Főrendiházi napló, 1878. II. kötet • 1880. márczius 31–1881. június 1.

Ülésnapok - 1878-132

168 GXXllI. ORSZÁGOS ÜLÉS. fillére is kizsaroltatnék, ä méltóságos ur szerint, a lakosság legszegényebb osztályának, módjában fog állani segíteni rajta az által, hogy csekélyebb mérvben fogyaszsza e czikkeket, ez által elháríthatja magától ezt az adót. Azt mondja a méltóságos ur, hogy a kormány semmibe 'sem veszi az ország akaratát. Engedelmet kérek, bátor vagyok kérdeni: mi az ország akaratának a kifejezése ? Talán némely kereskedők szava, kik érdekeltek és nem akarom mondani, hogy mindenkor, de e kérdésben saját érdekűkben szólaltak fel. Ezt tekinti az ország akarata kifejezésének, mert feliratok jöttek a törvényhozáshoz ? Én nem ezt, hanem igenis az ország törvényhozását tekintem az ország akarata valódi kifejezésének és e többség helyeselte a kormány felfogását e kérdésben. De épen azért, mert igy fogom fel a törvényhozás hivatását, sokkal inkább tisztelem a törvényhozás két házának tekintélyét, mintsem azt mondanám, a mit ő méltósága mondott, hogy tudniillik a kormány kezében adóemelő géppé változott. (Helyeslés.) Azt mondja a méltóságos gróf ur, hogy megtakarítás szempontjából szállítsuk le a rendelkezési alapot. Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy ezen és ily intézkedésekkel nem fogjuk jelentékeny mérvben apasztani kiadásainkat. De igen különös tan az, a mit ö méltósága felállított, hogy tudniillik kiadásainkat szabjuk bevételeinkhez. Kiadásainkban lehetünk takarékosabbak, s különösen az évről évre előforduló kiadásainknál és a beruházásoknál szükséges gondoskodnunk arról, hogy olyanokat ne tegyünk, a melyek nem czélszerűek; de tisztán csak költségapasztással annyira menni, hogy az egyensúly helyreállittassék, ezt az ország jelen fejlődési stádiumában kivihetőnek nem tartom. A mi pedig azon tant illeti, hogy bevételeinkhez képest állapítsuk meg kiadásainkat, erre nézve megjegyzem, hogy azt teheti egyes egyén háztartásában, költségvetésében, de államháztartást ehhez szabni, ezt igen primitív álláspontnak tarlom. (Helyeslés.) A méltóságos ur továbbá azt állítja, hogy ez nem fogyasztási, hanem egyenes adó 'lesz, mert a községek kivetik a lakosságra és ismét egyenes adóvá változtatják át. Már engedelmet kérek, ezt a törvényjavaslat egy intézkedéséből sem olvashatja ki. Mert kik azok, a kik az adót fizetik ? A vendéglősök, a kávésok, azok, a kik e czikkek elárusitásával foglalkoznak, a magános pedig csak annyiban, a mennyiben oly helyről hozatja e czikkeket, hová e törvény hatálya ki nem terjed. Azt tehát, hogy pótadóképen vettessék ki az egyesekre, a törvényjavaslat egy intézkedéséből sem vonható le, de igenis fizeti az, a ki fogyasztja az által, hogy a vételár megdrágittatik. Áttérve azokra, a miket Zichy Nándor gr. ur mondott, legelőször is arra a kérdésre óhajtok válaszolni, hogy a kormány miért választotta ki épen a czukrot, a kávét és sört a megadóztatás tárgyául? Azért, mert ezek nem képeznek első rendű szükségleti czikkeket és mert mégis annyira el vannak terjedve, hogy azok megadóztatásából bizonyos jövedelem várható. Nézetem szerint ép oly káros volna azokat a czikkeket megadóztatni, minő a fa, a zsír, liszt és szén, a melyek első rendű szükségleti czikkeket képeznek; valamint másrészt pénzügyileg helytelen lenne a megadóztatás alapjául oly czikkeket választani, a melyek csekély forgalmuknál fogva számbavehető pénzügyi eredményt nem nyújtanak. Minthogy pedig ezek a czikkek az előbb emiitett két követelménynek igenis megfelelnek, ezért választotta ki ezeket a kormány. A kávéra nézve azt mondja ő méltósága, hogy elismeri megadóztatásának helyességét, de kifogásolja a czukornak és sörnek megadóztatását ipari szempontból. De épen azért kellett ezeket a czikkeket fogyasztási és nem termelési adó utján újból megadóztatni, mert azon sanyarú ipari viszonyoknál fogva, a melyek nálunk fennállanak, a termelési adó megnehezítené ezen czikkek gyártását, holott a fogyasztási adó csekélységénél fogva e czikkek fogyasztása nem fog apadni. Ő méltósága kívánja, hogy ezt a fogyasztási-adót ne léptessük addig életbe, inig az ipar nem fejlődött és adóztatási rendszerünket egyoldalúnak mondja, ez utóbbi alatt értvén azt, hogy az egyenes adót és a földadót magasnak tartja.