Főrendiházi napló, 1878. I. kötet • 1878. október 19–1880. márczius 20.

Ülésnapok - 1878-22

86 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. eddig követett politikáját, különösen pénzügyi politikáját nem tartom üdvösnek; nem tartom üdvösnek azért, mert az anyagi helyzetünket koczkáztatja, mert cLZ el fennálló terhekhez mindig újabbakat meg újabbakat fűzni meg nem szűnik, és ezért nem szavazhatok meg neki oly hitelműveletet, mely őt e politika folytatásában csak megerősítené. Nem fogadhatom el a törvényjavaslatot. Pongrácz Emil b.: Nagyraélt. elnök ur, mélt. főrendek! Az előttem szólott méltóságos ur hangsúlyozni óhajtotta azt, hogy a törvényjavaslatot egyszerűen elfogadni nem lehet, hanem azt vita, komoly vita tárgyává kell tenni. Teljesen helyeslem ezen óhajtását, és a mennyire szerény erőm engedi, komoly vita tárgyává akarom azt magam is tenni. (Halljuk!) Két irányban vonja magára figyelmünket az 1879. évben szükséges hitelműveleiek utján fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslat. Először a hitelmüvelet módjára, másodszor alakjára nézve. Mind a kettőre néhány szerény észrevételt óhajtok tenni. Súlyos a pénzügyi helyzet, mely e törvényjavaslatban kifejezésre jut. — Nem oly fekete ugyan, a minőnek a. pessimismus festi, nem is oly sötét, mint a minő volt akkor, midőn abba »hegeli* philosophiával akartunk rendszert teremteni, midőn az ország, felhalmozódott deficitjei fedezésére csakis a 153 milliónyi kincstári utalványok rövid lejáratú hitelművelete útján volt képes pénzt szerezni, mint valami rósz váltóadós, ki már a tönkrejutás szélén áll; de azért bizonyos : hogy a jelenlegi helyzet is — meglevő nagy terheivel, növekedő deficitjeivel, — elfojthat bennünk minden hajlamot a vérmes reményekre. Az előttünk fekvő törvényjavaslat megítélésénél elismerőleg kell kiemelnünk ama törekvést : hogy a kormány egységes operatiót helyez kilátásba, s az egész előre látható folyó évi szükségletről, — melynek elemeit a folyó évi deficit 22 millió — a második kibocsátású kincstári utalványok beváltása — 57 millió és a boszniai katonai kiadások képezik. — egy nagy hitelművelet keretében kivan gondoskodni, elkerülve az aprólékos műveletek foltoz gátasának odiosus voltát. Az ellen sem lehet kifogást tenni, hogy az egész szükséglet hitelművelet útján fedeztetik, mert ez a szükséglet természetében, s pénzügyi és közgazdasági viszonyainkban találja indokolását. Felesleges annak bizonyítása: hogy a kincstári utalványok beváltása, és az occupátiő költségeinek fedezése csak hitelművelet útján történhetik; a mi pedig a rendes deficitet illeti, — mely ismét rendkívüli szükségletek, beruházások folytán keletkezeti — azt is hitelmüvelettel kell fedezni, mert az adókat sem jelenleg, sem a közel jövőben emelni nem lehet, az állami vagyonnak nagyobb mértékben való eladása pedig, a jelenlegi közgazdasági viszonyok között lehetetlen. A pénzügyminister combinált operatiót terjeszt elé: rente-kibocsátást, és jelzálogos kölcsönt. Ez utóbbi maximuma 72 millió nominális összegre rúghat. Ez annyit jelent, hogy a pénzügyminister a 96 millió keretében annyi rentét kivan kibocsátani, a mennyi épen lehetséges, és a többit pedig jelzálog-levelek útján hiszi fedezhetőnek. Tudvalevő dolog, hogy a minden törlesztést mellőző járadékkölcsön átalánosságban véve, a legkedvezőbb hitelművelet; különösen kívánatos Magyarországon, melynek jelene és közel jövője oly nagy terheket kénytelen elviselni, hogy abból a távoli jövőnek is jut osztályrészül. Nagy elégtétel volt az országra nézve, midőn fölkerült a járadékkölcsön műveletének keresztül vitele; ennek jelentősége nemcsak pénzügyi, hanem politikai is, — látható kifejezése volt az az európai bizalomnak viszonyaink állandóságához és fizető képességünkhöz, Körülményeink között már az is örvendetes tény: hogy sem a kormány, sem a közvetítő bankárcsoport nem tartja szükségesnek, hogy e fedezeti módról lemondjon. Azon kedvező kelendőség folytán, melyben a magyar rente a legutóbbi időben részesült: reményünk lehet e fedezeti mód sikerére. Ha más részről figyelembe veszszük, hogy a járadék-kötvények elhelyezésének lehetősége mily nagy mértékben függ a politikai helyzet fordulataitól, melyekért e pillanatban senki jót nem állhat: elismeréssel kell fogadnunk, hogy a kormány más