Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-55

LV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 275 lietlen, mert szent követelményei között. Ali ez különösen ott, a hol az állam a büntetés sanciiójával az önvédelem látszata mellett belenyúl &z atyai s anyai hatalomkörbe. Ha a morál, mint ilyen, s mint a polgári jólétnek elengedhétlen postulatuma, az állam részéről védelemben részesül, ha ennek tisztasága fölött még a kényszer .segítségül luVása mellett is őrködik, ez ellen nem lehet kifogás, sőt ez az intéző kormánynak szigorú kötelessége; de veszélyessé válhatik ezen hatalomnak gyakorlata ott, a hol a vallás «s a lelkiismeret szabadsága sem a morált nem veszélyezteti, sem az állam biztosságát nem érinti, de a hol egy harmadiknak joga sem sértetik, a hol tehát a megszoritás sem állami, sem köz-, sem magánjogi szempontból nem igazolható. E tekintetben áll, a mi eorvébiránt a büntető jognak egyik axiómája: hogy csak azon cselekvények eshetnek a büntető jog alá, a melyek a jogrendet megzavarják vagy veszélyeztetik, g a melyek megakadályozására a köztörvényi hatóságok intézkedései elégtelenek. A kihágásokról szóló törvény sem nélkülözheti ezen elvet, mert a rendőri büntetések itt qualitative .azonosok a büntetésnek más nemeivel, melyeket a büntető törvénykönyv alkalmaz. Az 1868-ik évben keletkezett nálunk ezen törvény, a mely a gyermekek vallási neveltetését tárgyalja, s a mely megszorítván a szülők e szent jogát, azt részben az állam hatalomkörébe vonja. Én e törvényt mindenkor megtartottam, s megtartattam, noha egyéni meggyőződésemnél fogva azt legalább is következetlennek tartottam. A 12. §-ban a szülőktől elveszi a jogot, hogy közakaratülag mindkét nembeli gyermekeik lelki jövője fölött megegyeznének, s mégis a 14. §-ban meghajol az állam a szülői jog előtt, mert elismeri, hogy „ha a szülők valamelyike más vallásra tér át, mint a melyet eddig követett, a 7-ik évet még be nem töltött gyermekek nemök szerint követik az áttértet", tehát elismeri a szülők jogait, hogy gyermekök vallása fölött intézkedhessenek, s azoknak lelki sorsát önsorsukhoz kössék. Bármily vallású legyen valaki, kénytelen elismerni, hogy ez intézkedés jogi s kiváltkép lelkiismeret-szabadsági tekintetből sok kifogás alá esik, mert a családi jognak negatioját foglalja magában, s a ratio legis ifct legfölebb az opportunitásban, tán a múlt keserűségek emlékében vagy azon körök kívánalmaiban keresendő, a melyek a szülék szabad rendelkezési joga által magukat némileg feszélyezve érezték. Nem kívánok immorálni e kérdésnél, csak azt akarom megjegyezni, hogy az akkori törvényhozás megadta az intézkedésnek a polgári sanctiót is az által, hogy az ezen törvény nyel ellenkező bármely szerződést, téritvényt vagy rendelkezést érvénytelennek jelentett ki; úgy, hogy az semmi esetben jogerővel nem bírhat. De a jelen törvényjavaslat tovább megy. Egy vallási ténykedést kihágásnak qualifieál, ahhoz büntetőjogi sanctiót csatol, mely mint egy kisebb fokú bűntény, szabadságvesztéssel vagy pénzbirsággal sujtatik, a büntetés sphaerájába von olyan cselekvényt, a melynek elegendő repressivuma abban van, ha attól a polgári jog következményei megvonatnak. S ezt én sem a büntetőjog eszméjével, sem a viszonyok követelményeivel megegyeztetni nem tudom. Mert, miben culminál az államnak önvédelmi joga? Abban: hogy a társadalomnak az alkotmány, a közjogrendnek alapelve, s az állams jogbiztosság ne veszélyeztessék. De ebben sem járhat el az állam korlátlanul önkényesen. Tiszteletben kell tartania azon természeti jogokat, melyek nem az államtól adattak, hanem az államban védelmet keresnek, milyenek a szülék jogai gyermekei irányában ; tiszteletben kell tartania azon vallási jogokat, melyek mint az individuális meggyőződés vagy a lelkiismeret kifolyása — ha egyébként a morál ellen nem vétenek — minden állami rendelkezés alól kivonják magukat. Itt a határ, melyen az államnak meg kell állania, védeni az erkölcsi szempontot, de csak a jogi határon belül büntetni a jogsértést, de csak a hol sz a büntető jog elméletével találkozik, de a tisztán polgárjogi tényhez egy eminenter vallási cselekvényhez büntetési sanctiót csatolni igen megfontolandó dolog. Ha a törvényhozás a polgári jog külalakját, a szerződések formáit s kellékeit, vagy a tények pragmaticumát meghatározza,- ehhez joga van, de a polgári jogtalanságot a büntetési sanctióval ellátni igen veszélyes, mert a polgári joggal