Főrendiházi napló, 1875. II. kötet • 1876. april 8–1878. június 29.
Ülésnapok - 1875-117
CXVII. OKSZAGOS ÜLÉS. 391 séges volna meghatározni, hogy mi értetik a „régi kincsek" elnevezés alatt, másodszor pedig szükséges volna meghatározni, kié voltaképen a talált régi kincs? Magyarországon ez rendelet által volt szabályozva. Tudtommal a föld kincse egy harmadrészben a föld tulajdonosát, egyharmadrészben a feltalálót és egyharmadrészben a kincstárt illeti. Ezen rendelet még a feudális korszakból származott, midőn a föld birtokosa nem volt a föld tulajdonosa is. Most a föld tulajdona megváltozott; most mindenki saját földének tulajdonosa és az állam a maga részét a gyakorlat szerint a kincsek találásánál újabb időben nem is veszi igénybe; a fisens a maga részét nem is igényli többéEnnélfogva elvileg ki van mondva, hogy miután az állam a maga részét nem veszi igénybe, a kincs, a mely találtatik azé, a ki azt találja. így, miután a föld az övé, igy két rész az övé s miután a harmadik részt nem veszi igénybe a kincstár, ennélfogva a kincs csak a tálalóé! Nem mondom én azt, hogy nem volnának esetek, midőn a tudomány és a művészet szempontjából, VRia _ mint a régészeti szempontok fenntartása érdekében az állam érdeke is fennforoghat, midőn azok fenntartása szempontjából maga veheti igénybe a birtoklást. De ezen esetben ugy hiszem, valóban egy bizonyos elvet kellene megállapitni, hogy vájjon kié a kincs és azon esetben, ha az a tálalóé, akkor az állam csak kárpótlás mellett veheti át a kincset; következőleg ezen elv megállapítását tartanám előbb szükségesnek, mielőtt ezen § a törvénybe beigtattatnék. De továbbá azt mondja a §., hogy be kell jelenteni a találónak a hatóságnál a kincstaíálást. Már most az a kérdés támad, hogy vájjon az a bejelentés hol történjék, a politikai hatóságnál, az igazságügyinél, vagy pedig a múzeumnál, vagy a kincsek megvizsgálására hivatott valamely hatóságnál, mely az ország által rendszeresítve van ? Ennélfogva e részben is hiányosnak találom a §. intézkedését. Én a magam részéről azon véleményben vagyok, hogy miután azon kincs, mely a föld gyomrában van és valaki által felfedeztetik, res nulliusnak tekinthető, ezen kincs az én egyéni véleményem szerint az első feltalálónak és az első birlalójának tulajdonát képezi; mert ha azt akarjuk, hogy ezen igy feltalált kincsek veszendőbe ne menjenek, akkor ne azt mondjuk, hogy ha a feltaláló nem adja át a kincset, 1,000 forintig büntethető, hanem mondjuk inkább azt, hogy ha átadja a kincset, akkor megfelelő kárpótlásban fog részesülni. Én sem tartom helyesnek, hogy a kincstár vegyen át minden kincset, mert minél több gyűjtő van, minél több a concurrens valamely kincsnek átvételére, annak a kincsnek értéke annál inkább növekszik. Hiszen tudjuk, hogy az Eszterházykincstár is csak magán gyűjtések által keletkezett. Ha nincsenek magán gyűjtések, akkor muzeumot sem állíthatunk fel, mert a kincsek és a régészeti tárgyak gyűjtése csak oly patak, csak oly folyó, mely utoljára is a tengerbe ömlik s a műkincsek és gyűjtemények utóvégre is az ország birtokában maradnak. Én ennélfogva a magán birlalást nehezíteni nem akarom. Legjobb volna, hogyha az ország vehetne áí minden ilyen kincset, azonban nem vagyok azon helyzetben, hogy az ország részéről ezen átvételt tanácsoljam, mint ez pl. Dániában vagy Norvégországban történik, a hol az uralkodó maga nagy kedvelője az ilyen műkincseknek és ott a kincseket az ország számára vásárolják meg. Nálunk ez nincsen ugy és nem történhetik meg, hogy nálunk minden műkincset maga az ország vegyen át, igy tehát igyekeznünk kell, hogy azoknak birlalása magánosok által is megtörténhessék és azok is megvásárolhassák. Egyébiránt nem akarok hosszas lenni, csak nézeteimet akarom kifejteni e §-ra nézve. Én e tekintetben szakférfiakkal, muzeumunk igazgatójával, Pulszky Ferencz úrral, a kit én e tekintetben csakugyan a legilletékesebbnek tartok, beszéltem, s ő is azon véleményben van, hogy más civilisált államokban ilyen intézkedés nem fordul elő a talált kincsekre nézve criminalis törvényben. Csemegi Károly (közbeszól: Nem áll!) Ormos Zsigmond főispán: Igy tehát per excerpta intézkedni a büntető törvénykönyvben a r műkincsekre azt hiszem, káros volna. En ezen indoknál fogva részemről hozzájárulok ahhoz, mit b. Nyáry előterjesztett, s a §. kihagyását óhajtom. Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök: Én támogatom az indítványt, mélt. főrendek s csak
