Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-55

272 LV. OESZÁGOS ÜLÉS. várják a gyermekek nevelése terén táplált igé­nyeik kielégítését, mint a büntetőtörvénykönyv paragraphusaitól, a rendőrségnek segítségre hívá­sától, pénzbírságoktól s tömlöezözéstől, miután mindezen erőszakos eszközök a valláserkölcsi élet terén csak silány diadalmakat szerezhetnek. Ha valaki nemtelen proselytáskodási üze­lemmel vagy kárhoztatandó vakbuzgóság szülte tolakodással nyugtalanítja a más vallásuakat, meg­zavarja a honpolgárok békés együttélését, ha tőrt ejt a lelkiismereteknek: ám bűnhődjék, sújtsa őt a közrendnek és csendnek a közbékének fenntartására és védelmére hivatott állam büntető keze. De azon lelkipásztor, a kinek egész boldog­sága az ő szent hite, a ki meg lévén annak igaz­ságáról s a lelkek üdvére való nagy fontossá­gáról győződve, ki az általa hitt isteni hivatása folytán hivatalos állása és lelkiismeretéiiek szava által kötelezve érzi magát az örök üdvösség eszközeit kiszolgáltatni az értök esdoknek, mi­dőn a gyermekek nevelése felett intézkedni jo­gosult szüléktől e végre megkéretvén, a malaszt­szerekben Isten szerint résztsiti azok magzatjait: ugy hiszem, a méltányossággal s igazságossággal semmiképen meg nem egyeztethetnék, hogy azért bűnösnek, büntetésre méltónak tekintessék. [He­lyeslések.) Hogy ha van ezen egész dologban, mintáz a törvényjavaslatban előttünk áll, valami kive­tendő és nem helyeselhető: az semmi más nem lehet, mint az oly törvények hozatala, melyekkel az állam tőrt vet a lelkiismereteknek, őt meg nem illető hatalmat arrogál magának a szülők vallásos meggyőződésére, és ennek az állam érdekei tekintetéből egészen ártalmatlan nyilvá­nulására. Ha az állam egy uralkodó egyházat el­ismer és védelmez, mint vala ez egykoron Magyarországban s Ausztriában, vau még jelen­leg Orosz- és Svédországban stb. az államegy­ház elfogadása által tanúsított vallásos meggyő­ződése némileg igazolhatja a hasonló intézkedé­seket, a gyermekek vallása fölött rendelkező törvényeket és azoknak sanctióját. De hol az állam egyaránt ignorál, egy­aránt protegál valamennyi vallásfelekezetet, egyaránt szabad tért nyit az állam érdekeivel és czéljaival össze nem ütköző szabad működé­sökre: ott nincs mi igazolhassa azt, ha ily erő­szakos törvénynyel benyúl a családi élet szen­télyébe, confiscálja a szülőknek kétségtelen sza­bad intézkedési jogát gyermekeik nevelésére, — s oly sajnos állapotot állit elő a családban, melynél fogva a szülőknek gyermeik nevelésére vonatkozó szerződésszerű, vagy különben elhatá­tározott akarata az állam büntető törvényei által megbénittatik, s viszont az államnak akarata sem juthat czéíhoz, mert a szülők az ő meggyőződé­sök, illetőleg szabad elhatározásuk ellenére nem fogják azt foganatosítani. S mi lesz ebből egyéb, mint megzavarása a vallásos és erkölcsös neve­lésnek ; mit megsínlenek a gyermekek legszentebb érdekeikben; de megsinli az állam is, mert az állam czéljait is csak az viszi előbbre, őt is csak az boldogítja, ha vallásosán és erkölcsösen nevelt, és igy — kellő tulajdonokkal felruházott egyéneket nyer a családtól. (Helyeslés.) És feltűnő az, mélt. főrendek, hogy ily tör­vény épen a mi országunkban akar hozatni, oly államban, mely a cultur-államok közé állott be, mely a szabadságot irván zászlójára, a szabad meggyőződésnek s ezen meggyőződés szabad nyilvánulásának, terjesztésének s érvényesítésének az államélet minden terén tágas tért nyit. Meg­győződhetünk e szavaim igazságáról, ha a szel­lemi működés terén a sajtó szüleményeit követ­jük éber figyelemmel, kielégítik ezek azt is, kinek a legtúlzottabb óhajai vannak a szellemek szabad mozgására nézve, — s ha a politikai élet mezején tapasztaljuk, mennyire szabad ott a proselytáskodás, a politikai meggyőződéseknek terjesztése, s mennyi és mily eszközök használ­tatnak fel ez irányban. Szólni fog e téren hoz­zánk a pártalakulások nyilvános, vagy ha nem mindig nyilvános is, de vajmi átlátszó története, szólni fognak a politikai és közigazgatási válasz­tások nyilvános titkai. Mi igy lévén, hogy tör­ténhetik, méltán kérdezzük, hogy a szülők átelle­nében megtagadtassék a szabad meggyőződésnek érvényesithetése épen ama téren, melyen azt leg­kevésbbé tarthatjuk korlátolhatónak, hol a szülők szeretetteljes és kötelességszerű gondossága gyer­mekeik vallásos nevelésére, az örökkévaló dol­gokra, lelkeik üdvére fordul, hol tulajdon lelki­ismeretök nyugalmáról van szó. Itt ugy gondolom, ily törvénynyel, ily módon, ily alakban, ily

Next

/
Oldalképek
Tartalom