Főrendiházi napló, 1878. II. kötet • 1880. márczius 31–1881. június 1.

Ülésnapok - 1878-132

CXXXIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 171 ellen tett ellenvetésekre és aggályokra már megfelt s feleletével engem tökéletesen megnyugtatott. Én igen röviden az előttem szóló Zichy Nándor és Schmidegg gróf uraknak némely aggályaikra, ellenvetéseikre kívánok csak pár megjegyzést tenni. (Halljuk!) Ha jól fogtam fel Zichy Nándor gr. ur ö méltóságának ezen törvényjavaslatra tett bírálatát, a ki a közgazdaság és ipar szempontjából indult ki, azt hozván fel, hogy ezen adónem a gazdászatra és iparra nézve is hátrányos, abban a nézetben én magam is osztozom, csakhogy véleményem szerint az a kérdés forog itt fenn, vájjon, hogy ha egy más adónem állal kívánta volna a pénzügyi kormány a fedezetet megszerezni, nem nagyobb mértékben sújtotta volna-e mind a nemzetgazdászatot, mind az ipart? Az én felfogásom szerint csupán ezek a czikkek azok, melyek legkevésbbé fognak károsan vissza hatni ugy a hazai iparra, mint a gazdászatra. A czukorra és sörre nézve, a mint ő méltósága is monda, kihatása lehet, de a mint Schmidegg ö méltósága is előhozta, miután ezen gyárak már jelenben, a mint sajnosán kell tapasztalnunk, naponként gyérebbé lesznek és szünetelnek, azt hiszem, hogy ezt ezen adó ellen indokul felhozni nem lehet. De másfelől, miután a költségvetést megszavaztunk, a fedezet szükséges: kényszerűségnél fogva vagyunk kénytelenek egy forrást keresni, melyből azt fedezhessük. Schmidegg ő méltóságának azon nyilatkozatára, hogy maholnap e gyűlés nem törvényhozó, hanem megszavazó gyűlés lesz, a magam részéről csak annyit kívánok felelni, — a miben azt hiszem, ezen háznak minden önérzetes tagja hasonlólag osztozik,—hogy mi, egy oly kormányt, a mely csak szeszélyből, gondatlanságból, vagy könnyelműségből fogna adót róni az országra és nemzetre, bizonyára e térre követni nem fognánk; hanem ott, a hol elmondhatjuk, hogy mi magunk, szóval a törvényhozás volt oka, hogy jelenleg azon szomorú állapotba jutottunk, hogy adót adóra kell halmoznunk, azt hiszem, csakis önmagunkat hibáztathatjuk. Én azt hiszem, hogy mindezen adónemek nem fogják sújtani sem a gyárost, — mert a gyártmányoknak ára megszabva nincs, — sem a kézművest, — mert az ő áruiknak, valamint a kereskedő árúinak ára megszabva nincs, emelheti tetszés szerint, hanem sújtani fogják a fogyasztókat és pedig azok azon részét, a mely annyi jövedelemmel bír, hogy képes lesz ezt fizetni, miután ezek nem annyira élelmi, mint luxus-czikkek. Ezen indokoknál fogva csakis elismerésemnek adhatok kifejezést, hogy a pénzügyminister ő nagyméltósága a deficit fedezését, nem az egyenes adóval, hanem közvetett adóval kívánja eszközölni, és azért a törvényjavaslatot átalánosságságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Zichy Ferencz gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Előttem lebeg mind a törvényczikkhez mellékelt ministeri indokolás, mind pedig az, a mit ő excellentiája előadni méltóztatott, miszerint mi háztartásunkban deficittel működünk. És hogy a deficitet mindig csak újonnan felvett tőkékből akarjuk fedezni, az oly rósz theoria, a mely csak a legnagyobb szerencsétlenségbe vezethet egy államot. Én több mint hat esztendeig voltam olyan országban, a hol példás, mondhatni ügyetlenséggel vezettettek a financiális ügyek, mert elég forrás volt ott mind egyenes, mind pedig indirect adókra. Ezen források ki nem kénileltettek és ki nem aknáztattak, hanem az államszükségleteket egyszerűen új adósságokkal fedezték. Ez oly annyira állandó systemává vált, hogy az ott lévő államférfiaknak ez többé fel sem tűnt, de nem is gondoltak más eszközökre. Mi volt ennek a szomorú következménye? Az, a mit nálunk gyakran hallottam említeni, de a minek horderejét azok, a kik emlegetik, megítélni bizonyosan nem tudják. Ezeket praxisból kell látni, hogy mik voltak az eféle állami végvonaglásoknak és bukásoknak következményei. Oda jutott Törökország, — hogy határozottan kimondjam, — hogy a külföld irányában elvállalt kötelezettségeit többé nem teljesítheti, igy elvesztette minden hitelét és igy valósággal az örvénynek legszélére jutott, és ott van előttünk most a keleti kérdés, ott van előttünk mindaz, a mi ezzel össze van kötve. És miért történt mindez ? Azért, mert azon források, melyeket ki lehetett volna aknázni, ki nem aknáztattak, hanem mindig csak új adósságok halmoztattak a régi adósságokra. Hogy a mi pénzügy22*