel megbirkózni jelenleg hivatottnak nem érezhetem magamat. Ha parallelát húzunk a culturalis fejlődés és az Európában pénzügyi tekintetben vezérszerepet játszó államok financpolitikája és eljárása és a mi keleti szomszédunk ügyesbajos helyzete között és azt kérdezzük, emez irányt vagy amazt akarjuk e a magunk keretében tőlünk kitelhetőleg követni, kétségkívül a mívelt, előrehaladó, pénzben gazdag nemzet politikáját fogjuk követni akarni és nem a keleti szomszéd nemzetekét. Ha visszaemlékezünk arra, hogy minő volt a költségvetés az alkotmányos aerát megelőzőleg, akkor kétségkívül fel fog tűnni, hogy mily nagyszerű arányokban nőttek az állam kiadásai. És hova vezetett ez a pénzügyi politika? Oda, hogy az előttem szólt nagyméltóságú főrendi tag, a ki ezen helyzetet igen jól ismerte, valamint Magyarország minden hazafia teszi, intő szót emelt azon irány ellen, mely különben a mi történeti jogalapunkkal is ellenkezett s elvégre részint politikai, részint financiális hibái következtében hajótörést is szenvedett. Hogy ezen irányt nem akarjuk Magyarországban előidézni, az, gondolom, kétséget sem szenved. Ha parificaljuk a költségvetés különböző egyes tételeit, akkor a jövedelmek és kiadások természetét is meg kell különböztetni. Teszem, Magyarország postaforgalmi költsége 5 millió forint körül forog; bevétele pedig 6 millió körül, de a bruttó-kiadások és bevételek a mérlegben nem szerepelnek és a tiszta jövedelem vagy költség az, a mi határoz. Azért hozom ezt fel, mert a számadatok hordereje és súlya nagyon is attól függ, hogy miként alkalmaztatnak azok és miként mérlegeltetnek. Senki közülünk nem fogja tagadni, hogy azon idő és a jelenlegi idő közt, annak viszonyai és a jelenlegi viszonyok közt nagy különbség van, hogy Magyarország is az átalános európai áramlatot követve, anyagilag fejlődött és azon számok, melyekkel ma számítunk, egészen mások, mint a melyek 30 évvel ezelőtt a költségvetésekbon Európaszerte divatoztak. De mindenesetre elfogadom azon álláspontot, hogy ma is azon kell lennünk, valamint akkor is azon kellett volna lennünk, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállittassék és ínég inkább, hogy az egyensúly a nemzet termelő képessége és a nemzetre nehezedő terhek közt meg ne zavartassák. Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy magára ezen költségvetésre tegyem meg most megjegyzéseimet és ezek fonalán a szombati napon mondottakra is egy vagy más irányban visszatérhessek. {Ralijuk!) Én, méltóságos főrendek, ezen házban magamat soha nem tekintem hivatottnak akármiféle pártbeli szereplésre ; én a tárgyakat objective tekintem, úgy, a mint vannak, azokról objective ítéletet mondok. {Helyeslés.) Itt ministeriumokat nem csinálunk, nem buktatunk s egyéni ambitióm nem lehet más, mint a hazának legjobb tudomásom szerint, meggyőződésem leplezetlen kifejezésével, ha lehet, használni. {Helyeslés.) Jelenieg is a költségvetésre vonatkozólag azt hiszem, nem jól fognók fel feladatunkat, ha a tárgyalás és az idő jelen stádiumában az előirányzatnak egyik vagy másik pontjára kiterjeszkednénk, ha ezen költségvetést kisebb részletekben lejebb szállítani, esetleg egy vagy más változtatással a képviselőházhoz visszaküldeni akarnók. Ugy hiszem, ily eljárással, ha csak valami nagyobb különbözetek által nem provocaltatik, többet ártanánk a pénzügyi egyensúlynak, mint a mit használhatnánk. Ennélfogva azon észrevételektől, melyeket a költségvetési előirányzat egyes pontjaira nézve tehetnék, ez alkalommal, méltóságos főrendek, elállók. Megjegyezhetném ugyan, hogy azt tartom, hogy az állami vasutak kezelésében talán némi megtakarítás lenne lehetséges, hogy azok jövedelmezési aránya felette csekély; megjegyezhetném talán, hogy a képviselőháznak egyik előkelő tagja által azon megjegyzés téteíett, hogy azon jelentékeny pénzösszegek, melyek a megtakarítások által a takarékpénztárakban és más intézetekben összegyűlnek, a nemzet productiv képességétől nagy részben elvonatnak az által, hogy a jelenlegi viszonyokhoz képest csekély a hajlam ipari vállalatokra és beruházásokra és mindenki jobban szereti pénzét