Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-80

388 LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Midőn tehát ezeknél fogva a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz úgy átalánosságban, valamint részleteiben hozzájárulok, egyúttal nem habozom kijelenteni, hogy eme hozzájárulásom ama meggyőződésben történik, hogy a ministerium a kérdéses tartományok ügyeire nyert befolyását akkép használandja, hogy oly közigazgatási rendszer és közgazdasági politika alkalmaztatik, mely a mellett, hogy a monarchia tekintélyéhez mért állapotokat teremt, az eddigi áldozatnak az állam pénzügyei és közgazdasági viszonyaink mostohasága következtében igényelt fokozatos leszállítására, illetőleg megszüntetésére is biztosítékot nyújt. {Helyeslés) Elnök: Mielőtt a vitát folytatnék, a képviselőház jegyzője kíván izenetet átnyújtani. Beöthy Algernon képviselőházi jegyző: Nagymélt. elnök úr, mélt. főrendek! Az országnémely vidékein vetőmagban szűkölködő községek által felveendő kölcsönök állami közvetítéséről szóló törvényjavaslaton a méltóságos főrendek által tett módosításokhoz a képviselőház hozzájárulván, az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot van szerencsém tiszteletteljesen átnyújtani. Gromon Dezső jegyző (olvassa). Elnök: A méltóságos főrendek tudomásul veszik, és miután helyreállott a két ház között az egyetértés, nem forog fenn nehézség, hogy a törvényjavaslat legfelsőbb szentesítés alá terjeszlessék. Következik a ministerelnök úr ö excellentiája. Tisza Kálmán ministerelnök : Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Nem könnyű és nem kényelmes helyzet, átgondolt, ifjúi tűzzel elmondott remek beszédre, minőt épen most ő excellentiája az egri érsektől hallottunk, rögtönözve válaszolni; de mindamellett kötelességemnek tartom a nagymélt. főrendiház becses figyelmét rövid időre a magam részéről is kikérni, hogy ugy ő excellentiájának, mint a többi tisztelt szónok által a tőrvényjavaslatra vonatkozólag elmondottakra reflectáthassak. (Halljuk!) Mindenek előtt két dologra, a mely itt felemlittetett, kívánok megjegyzést tenni. Az igen t. szónokok egyike azzal is méltóztatott mint — egy vádolni a törvényjavaslatot és az azt benyújtó kormányt, hogy azt mondta, nem szabad, nem helyes törvényt szó nélkül, mint ő monda, per sundám-bundám megváltoztatni akarni. Engedje meg nekem ugy a felszólalt mélt. gróf, mint a nagymélt. főrendiház, azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslatra mindent lehet mondani, de hogy mintegy suttyomban és szó nélkül akar elérni valamit, azt már az igazságnak még csak látszatával sem lehet mondani. (Helyeslés.) Mert több mint egy esztendeje, hogy először megpendít tetett, hónapokkal ezelőtt lett a képviselőházban hosszas időn keresztül tárgyalva, így tehát valóban ez a törvényhozási nyilvánosság és garantia minden módozatai között jött az alsó házban létre és fog létre jönni itt, ha elíögadtatik. (Helyeslés.) Egy másik igen t. szónok, mintegy jellemzéséül annak és visszatekintésül magára a keleti politikára, azt mondta: különös, most dicsőséget arattunk fegyveres erővel és nem tud a közvélemény megnyugodni; sokkal hamarább megnyugodott 1859-ben és 1866-ban, midőn vereséget szenvedett a monarchia. De mélt. főrendiház, ennek igen természetes oka van annyiban, a mennyiben áll, hogy nem tudott megnyugodni a közvélemény, és annak természetes oka abban rejlik, hogy 1859-ben és 1866-ban nem occupáltunk provinciákat, a melyeket administrálni kellett volna, azon tehát nem kellett senkinek törnie a fejét, hogy az elvesztett provinciák hogy fognak administráltatni. (Derültség.) De hát igenis lényeges különbség van a két politika közt és oly különbség, a melyet igen csodálok, hogy különösen a méltóságos ur, a ki szives volt kijelölni, hogy feladatunk a Balkán félszigeten a monarchia tekintélyét fenntartani, még most is utólag annyira roszszalja e politikát. Én abban, hogy igenis az a feladat — mert ugy hiszem, ő sem értett foglalást — abban, mondom, hogy feladatunk az, hogy a Balkán félszigeten a magyar-osztrák monarchia befolyása biztosittassék, vele tökéletesen egyetértek. De hát mit csinált ezen politika? Nem az volt-e eljárásának czélzata, és mi több eredménye, hogy egyetlen hatalomnak kizárólagos befolyását a Balkán félszigeten lehetetlenné tegye, és a magyar-osztrák monarchiáét, még pedig Európa összes hatalmainak hozzá-