Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-49

XLIX. 0RS5 miként a tárnokmester 6 excellentiája mondta, •egy kézben maradhat a vezénylet, a mennyiben a szolgabíró az erdötiszt kezére fog dolgozni. Ennek következtében ezen csekély változtatás elfogadható. A tűzoltókra nézve máskép áll a dolog, mert azok minden esetre rendezve és szervezve vannak, a kik jól tudják teendőjöket; ellenben azok az emberek, a kiket a veszély pillanatában a falukról kell behajtani, bizony azok az erdőtisztre nem igen hajtanak, hanem a szolgabíró azokra is teljes befolyással bir. Ennélfogva kérem a mélt. főrendeket, méltóztassanak a módositványt elfogadni. Ürményi József zalamegyei főispán: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Én teljesen magamévá teszem a Gziráky János gr. ő excellentiája által felhozott theoriákat. Természetesen tagadni nem lehet, hogy a czélszerübb vezetés és vezénylés a szakértőt illeti meg. De kérdés, hogy a czélszerű vezénylet fogja-e azt az eredményt biztosítani? Teheti-e azon szakértő vezérlő más megszokott hatalomnak hozzájárulása nélkül, hogy a nép az •ő parancsait kövesse ? Én azt hiszem, hogy nem. De itt más tekintetek is forognak fenn. Tegyük fel, hogy azon szolgabíró vagy épen nem szakértő, vagy közömbös az iránt, a mint a szakértő vezényel és miután ezen törvény által, ha igy marad, alá van rendelve, azt egyéni gyengeségénél fogva talán érzékenyen fogja venni, hogy ő csak másoknak rendeleteit teljesiti, mikor nincs arra kötelezve. Már most a szolgabírónak befolyása a közigazgatás terén átalában oly lényeges, oly életbevágó az egész népességre nézve, hogy annak hatalmát minden erkölcsi módon okvetlenül fenntartani szükséges. A szolgabírónak a nép bármely veszély idején készséggel fog engedelmeskedni, míg ellenben azon erdőtisztnek, a kivel tudjuk, hogy a localis viszonyoknál fogva bizonyos faizási kérdésekben nem igen van egy értelemben, sőt némileg ellenkezésben szokott lenni, nem szívesen engedelmeskedik. Már most, ha tekintjük ezen erkölcsi körülményt, lehetetlen be nem látni, hogy ezen ellenséges viszonynál fogva a nép csak a szolgabiróra fog ÁGOSÜLÉS. 21 i hallgatni és csak azt fogja megtenni, a mihez a szolgabíró is hozzájárulását adja. Ez már magában olyan ok, a mi, ha nem állanának is a többi okok, már is a módositvány elfogadását indokolja. Azonban méltóztatott ő excellentiája felhozni, hogy a tűzoltó - társulatok parancsnokai vezénylik az oltást. Ezt látjuk mindennap, az igaz. De ezek nem parancsolnak a népnek és a segélyező közönségnek, hanem parancsolnak a maguk legénységének, a kik be vannak tanulva és tudják teljesíteni és teljesitik is feladatukat; de azt nem is kísérlik meg, hogy a népnek i parancsoljanak, ha csak nincs ott azon közeg, a kihez szokva van a nép, és az parancsol. Én különben nem képzelhetem, hogy a szolgabíró ellenkezőt parancsolna, hacsak azon közeg — a kinek szintén lehet emberi gyengesége •— valami szemmel látható helytelenséget, vagy ki nem vihetöt rendel. Ekkor a szolgabíró ellenkezőt fog parancsolni és akkor az fog történni, a mit a szolgabíró mond, az bizonyos. Az az eset, hogy két szolgabíró is jöhet össze, az megtörténhetik, azonban ezt csak nagyon ritka esetben tartom valószínűnek. Ezen okoknál fogva én is Majthényi ő excellentiája javaslatához járulok. Kemény Gábor b. keresk.-, földmív,és iparügyi minister. Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Én magam igen nagy híve vagyok a municipalis életnek, azon korlátok között, a melyek közt azt egy civilisált, egy parlamentáris állami igazgatással fenntartani csak lehetséges. De ha még is kérném az eredeti szöveg megtartását, és a szolgabírónak ezen hatáskörrel való fel nem ruházását; akkor ne méltóztassanak ezt municipalis tekintetek alá vetni, és ne méltóztassanak ezt legkevésbbé a municipiumok elleni ellenszenvnek tulajdonítani. Egészen tárgyilagos okok azok, a melyeknél fogva kötelességemnek tartom kérni az eredeti szöveg megtartását. Megvallom, nem hiszem, hogy a módosítás a gyakorlati életben, valami nagy különbséget tehetne. Az erdőégéseknél igen kevés esetben van a szolgabíró maga jelen. És nem is szólva azon esetekről, a melyeket b. Majthényi ő nagyméltósága és vele többen ajánlanak, mert meg-