Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-68

LXVIIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 329 parancsnokságára magyar embereket óhajtanak alkalmazni; de hiába, nem találnak. Nem is az ellenszenv a hadsereg irányában oka annak, hogy a magyar ember nem igen szolgál; hanem fájdalommal kell constatálnom, hogy a honvédségnél sem szolgálnak. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a honvédség rendszere a szabadságolt állományra van fektetve, és tény, hogy 1869-ben, midőn a honvédség terveztetett, a szabadságolt állományú tisztek száma nagyobb volt mint ma. Pedig a honvédségnél germanizálásról nem lehet szó. A mi pedig azon classiíicatiót illeti, mely szerint az előttem szólott főrendi tag jellemesekre és jellemtelenekre osztja azokat, a kik a hadseregben szolgálnak, ebbe én nem bocsátkozom. Csak ezeket kívántam előadni, és a méltóságos főrendek türelmét tovább nem akarván igénybe venni, kérem, méltóztassanak a törvényjavaslatot elfogadni. [Helyeslés.) Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! A házszabályok értelmében személyes kérdésben és félreértett szavaim helyreigazítása végett vagyok bátor néhány szót koczkáztatni. Az előttem szólott igen tisztelt báró és tábornok ur azt monda, hogy ö nem bocsátkozik azon általam tett megkülönböztetésbe, hogy a hadseregbe lépő magyar ifjak közül kik jellemesek és kik jellemtelenek. Én ezen szót: >jellemtelen« nem használtam. Én azt mondottam, hogy vannak, a kik szilárdabb jellemüek, és vannak olyanok, a kik simulékonyabbak és engedékenyebbek jellem tekintetében. A kettő közt, ugy hiszem, nagy különbség van. (Zaj.) Ezután még csak egyet vagyok bátor megjegyezni. A báró-tábornok ur tagadásba vette azt, hogy a hadsereg germanizál. {Felkiáltások: Ez nen személyes kérdés! A'em tartozik ide!) A méltóságos főrendek ezen nyilvánult véleménye előtt meghajlok és nem folytatom tovább. Cziráky János gr. : Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Felszólalásomnak egyedüli czélja az volt, hogy annak ellenében, a mit igen tisztelt fiatal barátom, b. Prónay Dezső felemiitett, azok részéről is, a kik velem egy nézeteti vannak, szintén történjék felszólalás. {Halljuk!) Társulatok s ugy államok is azért keletkézmivel egyesitett erő többet tesz és ha akarjuk, a szép jő szándék nagyra dicsőre vezet. De nem is ez az egyedüli czélja a társulat és állam keletkezésének, hanem egyszersmind az is, hogy a közbiztonságnak fenntartására is egyesitett erővel törekedjék; mert habár tudjuk, hogy közipar édes, azt is hogy közvéd mérges: mindamellett azon elodázhatlan kötelesség szokott támadni, hogy midőn egyesek maguknak ezen biztosítást nem szerezhetik meg: társulatokba, államokoa lépnek ezen czélok elérésére, és ez tette szükségessé a hadseregek átalános keletkezését és fenntartását, a mely hadseregek különösen a jelen időkben nem annyira hódítási czélokra szolgálnak, hanem azon czélból is léteznek, hogy minden államnak mindig kellő figyelembe véve területi fekvését, összeköttetését is és más nemzetek ellenében való önfentartási ösztönéből folyó létjogi kötelezettségét, hogy ennek eleget tehessenek, e czélzatból léteznek a hadseregek. Nem akarom legkevésbé sem tagadásba venni, hogy az állandó hadsereg szervezése és fenntartása sok költséggel van összekötve. Én azt hiszem, nincs senki, sem fejedelem, sem kormány, sem a nemzet közt bárki, a ki ezen terhén könnyíteni, azt, a mennyire lehet, a legkisebb mértékre leszállítói, a legforróbban ne óhajtaná; de más kérdés, hogy épen ezen leszállítás, ezen korlátozás van-e egyes fejedelemnek, kormánynak vagy országnak hatalmában. (Felszólalások: Ugy van!) És erre természetesen, észszerűleg tekintve a viszonyoknak létezését ugy, a mint vannak, azt kell felelnem, hogy nem. A jelen viszonyok olyanok, s jelesen e részben most már tekintetbe véve különösen a monarchiának és hazánknak területi fekvését, a melyek az ország közbiztositása czéljából való rendelkezéseknek megtételét és előóvd intézkedéseknek életbeléptetését szükséglik, párhuzamosan azon intézkedésekkel, a melyeket a minket környező más országok és hatalmak végrehajtanak. Nem fogok én a multak történelmében lapozni; de tudjuk azt, hogy hazánknak majd42