Főrendiházi napló, 1878. II. kötet • 1880. márczius 31–1881. június 1.

Ülésnapok - 1878-95

98 XCV. ORSZÁGOS ŰLES. miféle kormányzat nem lehetséges. Elfogadom tehát a törvényjavaslatot átalánosságban, de fenntartom magamnak, hogy a részletek tárgya­lásánál észrevételeimet meglehessem. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Szólásra nem lévén senki feljegyezve, a vitát berekesztem. Szapáry Gyula gr. pénzügyminister: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Méltóztassa­nak megengedni, hogy némelyekre reflectáljak azok közül, a miket az előttem szólott méltó­ságos urak méltóztattak fölemlíteni. (Halljuk!) Méltóztattak hangsúlyozni, hogy a kiadá­sok, melyek ezen költségvetésben foglaltatnak, magasak és hogy a helyzet most roszabb, mint ezelőtt volt. Hogy a kiadások magasak és az ország pénzügyi helyzete nem kedvező, azt, ugy hiszem, mindnyájan érezzük, és leginkább tapasztalja, még pedig gyakorlatilag tapasztalja és kénytelen elismerni maga a pénzügyminis­ter. De ha a kiadások nagyságát méltóztattak hangsúlyozni, talán méltóztattak volna figye­lembe venni azt is, hogy az előirányzott ki­adások közt hány oly tétel van, melyet módo­sítani alig áll hatalmunkban azért, mert részben elvállalt kötelezettségeken, részben pedig saját állásunk biztosítása és fenntartása tekintetéből nélkülözhetlenek. (Igaz! Ugy van!) Ezen kiadások főösszege, ha az egyes tételeket összeadni méltóztatnak, 145 millió fo­rintra megy, s igy, ha az ezen túl fennmaradó kiadásokat méltóztatnak figyelembe venni, igen hamar fog mindenki azon meggyőződésre jutni, hogy a kiadások apasztása csak bizonyos szűk mérvben lehetséges. És ha mégis vannak egyes kiadások, mint pl. a közigazgatási kiadások, me­lyeket apasztani lehetséges, ezen megtakarítás nem áll arányban a többi meg nem szorítható kiadás nagyságával és azért amaz apasztásból a pénzügyi helyzet javulását csak igen csekély mérvben lehet remélni. Nem maradt tehát más hátra, mint az, hogy igyekezzünk bevételi forrásainkat lehető­leg összhangba hozni kiadásainkkal. De ha ez­zel szemben méltóztatnak figyelembe venni az országnak kétségkívül nem kedvező anyagi hely­zetét, akkor el kell ismerni, hogy a jövedelmek ezen fokozásában lépési, kell tartani az ország anyagi, s pénzügyi helyzetével. És a kormány azon elvből indult ki és ez képezi a főtörek­vést, hogy a rendes kiadások a rendes bevéte­lekkel arányba jussanak, hogy azon különbö­zet, mely most 19.900,000 frtra megy, minél előbb elenyészszék és igy saját szükségleteinket minél előbb saját bevételeinkből fedezhessük. (Helyeslések.) A másik állítás, melyet tenni méltóztattak, az, hogy a helyzet nem javult és a pénzügyi kibontakozásra nem méltóztattak látni módot. Akár a költségvetés főösszegét, akár a deficit nagyságát, akár a kiadások és bevételek közti nettó különbözetet méltóztatnak tekinteni, ezek összehasonlításából egyaránt méltóztatnak meg­győződni arról, hogy a múlt évi költségvetésekhez képest és egyátalában, ha nem is nagymérvű, de mindenesetre fokozatos haladás mutatkozik. És hogy nem nagyobb a haladás, ezt méltóztassanak tulajdonítani annak, hogy épen a múlt évben nehezedtek az országra oly terhek, melyek nagy mérvben nyomasztólag hatnak költségvetésünkre; és éhez hozzá véve azt, hogy a régibb időkből elvállalt terhek convertálasa mintegy 3 millió évi teherrel fokozta kiadásainkat, és ezen ösz­szeg beszerzéséről gondoskodni kellett: való­ban a kiadások emelkedését nem lebet ezen kormánynak bűnül róni. Ezen elvállalt kötele­zettségek teljesítéséről gondoskodni kellett és hogy ez^n nagy terhektől megszabadul az or­szág, az a helyzet javulására szolgál. Ma tehát a helyzet kétségtelenül jobb, mint ennek előtte volt, s bár előttem szólott Vécsey József b. nem ismeri el, a javulásnak legjobb bizonyítéka mégis azon becsben jelentkezik, melyben az áU lami értékpapírok az európai piaczokon álla­nak. És ha méltóztatnak összehasonlítást tenni és azt látni, hogy mintegy 17% a javulás azon értékek kibocsátási s mai árfolyama közt, ez bizonyára egyik fényes tanújele annak, hogy pénzügyi helyzetünk csakugyan javult. Mai körülményeink közt különösen azon súlyos terhek mellett, melyeket a múlt évek csapásai folytán elvállaltunk, meg vagyok győ­ződve, hogy sem ezen, sem bármely más kor­mány egyszerre nagy ugrást tenni, s az egyen­súlyt egyszerre helyre állítani nem lenne képes. Az egyensúly helyreállítására egyedül bevételi

Next

/
Oldalképek
Tartalom