Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-80

384 LXXX. ORSI És ha e munkánál figyelemmel leszünk az észnek és a magunk iránti kötelességeink szavára, remélnünk lehet, hogy azon népek a szabadság és rend, az ipar, kereskedelem és a munka mindazon áldásait élvezni fogják, a melyek Európa más országainak jóval hamarább jutottak osztályrészül, és hinnünk szabad, hogy jól fel fogott érdekeink kielégítésének érzetéhez, a feletti örömünk is járulni fog, hogy e népek a mi munkánkkal, a mi áldozatainkkal bontakoztak ki a vadság azon bilincseiből, a melyeket boldogabb országokban jóval hamarább törtek szét. Nos primus equis oriens afflavit anhelis. Illic sera rubens accendit lumina vesper. És én azt tartom, hogy a kötelesség parancsoló erejére nézve és amaz általam imént jelzett czélra nézve nem lehet nézetkülönbség vagy eltérés még azok részéről sem, a kiknek helyeslésével nem találkozott a keleti politika irányzata. Jogosult azonban másrészről szerintem a véleménykülönbség az iránt, hogy miként teljesítsük ezen nemzetközi kötelességünket. E különböző vélemények megbirálása, miként a többi közt ma is egy ily megoldási véleményt hallottunk, nem képezheti feladatomat, nem főkép akkor, midőn a kormány részéről, a melyet én e részben első sorban tartok hivatottnak és kötelezettnek, törvényjavaslat alakjában jelöli ki e kötelességek teljesítésének módozatát. És én, mélt. főrendek, türelmes figyelműket kérem, míg a lehetőségig röviden elő nem adandottam e törvényjavaslat feletti véleményemet, a mely egyszersmind indokolja szavazatomat. {Halljuk!) Tudvalevőleg e törvényjavaslat eredeti szerkezetében a monarchia közös ügyeire nézve fennálló törvények értelmében utasította a kormányt, hogy Bosznia és Herczegovina közigazgatására befolyást gyakoroljon. A törvényjavaslatot eme szövegében az alsóház elfogadta a részletes vita alapjául. Ennek folyamában azonban e törvényjavaslatnak épen erről szóló 1. §-át utasította vissza az illető bizottsághoz újabb szövegezés végett és a bizottság azt módosította; a képviselőház a módosítást elfogadta azon alakban, miként ez IGOS ÜLÉS. ma előttünk fekszik, mely szerint nem többé az 1867. évi XII. törvény értelmében, hanem annak szellemében utasittatik a kormány a jogos befolyás gyakorlására. Én azt tartom méltóságos főrendek, — és ebben eltérek ő excellentiájától a fötámokmester úrtól, — hogy ezen utóbbi állítás, hogy t. i. >szellemében< utasittatik, nem kevésbbé téves, mint amaz, mely szerint a kormány az eredeti szövegben a törvény értelmében kapta ezen utasítást. Vizsgáljuk meg ugyanis, vájjon a XII. törvény szelleme megengedi-e, vájjon ezen törvény szellemében lehet-e a kormánynak Bosznia és Herczegovina közigazgatására oly jogos befolyást gyakorolni, a milyet neki ezen törvény mindazon közös ügyekben nyújt és ad, melyek abban a törvényben elősoroltattak. Ha valamely törvény szelleméről biztosan kívánunk nyilatkozni, felfogásom szerint mindenek előtt tisztáf ban kell lennünk a vezéreszme és a czélra nézve, mely a legislátort vezette és azon körülmények iránt, a melyek közt a törvény megalkottatott; máskülönben a törvény értelmezésének egy oly theoriáját fogadjuk el, mely rövid idő alatt azon veszélyes meredélyre vezet, a hol nincs többé megállapodás, mígnem minden gát lerontatik és a törvény a vélemények árjába vettetik, a midőn a törvény megszűnik lenni rövid időn át a jognak támasza és az igazságnak pajzsa és lesz csakhamar, vagy az erőszaknak, vagy a ravaszságnak kétélű fegyvere. Mi volt tehát a czél, mi volt a vezéreszme, mely a legislátort ezen törvény megalkotásánál vezette ? Én azt hiszem, ugyanaz, melyhez a nemzet századokon keresztül meg nem tört erélylyel ragaszkodott, t. i. megóvni e nemzetnek individuális önállását és ez által megóvni e nemzetet az örökös tartományokkal egy államtestté való összeolvadástól. E téren találkozott a legislator mindazon elődeinkkel, kik teljes hálánkra méltók; eltért azonban tőlük a vezéreszme által megvilágított czélnak kiküzdésére és biztosítására szükséges eszközök és módokra nézve, kellően számba véve azon körülményeket, melyek közt ő és nemzete élt. Mert midőn a történelem tanúsága szerint őseink a függetlenségért vívott, sokszor diadalmas harczok után vagy más szerencsés