Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.
Ülésnapok - 1878-22
88 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. enyhítő körülménynek tekinthetnők, hogy ez is jelentékeny javulást képezne azon állapothoz képest, melyben jelenleg vagyunk, a folyó év végén lejárandó kincstári utalványokkal szemben, mert a rövid lejáratú, egyszerre visszafizetendő függő adósságot 36 évi lejáratú törlesztési adóssággá változtatná át. A jelenlegi pénzügyministerre tárczája átvételénél legott a nehéz gond súlyosodott, hogy az ország fizető képességének fenntartásáról gondoskodjék; a jelen pillanatának közvetlen követelésével állott szemben, mert a kincstári utalványok beváltását elodázni nem lehet, erre pedig a hitelműveleten kivül más módnem volt; azt hiszem, hogy mindnyájan nagyra fogjuk becsülni, ha sikerülni fog a hitel igénybevétele a nélkül, hogy ez hitelünk ártalmára legyen. Nehéz helyzetünket átalában és az állam kincstárnokának nehéz helyzetét, csaknem elviselhetetlenné teszi az a szomorú körülmény, hogy az ipar és kereskedelem pangása mellett, melynek lendületet adni nem bírunk, a fényűzés a társadalom minden rétegében folyton növekszik, a takarékosságra való hajlam pedig egészen hiányzik, mi által már oda jutottunk, hogy a magánvagyont elviselhetetlen teher súlya nyomja. (Ugy van!) Megdöbbentő annak tudata, hogy a magyar szent koronához tartozó országok lakosságának ingatlan vagyona á80 millió forintnyi, csupán pénzintézeti kölcsönnel van megterhelve, melynek több mint 50%-a külföldi intézeteké; hogy 20 millió holdon, vagyis a birodalom egy harmadrészén vannak követelések zálogjogilag bekebelezve; s még hány millióra rúg egyes magánhitelezők követelése ? Az ingatlan vagyon jövedelmének jelentékeny része külföldre megy és ugyanoda szivárognak értékpapírjaink kamatai is, mert zálogleveleink, — mi által mindenesetre milliók vesznek el —• prioritásaink, járadék-kötvényeink, s bármi néven nevezendő értékpapírjaink legnagyobb része a külföldi tőkepénzesek kezei között van. (Ugy van!) Mélyen elszomorító tény az : hogy a culturnemzetek között egy sincs, melynek a komoly számítás, a munkásság és takarékosság oly kevéssé képezné alkotó elemét, mint a magyar genusnak; fajunknál átalában a >megtakarított fillér* gondolata is gyűlöletes, mig a franczia és német ezt valóságos erénynek tartja; hasznos beruházásokra ritkán, fényűzésekre gyakran, szenvedélyeinek kielégítésére mindig van pénzalapja, ha másként nem; a jövő reményeinek előleges escomptirozása mellett; fizetési kötelezettségének lerovásával soha sem pontos, sem ] az állam iránt, sem más hitelezője irányában. (Ugy van!) Ily viszonyok közt az ország pénzügyeinek rendezése csaknem a lehetetlenséggel határos, lépten-nyomon változhatnak a kormány férfiai, kaliforniai aranybányákat egy sem fog teremteni; a nemzetnek is meg kell változnia; mig a munkásság és takarékosság mély gyökeret nem ver, s a mig ez által az országban nagyobb tőkeösszegek nem képződnek; a mig iparunkat fejleszteni, kereskedelmünknek lendületet adni nem birunk; a mig keresztül nem viszszük azt, hogy a külföld helyett önmagunknak tartozzunk : addig ne kecsegtessük magunkat a reménynyel, hogy pénzügyi helyzetünk javulni fog. (Ugy van!) Csak az a nemzet lesz gazdaggá, mely komoly számítás, munkásság, takarékosság által tőkét gyűjt, s mely ha már tartozik is, csak magának tartozik. (Ugy van! Ugy van!) E rendkívül súlyos körülmények között a pénzügyminister csak úgy felelhet meg nehéz feladatának, ha minden irányban kellő támogatásban részesül. Ezeknek kifejezése után a törvényjavaslatot mind az átalános, mind a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Szapáry Gyula gr. pénzügyminister: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Az előttem szólott Schmidegg János gr. ő méltósága némely állítására kívánok válaszolni. (Halljuk.') Nevezetesen azt emiitette fel, hogy megszavazná e kölcsönt, ha tisztán csak arról volna szó, hogy a kincstári utalványok beváltására szükséges összegre nézve tenne a kormány előterjesztést. Én ellenkezőleg, mélt. főrendek, abban a véleményben vagyok, hogy ha a kormány ily eljárást követett volna, ha ezen egy tartozás fizetésére külön terjesztett volna elé törvényjavaslatot, s azután külön-külön minden egyes felmerülő szükséglet
