Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-10

X. ORSZÁGOS ÜLÉS. 45 mel a tanfolyamok számára s az előadandó tananyag minőségére és mennyiségére — a középtanodai előkészültséget igénylő szak-akadémiákon kívül egy-két gazdasági és kereskedelmi felsőbb szakiskola jeleztetett ilyenekül. A fennebbiek tehát kétségbe vonhatlanul igazolják azt, hogy mig az úgynevezett szellemi honoratiorok, a földmivelési és kereskedelmi pályán működők számára az eddigi védtörvény határozott kedvezményt nyújt, addig az ipari téren működők részére nincs semmi kedvezményről gondoskodva. Eme hiány hátrányos voltát lehetetlen mind a Lajthán innen, mind a Lajthán túl sajnosán nem észlelnünk, s e tekintetben legyen szabad csupán néhány tekintélyes osztrák ipari kamrára hivatkoznom, melyek hírlapi tudósítások szerint hangosan sürgetik a védtörvény revisioja alkalmából az iparosok érdekében szükséges kedvezmények megadását. Nagyméltóságú főrendiház ! Ha az emiitett iparkamrák illetékes nyilatkozatai szerint — eltekintve a méltányosság követelményeitől — a fejlettségnek, sőt mondhatni virágzásnak örvendő osztrák ipar érdekében szükségesnek mutatkozik a védkötelezettség teljesítése szempontjából az iparosokat megfelelő kedvezményben részesíteni: akkor minden habozás nélkül kijelenthetjük, hogy ily kedvezménynek a magyar iparosok részére leendő nyújtása a kezdeményezés és fejlesztés nehézségeivel küzdő magyar iparra nézve életkérdés. Az ipari foglalkozás minősége és mennyisége a rendelkezés alatt álló anyagi és szellemi tőke nagyságától van függővé téve Minden olynemű intézkedés tehát, mely alapjában és lényegében az anyagi és szellemi tőkének ipari czélokra fennakadás nélkül való alkalmaztatását elősegíti , erejének hatványozására, egyrészt az akadályok elhárítása, másrészt pedig támogatására alkalmas erkölcsi és anyagi eszközök nyújtása által hat közre, szükségkép az ipar fejlesztését és felvirágoztatását vonandja maga után. Ezen átalános elveket a hadkötelezettség elvére vonatkoztatva, s egyúttal az állam magasabb érdekét, a hasznosság és az igazságosság elvéből folyó méltányosság követelményeit szem előtt tartván, nézetem szerint a hadkötelezettség teljesítését meg kell könnyíteni azon iparos részére, ki nagyobb mérvű üzleti tőkével rendelkezvén, műhelyének berendezése, vezetése által nem csekély tényezőnek tűnik fel az iparos érdekek előmozdítására, másrészt pedig a hadkötelezettség teljesítésére nézve erkölcsi támogatás czéljából a magasabb képzettséggel biró, illetőleg ily képzettség megszerzésére törekvő iparos, ki az iparos érdekek fejlesztésére méltán előharczosul tekintendő, ép oly kedvezményben részesítendő, mint a többi szellemi honoratiorok, s ez annyival is inkább szükséges, miután a mellett physikai lehetőség adatik a további kiképeztetésre is. Ezen elvek megvalósítására nézve a módozat pedig annak határozott kijelentése volna, hogy a nagyobb üzleti tőkével biró iparosok, tekintet nélkül magasabb elméleti képzettségökre, az 1868. évi XL. t. ez. 27. §-ban foglalt kedvezményben részesittetnek, a magasabb elméleti és gyakorlati képzettséget igazoló activ működésben levő iparosok pedig, tekintet nélkül üzletök terjedelmére és alkalmaztatásuk minőségére, úgyszintén a magasabb ipari szakiskolák növendékei élvezendik az egy évi önkénytesség kedvezményét. Egyúttal azonban tisztelettel megjegyzem, hogy felette hibás lépésnek tartanám, ha csupán csak azon ipari szakiskolák növendékei részére mondatnék ki az önkénytességi kedvezmény, melyek a tanfolyamok számát, a tananyag terjedelmét és minőségét tekintve, a főgymnasiumokkal és reáliskolákkal egyen-, illetőleg magasabb rendűeknek tekinthetők. Az ipari szakoktatásnál a főintentiónak oda kell irányulnia, hogy a növendék gyakorlati úton szerzett tapasztalatait szakmájába vágó elméleti tanulmányok segélyével fejleszsze, s azok erejét hatványozza. A fősúly tehát itt, különösen kezdetben, a gyakorlati s később e mellett főleg az elméleti szaktanulmányokra fektetendő. Tekintettel azonban arra, hogy a gyakorlati és elméleti szaktanulmányozás a növendék idejét, szellemi és physikai erőit nem csekély mérvben veszi igénybe, az elméleti tárgyak minősége és | mennyisége tekintetéből nem lehet a magasabb | ipari szakiskolákat a gymnasiumokkal avagy főreáltanodákkal párhuzamba tenni. I Törvényhozásunk nem döntött még az ipar-