Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-80

386 LXXX. ORSZÁGOS ÜLÉS. ezen tökélytelen voltában az államférfiúi előrelátás megadta a közjogi veszélytelenséget. Épen ezen tökélytelen szervezet az, a mely ezen institutiónak »injuriae faciendae potestatem ademib auxilii ferendi reliquit*. Ezen jellege változik meg lényegesen azon jogkör bövitése által, a melyet e törvényjavaslat annak nyújt, mert kibővitvén azt, közelfekvővé tétetik a veszély, a mely előbb emiitett kifejezésemet megfordítja és nem auxilii ferendi potestatem, sed injuriae facienda potestatem reliquit. A mely veszély, azt hiszem, a monarchia dualisticus alapszerkezetét fenyegeti, mert kiforgatván az 1867: XII. törvényt erejéből, utat nyit oly állami alakulásra, a mely a dualismus fennállásával nem fér össze. S azért én nem tekinthetem az igazság előtti meghajlásnak a törvényjavaslat azon intézkedését, mely szerint a kormány utasittatik a XII. törvény szellemében Bosznia és Herczegovina közigazgatására oly jogi befolyást gyakorolni, mely őt azon törvény értelmében csak ama közös ügyekre illeti meg. Sőt azt tartom, hogy épen ezen intézkedés a XII. törvény szellemének negaüója, és olynemü politikai hiba vagy aberratio, mely megteremti az eszközt, közjogi viszonyunkat ugyanazon deszkaszálon fullasztani be, a melyen az kimenekült. Mélt. főrendek! Nagy fontosságú, és aligha tévedek, ha hozzá teszem, organicus kérdés ez, mely előttünk fekszik, melynek eldöntésénél nem szabad megfeledkeznünk azon veszélyekről, melyek alkotmányunkat egykor fenyegették, nem azon küzdelmekről, melyek jogosult haladásun kat oly soká feltartóztatták. És én nem tudom lelkemben leküzdeni az aggodalmat, hogy e törvényjavaslat elfogadása által megteremtjük az eszközt, aggályos gonddal biztosított nemzeti intézményeink megmásitására s megfosztjuk magunkat ama vigasztaló biztatástól, hogy életünk alkonyán jövőt lássunk, melyet reményeinkkel alkottunk. Es hogy ezen aggodalmam nem alaptalan, mutatja ama másrészről mindinkább nyilvánuló törekvés a közös kormány és ezzel kapcsolatban a delegatio jogkörének kibővítése által oly birodalmi központosítást lehetővé tenni, melyet a nemzet mindig repudeált. Ez áramlattal magának a ministerelnök úr ő excellentiájának is — miként ezt más alkalommal nyíltan bevallá — épen e kérdésnél is erős küzdelmet kellett folytatnia és e küzdelem eredménye, az előttünk fekvő törvényjavaslat, eléggé mutatja, hogy azon politikai felekezet, mely szívós kitartással e czél felé törekszik, erős és még inkább ügyes. Mert miután belátta, hogy az első kísérletnél a maga elé tűzött czélt elérni nem fogja, megelégedett a törvényjavaslatba szelleménél fogva igtatott kifejezés által megteremteni maga számára oly alapot, melyről az időnek lassú munkássága mellett a neki sajátos industriával kiemelni reméli azt az alapot, melyen oly biztosaknak hittük magunkat. Mert, mélt. főrendek, a politikai, a törvényhozási intézkedések legnagyobb hatása nem mindig* az, a mi legközvetlenebbül nyilatkozik. Hatnak ezen intézkedések az emberek gondolkodására, befolyással vannak ezek jellemére, meghatározzák azok erkölcseit s ez által oly állapotot teremtenek, mely gyakran ellentétben áll a törvényhozónak szándékával. A törvényeknek épen ezen, oly ritkán kellően méltányolt psychologiai momentuma kötelezi a törvényhozói testületeket, nagy óvatosságra működéseikben, kötelezi főkép akkor, midőn az intézkedések egy állam alkotmányos intézkedéseit érintik. {Helyeslés.) Ezen mindenütt kellően mérlegelendő óvatosság, mely nem érzi magát semmi tekintet által fölmentettnek, az emberismeret és politikai tapasztalás számbavételének szüksége alól, mindig kiváló feladatát képezte a főrendiháznak, melyben a népek garantiál és megnyugvást keresnek a bármely oldalról jelentkező elhamax-kodás vagy elbizakodás azon veszélyei ellen, melyek a közjónak nyereményeit fenyegetik. Ezen óvatosságra int minket azon módozat, mely e törvényjavaslatban le van fektetve sőt a veszély, mely épen e módozat miatt alkotmányunk egyik biztositékát fenyegeti, e törvényjavaslat el nem fogadását indokolttá teszi, mi által véleményem szerint a jövő sok baját háríthatjuk el.