Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-49
2S8 XLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. szer de kétszer is be kell menniök egy hétben a szolgabíróhoz, ritkán lesznek találhatók a községekben. Igaz, hogy rendén volna, hogy minden elöljárónak helyettese legyen; de hogy az ily rendeletek egyátalában, különösen pedig midőn senki sem akarja elvállalni a felelősséget, miként szoktak teljesíttetni, azt mindazok tudják, kik a falun élve, érintkezésbe jőnek a községek előjáróival. Azt hiszem tehát, hogy okvetlenül szükséges, hogy azon erdőtisztek, a kik leghamarább veszik észre a tűzvészt, felhatalmaztassanak, hogy felszólítsák az egyeseket az oltásra és hogy mindenki köteles legyen ezen felszólításnak megfelelni. Jól tudom a kifogásokat, a melyek ez irányban felhozhatók, t. i. hogy az erdészeti személyzetnek, mely némi ellentétben szokott lenni a községekkel, a törvényhozás ne adjon oly hatalmat, mely ilyenkor káros következésü lehetne, és ép azért az ez iránti ellenvetéseknek az által kívántam elejét venni, hogy indítványom szerint nem az egész lakosság szólittatnék fel az erdészeti személyzet által, hanem az egyének szólittassanak fel, és különösen csak a férfiak. Én iparkodtam indítványomban mindent kerülni, a mi méltó aggodalomra adhatott volna alkalmat. Indítványom szerint az erdészeti személyzet által közvetlenül felszólított egyének kötelesek volnának kimenni az oltásra, s hogy netalán még messzebb terjedő féltékenység miatt, fennakadás ne legyen, bátor voltam felvenni indítványomba azt, hogy a fennebb említett, az erdőégés oltására az erdészeti személyzet által felszólított egyének csak akkor fognák az oltást ingyen teljesíteni, ha a felszólítás nem történt alaptalanul, illetőleg az erdőhatóságmegfogná határozni, hogy ha a felszólítás alap nélkül nem történt, az illető egyének az oltásért jutalmaztassanak. Mindezeknél fogva bátor vagyok indítványomat a mélt. főrendok figyelmébe ajánlani. (Felkiáltások: Maradjon a szerkezet!) Kemény Gábor b., földművelési minister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek; ín ő excelíentiájának intentióját legnagyobb részben magamévá teszem, sőt felfogásom szerint az a törvényjavaslatban is kifejezést nyert. Csupán egyben térnek el véleményeink és erre nézve legyen szabad pár szót mondanom. (Halljuk !) A törvényjavaslat 11. §-a azt mondja t >A ki erdőben vagy annak közelében elhagyott tüzet talál, tartozik azt lehetőleg eloltani*. A 12. §-ban pedig ez van: »A szolgabíró, illetőleg a községi előljáró, mihelyt valamely erdőégés tudomására jut, tartozik azon község lakosságát, tehát az egyeseket — az oltásra kirendelni.€ A 13. §. azt mondja: >Az oltást vezetőnek az oltás iránt tett rendelkezéseit, a megjelentek feltétlenül, minden munkabérre vagy jutalomra való igény nélkül teljesíteni tartoznak.« A 109. §. intézkedik a felől, hogy ha valaki ezen kötelezettségnek nem tenne eleget, mily büntetés alá esik. A javaslat intentiója tehát azon egy kérdés kivételével, hogy követelhet-e valaki jutalomdíjat azért, hogy más embernek veszélyben lévő erdejét oltja, egészen megegyez Pállfy gr. ő excellentiájának intentiójával. De ezen egy pontra nézve nem lehetek egy nézeten ő exciájával. Méltóztassanak meggondolni, hogy ez ellentétben van az országszerte fennálló rendőri intézkedésekkel és így nem volna tanácsos azt a törvénybe igtatni. A vizveszély és tűzvész esetén mindenki tartozik embertársainak azon segítséget megadni, mely hatalmában áll s ezért fizetést megállapítani, azt hiszem, ellentétben volna a humanismus követelményével. Kérem tehát a mélt. főrendeket, méltóztassanak az eredeti szöveget elfogadni. Andrássy Aladár gr.: Minthogy az inditditványnak, hogy szavazás alá bocsáttathassák, a házszabályok értelmében támogatva kell lennie, részemről Pálffy Móricz gr. indítványát magamévá teszem, annál inkább, minthogy az előttem szólott t. minister ur nézetében mindenben nem osztozom. Itt ugyanis szerintem inkább arról van szó, hogy mielőtt a tűzvész constatálható a szolgabíró vagy az erdőtiszt által, mert azt. hogy a tűz hol van, az ítéli meg, a ki az erdőt kezeli, mert nem az erdőtiszt felszólítására jelenik meg a segítség. Ha ezen egyének közül senki sem található, akkor senki sem tartozik elhinni, hogy tűz van. Ha látja a tüzet, akkor tartozik segédkezet nyújtani, és ez helyes, — de hogy van-e tűz, azt nem tartozik elhinni az erdőtisztnek, ha nincs kimondva, hogy tartozik
